A Városmajor 48 Alapítvány legutóbbi író-olvasó találkozója ismét online formában került megrendezésre, ahol Károlyi Csaba, irodalomkritikus, az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese beszélgetett meghívott vendégével, az ELTE-alumnus Bereményi Gézával.
Károlyi Csabával folytatott beszélgetése során Bereményi Géza Debrecenben tartózkodott – immár kilencedik éve –, ahol megírta első önéletrajzi regényét, a Magyar Copperfieldet. Jelenleg ennek a 2. részén dolgozik otthonában, Debrecenben.
„Hogyan csöppentél bele az irodalmi életbe?” – vetette fel a kérdést Károlyi Csaba. 1970-ben jelent meg Bereményi Géza első novelláskötete, A svéd király, amely Mészöly Miklós – Kossuth-díjas magyar író – kezébe is eljutott. Mészöly franciásan reflektált A svéd királyra; elemezte a novelláit, majd kiemelte az utolsót, a Levelet ZS. asszonynak. Ennek fényében meghívta 50. születésnapjára 1971. januárjában, ami a Városmajor u. 48. szám alatt került megrendezésre – a Nyugat, később Baumgarten Alapítvány székhelyén.
„Engem itt avattak íróvá!”
Bereményi szerint Mészöly Miklós az egyetlen feddhetetlen magyar író. Abban a megtiszteltetésben részesülni, hogy személyes meghívást kap egy ilyen kiemelkedő alkotótól, elhitette vele, hogy helye van az irodalmi életben. Ezen az estén Bereményi nevelőapjával álmodott, melyben megbocsátott neki, végleg kibékültek. Ezzel a tehermentesítéssel indulhatott el az irodalmi világ rögös útján.
„Miért hagytad ott az irodalmat?” – kérdezte Károlyi Csaba, s ezzel a kérdéssel rá is tértek a színház- és filmvilág az író életében elfoglalt helyére.
1971 elején a Magvető könyvkiadó folyosóján sétált Bereményi. Sík Csabához (az első kötete szerkesztőjéhez) tartott éppen, mialatt a páternoszternél találkozott Bata Imre irodalomtörténésszel és kritikussal. A liftben Bata így szólt: „A mai nemzedék íróinak az a feladata, hogy Istenhez visszavezesse a magyar olvasókat, hiszen minden jó könyvben ott van Isten, akár vallásos, akár ateista az a könyv.”
„És itt döntöttem el, nem akarok többet irodalmi közegben mozogni” – Bereményi Géza.
Az emeleten tovább haladva a Magvető Könyvkiadó igazgatója, Kardos György hívta be irodájába Bereményit. Kardos György az egykori ÁVÓ leszerelője volt, akinek fia két hete lett öngyilkos apja szolgálati fegyverével. Kardos György elmesélte neki mindennapjait, hogyan tölti a reggeleket, majd rátért a kérdésre: ismer-e fiatal írókat, akik kéziratokat tudnának a kiadónak beadni.
Ezután lépett kapcsolatba Cseh Tamással, rajztanárral, valamint énekessel, akinek dalszövegeket írt. A következő lépés az volt, hogy elkezdett amatőr színházaknak színdarabokat írni, majd invitációt kapott a Filmgyárba.
„Én mindenféleképpen író maradtam!” – B. Géza akár a film, akár a színház, akár a zene világában megtartotta írói pozícióját. Ihleteket merített korábbi műfajaiból, hogy miről kellene írnia prózában. Műveiben már megírta élettörténetét, például felfedezhető az Eldorádó filmben, az Azóta is élek elbeszélő novelláskötetében, A svéd királyban megjelenik alteregója – néha Dobrovicsnak nevezi. Mindezek mellett elkészült egy összefoglaló önéletrajzi próza, amely B. Géza életének első 18 évét mutatja be, a Magyar Copperfield.
(Fotó: vasarnap.hu)
A legérdekesebb reakció a könyvre voltaképpen egymagában a legelső reflexió is Bárány Tibor tollából, amely az Élet és Irodalom című folyóiratban jelent meg. „Nem gondoltam volna, hogy ez volt benne” – jegyezte meg a vendég, akinek így egy újabb szemszögből kellett megismernie saját írását, egy külső szemlélő szemével. A könyv nem tudatosan van összeállítva, mégis véletlenszerűen úgy épülnek egymásra az emlékek, mintha előre megtervezett lett volna. A könyv főbb mozgatórugója az emlékek, tulajdonképpen azok a pillanatok, amelyekre a legélesebben emlékszik vissza az író az életéből. „Csak olyat írok le, amire emlékszem.” Így történt tehát az is, hogy első emléke az, amikor nagyanyja szoktatja a bilire, és néha-néha egy fakanállal odacsap neki. Élete első emberi arca tehát nem más, mint a nagymamája, aki becézgeti – ezzel indul a könyv is: „Lulikám!”
„Az életem szereplői” – a könyvben megjelent szereplők 90 százaléka saját névvel szerepel. „Hiszen hiába utánozza az életet az irodalom, úgysem fog neki teljes mértékben sikerülni.” A könyvben rámutat arra, hogy fontosabb volt nagyszüleinek még a kereskedelemnél is, hiszen 6 éves koráig ők nevelték. Kapcsolatba hozza „Lulika” becenevével sosem látott apját, aki ezt a becenevet hagyta rá. Bemutatja élete első 18 évét, amikor elviszik katonának. A második rész a leszereléssel fog kezdődni és az egyetemi életet mutatja be, hogy hogyan vált íróvá.
Bereményi Géza és Károlyi Csaba beszélgetése egy különös világba vihette el a nézőket. A hallottak alapján már izgatottam várjuk, hogy megjelenjen a Magyar Copperfield folytatása és újabb emlékeket olvashassunk az író életéből.
A beszélgetés itt érhető el.
A kiemelt kép a szerző fotója.
