Simon Gábor, a BEAC ügyvezetője úgy gondolja, egy sportvezető akkor igazán hiteles, ha sportol is. A KEK Runon beszélgettünk vele a Kárpát-medencei Egyetemek Kupájának eredetéről, az eseményhez kötődő jótékonysági tevékenységről és sportról, sportszervezésről vallott filozófiájáról.
Milyen hagyományokra tekint vissza a KEK?
Budapest a KEK keretei között 2010 óta, tehát tizenkét éve minden évben vendégül látja az egész Kárpát-medence ifjúságát. A BEAC az esemény főszervezője, az ELTE-vel és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel közösen szeretné folytatni a hagyományt. A futóverseny is egy előrelépés, hiszen 2010 óta most először kerül megrendezésre, úgyhogy ez egy új sportág, amely épp debütál a KEK-en.
Hogy merült fel az esemény megrendezésének alapötlete?
Erdélyben voltunk egy tornán szervezőtársammal, Nagy Gergővel, ott jött az ötlet egy beszélgetés során az Erdélyi Labdarúgó Diákkupa alatt, hogy hívjuk össze Budapestre az egész Kárpát-medencét. Mivel egyetemi sportegyesület vagyunk, az a dolgunk, a hivatásunk, hogy olyan sportolási lehetőségeket szervezzünk, amelyre minél több embert el tudunk hívni, az ilyen események szerintem nagy mustrái az egyetemi sportéletnek, ráadásul a KEK multisporteseményként az egész Kárpát-medencének szól, itt megmutathatja magát minden egyetem.
Miért épp Kárpát-medence?
Alapvetően magyar hallgatóknak szerettük volna szervezni a rendezvényt, de mégsem csak határon belül. Az édesanyám Kárpátalján született, tehát van a dolog mögött családi indíttatás is, meg az az identitáskérdés, hogy Magyarország történelmi okokból nemcsak egy határon belül létezik, nemcsak Magyarországon élnek magyarok, hanem határokon kívül is, és hála istennek vannak olyan egyetemek, amelyek magyar egyetemek Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában és Szerbiában is. Építettünk kapcsolatokat határon túli magyar intézményekkel, amelyek mára már nagyon jó barátsággá alakultak a KEK több mint 10 éves történetének köszönhetően. Ez igazából erről is szól: „Sport határok nélkül” az esemény jelszava, és azt szeretnénk, hogy nagy baráti kör alakuljon ki a Kárpát-medencében az egyetemek között. Igaz, hogy mi már nem vagyunk egyetemisták, még is szeretnénk tovább csinálni, hogy a hallgatók minél jobban megismerjék egymást.
Gyűjtést is szerveznek határon túli oktatási intézményeknek.
Úgy gondoltuk, jó lenne, ha jótékonysági célja is lenne az eseménynek, és egy családi kapcsolat alapján a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségen keresztül szerveztünk gyűjtést Tiszakereszttúrra, amely olyan jól sikerült, hogy azóta minden évben megismételjük az akciót, mindig máshova juttatva támogatást. Gyűjtöttünk már a Vajdaságban Szabadkára, a Szabadkai Hallássérült Iskolaközpontnak, különböző erdélyi iskoláknak, gimnáziumoknak, óvodáknak és most újból Kárpátaljára gyűjtünk, a munkácsi Hármas Számú Rákóczi Ferenc Gimnázium számára. Itt a KEK Runon is lehet pólót vásárolni ezzel a céllal, de az Országgyűlési Hivatal Kövér László házelnök úr vezetésével szintén mellénk állt, ahogy a Rákóczi Szövetség is támogatja ezt a jótékonysági programot, illetve gyakorlatilag mindenki, aki részt vesz a KEK-en, legyen szó a foci- és röplabdacsapatokról, asztaliteniszezőkről, futsalosokról vagy épp a futókról. Mindenki hoz labdákat, ütőket, sportfelszerelést, amelyeket eljuttatunk oda, ahová épp a gyűjtést szervezzük az adott évben.
Ön miért döntött úgy, hogy a szervezői szerepkör mellett sportolóként is részt vesz az eseményen?
BEAC-ügyvezetőként és KEK-szervezőként is fontosnak tartom a hitelességet. Azt vallom, hogy ha az ember sporttal foglalkozik, akkor sportoljon is mellette. A legőszintébb választ viszont úgy tudom megfogalmazni, hogy az én esetemben ez pont fordítva van. Én sportolóként kezdtem, előbb voltam sportoló, mint sportvezető, így az életemnek mindennapjai sporttal teltek el és telnek el ma is. Számomra öröm, hogy nem csak szervezőként, hanem résztvevőként is ott vagyok egy ilyen eseményen. Ha már szervezünk valamit, akkor ki is próbálom, futok a kollégákkal, barátokkal, sportolókkal. Szívesen teszem, nem érzem munkának, nekem ez szórakozás is egyben. Láthattunk itt ma élsportolókat is, ők is jó példával járnak elöl. Itt volt Gulyás Michelle világbajnoki bronzérmes öttusázó mint a Közszolgálati Egyetem hallgatója, Verrasztó Dávid, de részt vett a KEK Runon a BEAC atlétája, Farkas Dárius is. Ők mind példái az egyetemista sportolóknak, és ma itt együtt mozoghattak, sportolhattak. Szerintem nagyon fontos, hogy ne csak beszéljünk a sportól, hanem csináljuk is – ezért is nagy dolog, hogy Szabó László, a BEAC alelnöke, és Dr. Koltay András, a Nemzeti Közszolgálati egyetem rektora szintén aktívan, sportvezetőként és egyetemvezetőként sportoltak a KEK-en.
Képek: Csomos Attila, ELTE Online
