Rendkívül izgalmas programmal indította az őszi félévet az ELTE SEK Történeti Diákműhely szeptember 28-án, amely során különböző helytörténeti érdekességek kerültek előtérbe. Beszámolónk következik, amelyet időnként megtör egy-egy, a résztvevőktől származó vélemény az eseményről.
Szeptember 28-án, kedden kora este az ELTE Savaria Egyetemi Központ főépülete előtt elkezdtek fiatalok gyülekezni. Többen ekkor siettek órára vagy épp szaladtak a buszra, de kivétel nélkül mindannyian rácsodálkoztak arra, mennyi ember terelődik össze. Akadtak páran, akik meg is kérdezték: „Mi lesz itt, mi ez a sok hallgató?” – mire a résztvevők büszkén jelentették ki: „City huntingra megyünk.”
„Kifejezetten tetszett, hogy számos olyan nevezetességet látogathattam meg, ami mellett normál esetben elsétálnék.”
Hogy mi is az a city hunting? Talán ekkor még ők maguk sem tudták pontosan, mi vár rájuk, csak sejthették. „Szó szerint »városi vadászat«. A lényeg: barangolj Szombathely utcáin a csapatoddal, fedezd fel a város történelmi érdekességeit az előre megkapott játékos feladványok segítségével, használd a helyzetfelismerő és logikai képességeidet, majd juss el lépésről lépésre a célállomásig” – állt a kapcsolódó Facebook-esemény leírásában. Nem túl részletes leírás, de úgy tűnik, ennyi is elég volt, hogy felkeltse az érdeklődők figyelmét, ugyanis negyven fiatal nevezett be a versenyre, így összesen tizenegy, három vagy négy főből álló csapat mérethette meg magát – de csak miután a szervezők, az ELTE SEK Történeti Diákműhely vezetősége útjára indította őket.
Az eseményt Novák Róbert műhelyelnök nyitotta meg köszöntő szavaival, aki elmondása szerint megdöbbenve tapasztalta, milyen sokakat sikerült megmozgatni ezzel a kötetlenebb, látszólag a történettudományhoz kevésbé kötődő programmal. A hangsúly a látszólagon van: a résztvevők, bár egyszerű játéknak foghatták fel, ahogyan keresték a kérdésekre a válaszokat az interneten vagy éppen személyesen a városban, észrevétlenül rengeteg új dolgot megtanulhattak Szombathely helytörténetével kapcsolatban. Éljen a nonformális tanulás! Hozzá kell tenni azt is, hogy a tanár szakos hallgatók amellett, hogy szórakozva tanultak, lényegében egy módszertani eszköz birtokába is kerültek, hiszen rájöhettek: így is lehet tanítani helyismeretet a diákoknak.
„Nagyon tetszett a játék, sok érdekes feladat volt. Örülök, hogy még jobban megismerhettem Szombathely városát.”
A feladatok között volt olyan, amire a választ okoseszköz segítségével könnyedén ki tudták keresni. Ilyen volt például az a kérdés, hogy miért hiányoznak freskók a székesegyház faláról, melyik római császár emelte 46-ban colonia rangra a várost, vagy az, hogy mi látható Szombathely címerén a tornyon és a csillagon kívül. Voltak azonban olyan feladatok is, amelyek megoldásához Szombathely utcáit kellett róni. Meg kellett keresni többek között azt a helyet, ahol Országh László emléktáblája van, és a Szent Márton lehetséges szülőháza előtti kutat is fotón kellett megörökíteni. A humor sem hiányozhatott a feladatlapokról: kérdés volt, hogy mennyibe kerül egy száraz kisfröccs az Urániában, és az is, hogy hányadik születésnapját ünnepelte az esemény előtti hétvégén egy népszerű szombathelyi kocsma.
„Úgy gondolom, a feladatok között megfelelő arányban szerepeltek elgondolkodtató és »megmozgató« kérdések. A feladványok könnyen érthetőek voltak. Azt hiszem, a jövőben is lesz helye hasonló programoknak.”
Az pedig tovább fokozta az izgalmakat, hogy a résztvevők nem tudták, hol lesz a célállomás – ez csak a játék folyamán derült ki. Itt várták őket a szervezők, akik igyekeztek minél gyorsabban javítani a feladatmegoldásokat, hogy aztán kihirdethessék az eredményt. Különdíjas lett az alumni hallgatókból álló, CH nevű csapat (Magyar Ádám, Pikl Csaba, Tóth Roland), harmadik helyezést ért el a Törisek extrával (Bálint Boglárka Eszter, Kánai Csenge Anna, Mészáros Viktória Alexandra, Szabó Júlia), míg a dobogó második fokára a Kata és a Minionok állhattak fel (Görög Alexandra, Szabó Dorina, Varga Mercédesz Kata), csak egy hajszállal lemaradva a dicsőséges első helyről. A feladatokat a legrövidebb idő alatt és a leggyorsabban ugyanis a Gergőre várva nevű csapat tudta teljesíteni. A háromfős csapat tagjai földrajz szakos hallgatók (Gulyás Bálint, Szabó Bálint, Szabó Gergely), így amellett, hogy jól és hatékonyan tudtak együttműködni, nagy valószínűséggel a térlátásuk is szerepet játszhatott abban, hogy könnyen és gyorsan fel tudták állítani a stratégiát, ami segítségével ilyen jól tudtak teljesíteni.
„Hasonló eseményen még sosem voltam korábban. Nagyon jó első alkalom volt!”
A versenyző csapatok jobbára hallgatókból, illetve egyéb fiatalokból álló közösségek tagjaiból kerültek ki. Az eseményen képviseltette magát az alumni hallgatók mellett Szombathely Megyei Jogú Város Diákönkormányzata, a Savaria Nyelvtudományi Diákműhely és az ELTE IK Savaria Műszaki Intézet is.
A legjobbnak bizonyuló csapat minden tagja egy-egy ajándékcsomaggal lett gazdagabb az ELTE BDPK HK, a Savaria Campus Iroda és az ELTE BDPK Történelem Tanszék felajánlásainak köszönhetően. A City hunting a Nemzeti Ifjúsági Tanács előszeretettel használt programeleme rendezvényeiken, tőlük származott az ötlet – előbbieknek a tárgyi jutalmakat, utóbbinak a jó gyakorlatot köszönik a szervezők.
„Ötletes volt és nagyon kreatív. Lehetne még több ilyen.”
Mivel a résztvevők visszajelzései alapján a program kifejezetten jól sikerült, a tavaszi félévben is lehet számítani hasonlóra.
A résztvevők galériája
