„Legszentebb dolog a barátság, többet ér, mint minden királyság” – hirdette gyerekkorunk legkedvesebb meséjében Süsü, a sárkány. Tudtátok, hogy ma van megteremtőjének, Csukás István születésének 85. évfordulója?
Ennél jobbkor nem is jöhetett volna a harmadéves magyar szakos hallgatóknak az a bizonyos tavaszi féléves tárgyuk, amelyet dr. habil. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, egyetemi docens tart. A Gyermek- és ifjúsági irodalom révén a tematikában több művével is szerepel Csukás István. Mi sem mutatja népszerűségét jobban annál, minthogy öt tanítványa is vállalkozott egy-egy meséjéről referátumot készíteni; közülük egy, Kocon Anett angol–magyar tanár szakos hallgató, így ezt az irodalmi évfordulót rendhagyó módon egy vele készített interjúval ünnepeljük.
– Beszélgessünk először kicsit Csukás István életéről! Elmondod azokat a fontosabb elemeket, amelyeket a referátumodban is kiemeltél?
– Természetesen. Mivel utolsó előtti előadó voltam a Csukás-referálók sorában, tudtam jól, hogy a fő életrajzi pontok el fognak hangozni. Éppen ezért én inkább az érdekességekre fektettem a hangsúlyt.
Kiemeltem többek között, hogy sosem lett saját gyermeke, hiszen nagyon meglepett, mikor megtudtam. Majd ahogy belegondoltam, rájöttem, hogy valamilyen szinten rengeteg gyereke lett, ugyanis egy egész országnyi lurkó rajongott és rajong a mai napig is a meséiért.
Azt is beépítettem a prezentációmba, amit ezzel kapcsolatban nyilatkozott: „Ami ma szerelem, az holnap könnyen válik pokollá (…) nincs szörnyűbb egy gyereknek, mint az, ha a szülei elváltak. Nem akartam meggondolatlanul családot alapítani, ezért sem lett utódom. Azt mondtam, miattam ne sírjon egy kisgyerek.” Mint azt tudjuk, 40 évesen találta meg azt a nőt, akivel végül tartós volt a házassága, fiatalkorában viszont habzsolta az életet: előzőleg két házassága is volt már, úgyhogy valószínűleg ezek miatt dönthetett így.
Elsőre talán meglepően hangzik, hogy mennyire szeretett fiatal korában udvarolni, viszont a feljegyzésekből tudjuk, meséin keresztül pedig halljuk és látjuk, milyen végtelenül jó humorú ember volt valójában. Így aztán nem csoda, hogy a hölgyek élvezték a társaságát.
Az előadásomban még a Hungária Kávéházat tartottam fontosnak megemlíteni, hiszen hosszú éveken át törzshelyéül szolgált. A kor jelentős irodalmi személyiségei fordultak meg ott, például Nagy László, Ottlik Géza vagy Tamási Áron. Külön kiemelném Kormos Istvánt, ugyanis ő vette rá Csukást arra, hogy írjon gyerekeknek.
A kommunizmus és szocializmus alatt, ahogyan azt eddigi tanulmányainkból is tudjuk, nagyon erős volt a cenzúra. Ebben az időben sok olyan írót, költőt kiszorítottak a perifériára, akik művei nem feleltek meg a cenzúra szigorú követeléseinek, ennélfogva nem jelentették meg ezen alkotók műveit. Nemes Nagy Ágnessel és Weöres Sándorral, valamint Csukás Istvánnal is ez volt sajnos a helyzet. Ahol viszont Isten elvesz, ott ad is valamit: a gyermekirodalomnak jót tett ez, hiszen ebben nagyjából szabadon alkothatott mindenki, így valamennyire a megélhetésük is biztosítva volt. Pont tegnap olvastam egy nagyon érdekes nyilatkozatot Csukástól a téma kapcsán: „Próbáltunk megkapaszkodni ebben a széthullott társadalomban. Amire nagyon büszke vagyok, hogy nem dőltem be annak az erőszakos toborzásnak, amit ’57-58-ban Kádárék folytattak, hogy álljunk az ő oldalukra. Inkább vállaltuk a nyomort, csavarogtunk az utcán, jártunk albérletről albérletre, évekig nem volt pénzünk, állásunk.”
Jobbról-balról kapta a pofonokat, de mégis felállt. Nekiállt a gyermekirodalomnak, amiből szerintem sok erőt tudott meríteni, hiszen biztosan sejtette, hogy ezekkel a mesékkel nagyon sokat tud tanítani a gyerekeknek. Amikor ezen gondolkoztam a referátum készítése közben, egy József Attila idézet jutott eszembe: „nem középiskolás fokon / taní- / tani” fog, írta. Ha pedig jobban belegondolunk, Csukás egy egész országnyi gyereket tudott elérni és tanítani művein keresztül.
Az utolsó fontosabb életrajzhoz kapcsolódó elem, amit kiemeltem a referátumban, az életműdíja, ami már önmagában is kiemelendő, viszont pont a Sün Balázsért kapta, úgyhogy jól jött az előadásomhoz.
– Hogy kicsit konkrétabban beszélhessünk a referátumodról, hadd kérdezzem meg: mi volt a konkrét témád? Magadtól választottad, vagy a Tanár úr adta ki?
– Abban egészen biztos voltam a félév kezdetén, hogy gyermekirodalom kapcsán szívesen foglalkoznék Csukással, hiszen szerettem a meséit, őt magát pedig szimpatikusnak tartom.
A Tanár úr több mesét is megadott tőle: volt még a Pom Pom meséi, A Nagy Ho-ho-ho-horgász, a Süsü, a sárkány, a Mirr-Murr és az én választottam: a Sün Balázs. Az előbbiek, mivel azok talán a legismertebbek és legnépszerűbbek egyben, gyorsan elkeltek, így maradt nekem a Sün Balázs. Hogy teljesen őszinte legyek, el kell mondjam, eredetileg nem ismertem ezt a mesét, Csukás jó pár másik művét viszont igen. Aranyosnak tűnt a címe, meg hát a barátomnak is Balázs a neve, úgyhogy nagyot mosolyogtam azon, hogy pont ez a mese jutott nekem.
Külön örülök neki, hogy több Csukás-referátum is volt az órán. Ha megkérdezünk pár embert az utcán, hogy ki jut eszébe a magyar gyermekirodalom kapcsán, biztosan a legtöbben Csukást fogják megemlíteni, hiszen ő az egyik legnagyobb alak, így méltán kapott ekkora helyet a tematikában. Ezen kívül pedig annyi meséje van, amit ismernek és szeretnek a gyerekek, hogy ezt egy referáló nem tudta volna kellő részletességgel feldolgozni, arról nem is beszélve, hogy tényleg jó volt hétről hétre egy mindenki által ismert Csukás-mesét tudományosabb megközelítésből vizsgálni.
– Ahogyan azt az órán is említetted, van egy Pom Pom-os pulóvered. Ez azt jelenti, hogy az általad kedvelt Csukás-mesék közül ez áll hozzád a legközelebb?
– Szeretem a Pom Pomot, ez igaz. Ha viszont igazán őszinte akarok lenni, akkor el kell mondanom, hogy a pulcsi leginkább a színe miatt tetszett meg. Miután megrendeltem, elkezdtem YouTube-on nézni a mesét, és persze voltak gyerekkori emlékeim bőven, de így felnőtt fejjel kicsit más már azért.
A pulóver megrendelése után elkezdtem kutakodni a padláson, hátha megtalálom Sün Balázst. Ugyan arra nem sikerült rábukkannom, Pom Pom meséi közül A magányos Szamovárra viszont igen, ennek örömére a reflexiómat ez alapján írtam.
Összességében Csukás összes gyermekirodalmi művéről elmondható, nem csak a Sün Balázsról, hogy annyira frappáns megfogalmazásúak, és olyan kreatívak a szereplők nevei, hogy a gyerekek ebből kifolyólag egyszerűen meg tudják jegyezni a cselekmény részleteit, a humoros elemek miatt pedig biztos belopja az összes történet magát a kicsik szívébe. Felnőtt fejjel viszont már más is észrevehető: annyira választékosan ír, és annyira szép szószerkezeteket használ, amilyet főleg a mai mesékben ritkán tapasztalhatunk. Például mikor Sün Balázs megépíti a saját házikóját, nem azt mondja, hogy ház, hanem azt, hogy kalyiba. Ez egy igen egyszerű példa, viszont szerintem nagyon jó, mert az ilyen apró részletekkel is bővíteni lehet a gyerekek szókincsét.
– A mesék mondanivalóját tekintve is, szerinted Csukás fontos dolgokra tanítja történeteiben a gyerekeket?
– Igen, abszolút. Ezért is örülök neki, hogy most újra volt időm vele foglalkozni, hiszen így, hogy mélyebben utána tudtam olvasni és már idősebb is vagyok, máshogy látom ezeket a műveket. Idősebb fejjel azt gondolom, hogy rendkívül komoly és fontos értékközvetítő szerepe van minden meséjének. Egyébként azt gondolom, hogy az ő életfilozófiája is nagyon sokat hozzátesz a történeteihez. Ma reggel néztem egy vele készített interjút, amiben kiemelte, hogy nem a sok pénz teszi az embereket boldoggá, hanem a jó idő, a barátság, az öröm és az életbe vetett hit. Nagyon fontos gondolatnak tartom ezt.
A kérdésedhez visszatérve: olyan dolgokat mutat meg a gyerekeknek a meséiben, amik tudat alatt értékek képében épülnek be a gondolkodásmódjukba, és szerintem ez fantasztikus. Mutat példát az önzőség-önzetlenségnek, a szeretet-szeretet hiányának kettősére, tehát csupa olyan élethelyzetre, amivel a gyerkőcök is előbb-utóbb találkozni fognak. Ha csak a Süsübe belenézünk vagy beleolvasunk felnőtt fejjel, könnyen észrevehetjük, milyen fontos dolgot próbál megtanítani: főleg a mai világban sokszor halljuk, hogy a külső alapján nem szabad megítélni semmit és senkit, viszont ez a Süsüben fokozottan előkerül.
Biztos sokan szerették még a Gombóc Artúrt is, ami voltaképpen a függőségről szól. A mesében az addikció tárgya a csokoládé, a probléma hozadékaként pedig logikus módon megjelenik az elhízás. Szerintem nagyon jó, hogy gyermeknyelven megmutatja a kicsiknek a mese, hogy bármilyen finom is a csoki, megvan a maga veszélye. Felnőtt szemmel nézve pedig nem tart sokáig tovább gondolni, milyen függőségektől szükséges megóvni a felnövő gyerekeket.
– Mivel te is tanár leszel, fontosnak tartom megkérdezni, hogy szeretnéd-e valamilyen módon becsempészni Csukás egyes műveit az óráidba. Hol fogsz tanítani egyébként: általános vagy középiskolában?
– Nos, én már kiválasztottam, hogy lehetőség szerint középiskolában szeretnék tanítani, de az a meglátásom, hogy simán be lehet oda is vinni egy-egy mesét, ha van rá idő. Ezek a tanítások és értékek átadhatók egy középiskolás óra keretein belül is. Főleg azért gondolom ezt így, mert mi is élveztük a Csukás-órákat annak ellenére, hogy már több mint 20 évesek vagyunk. Nyilván szükséges egy ilyen különlegesebb témához egy jó felvezetés, hiszen mégiscsak nehéz tinédzserekkel mesékről beszélgetni a lázadó korszakuk kellős közepén. Éppen ezért szerintem az értékek oldaláról kellene kezdeni: például a mese elolvasása előtt egy beszélgetést kezdeményeznék az osztállyal a kihasználásról vagy a kisebbek elnyomásáról. Tehát egy olyan témával indítanék, ami később az adott mesében felmerül. Természetesen sokkal több idő kellene ahhoz, hogy egy ilyen órát jól megtervezzek, főleg mert még nincs kellő tapasztalatom, de abban biztos vagyok, hogy megfelelő bevezetővel fel lehet kelteni még a kamaszok érdeklődését is.
Kiemelt kép: nagydontes.blog.hu
