A profi országúti kerékpárosok a társadalom, illetve az egész sportélet nagyon kis százalékát teszik ki. Egy embert próbáló sportot űznek, és mikor újra itt a tavasz, a jó idővel együtt ők is megjelennek. Az egész kerékpársport legnagyobb és legnépszerűbb ága az országúti kerékpározás, és nagyon sok érdekes dolgot rejt magában ez a külön világ. Íme néhány a számtalan példa közül.
Újságpapír a mez alá
A kerékpárosok felszerelése úgy lett kialakítva, hogy a lehető legkényelmesebbek, leginkább testhez simulóak és aerodinamikai szempontból a lehető legjobbak legyenek. Ezek miatt a tényezők miatt a profi kerékpárosok felszerelése egy vagyont ér. Szó szerint. Egy kisebb sziget árával megegyező például a Tour de France-on viselt felszerelések némelyike. Illetve megint csak a fentebb említett tényezők miatt ezek a mezek nem a legvastagabbak, és hideg ellen nem igazán jók. De ha a mezőny épp egy 3000 méteres hegyen van, akkor azért nem árt a meleg, hőtartó felszerelés. Erre a legősibb tradíció az újságpapír. A mez alá egy nagy adag újságpapírt raknak a versenyzők, amely valamennyire melegen tartja őket, és megvéd egy ideig a megfázástól, betegségektől.
Jégpakolás
A másik oldal. Hiszen nemcsak a hideg ellen kell védekezni, hanem a nagy hőség is károkat okozhat. A háromhetes nagy versenyek, mint például a Tour de France vagy a Giro d’Italia nyáron vannak. 4-5 órát tekerni egy nap megterhelő, főleg, ha a mezőny például Dél-Franciaországban jár 30 Celsius fok felett. Ilyenkor jön jól egy jégpakolás a nyakba, amely néhány perc hűsítő érzést ad.
Kalóriabevitel
Egy kerékpárverseny folyamán, amikor fél napon keresztül a drótszamáron ülnek a sportolók, elengedhetetlen a folyamatos, rendszer szerinti étkezés. Az eléhezés a kerékpárosok egyik legnagyobb ellensége. Annyira a tekerésre és a versenyre figyelnek, hogy sokszor az étkezésről megfeledkeznek. Szerencsére ez nem gyakori, de akkor mennyit is esznek egy szakasz során a versenyzők? Nagyjából egy szakasz során 6-7000 kalóriát visznek be a kerékpárosok. Hogy lássuk. ez mit is jelent: nagyjából 10-12 darab BigMacnek felel meg, vagy egy másik példát nézve: körülbelül 55-60 banán tesz ki ennyit. Ez a kalóriabevitel egy háromhetes verseny során összesen körülbelül 140 ezer kalória, csak a szakaszok során. Ehhez jön még pluszban a szokásos halandó étkezés, tehát a reggeli, ebéd, vacsora. És mivel egy grammot sem híznak a versenyzők, ez azt jelenti, hogy ennyit le is dolgoznak.
Szakasz közbeni menü
Na, azt már tudjuk, hogy nagyjából 6-7000 kalóriát visznek be egy szakasz alatt. De mit fogyasztanak bringázás közben? Viszonylag széles a paletta. Energiaszeletek, gyümölcsök, rizsfelfújtak, csokoládék, sonkás és lekváros szendvicsek. Mindezt nagyjából napi 10 liter vízzel és izotóniás itallal öblítik le, néha a szerencséseknek becsúszik akár egy dobozos kóla vagy üdítő is.
A „ragadós” kulacsok
Ahogy már megtudtuk, a folyadékbevitel is igen komoly mennyiségben történik egy szakasz közben. Általában a kulacsokat a csapatkocsikból veszik fel a versenyzők, nemcsak maguknak, hanem a csapattársaknak is. Ilyenkor visszamaradnak a mezőnytől, és megvárják a csapatuk autóját. Ott kézbe kapják a kulacsokat, de miközben adják át nekik, és már fogja a kulacsot a versenyző meg a segítő is, az autó egy kicsit felgyorsít, ezzel segítve a kerékpárost. Ezt a jelenséget nevezték el ragadó kulacsoknak, mintha nem arról lenne szó, hogy lendületet adnak a versenyzőnek az autó segítségével.
Kategorizált hegyek és emelkedők
Ha már autókról is volt szó! A hegyek kategorizálása, számozása is kocsikhoz kötődik. A hegyek a versenyek sava-borsai. A helyek, ahol eldőlnek, kikből lesznek bajnokok. Elsőtől negyedik kategóriás hegyek vannak megszámozva. Ez a besorolás autókhoz kapcsolható. A mezőnyt mindig követi egy óriási autókonvoj is, és ez így van már évtizedek óta. Viszont régebben csak gyengébb autók, kisebb teljesítményű motorok léteztek. Az egyik ilyen autó volt a Citroën „Kacsa” (Citroën 2CV). A hegyek kategóriáját lényegében ez a kocsi döntötte el. Az a hegy, ahova négyesben tudott felmenni, az lett a negyedik kategóriás, és így tovább. Értelemszerűen, ahova csak egyesben, az lett az első kategóriás, tehát az a legmeredekebb, legdurvább. Illetve vannak azok a hegyek, ahova fel sem tudott menni ez a kisautó, ezeket kategórián kívülinek nevezik.
Mint a költöző madarak
Érdekes egy hasonlat, és most nem azért, mert szinte szárnyalnak a kerékpárokon. Hanem azért, mert télen általában csak melegebb helyeken lehet országúti bringásokkal találkozni. Ilyen hely például Dél-Franciaország, Monaco környéke, valamint Mallorca szigete. Kellemes edzőterepek, hegyekkel, tökéletes utakkal, és még az idő sem olyan cudar. El lehet viselni, amikor nem megy 10 fok alá a hőmérséklet, és az év nagy részében ragyogóan süt a nap. Valamint az elmúlt évek során az Egyesült Arab Emírségek is egyre több kerékpárost csábítanak edzeni, versenyezni.
Tour de Trump
A nem is olyan régen leköszönő amerikai exelnök, Donald Trump sok mindenbe belevág. Ezek közül az egyik egy országúti kerékpárverseny rendezése volt az 1990-es években (Tour de Trump). A Tour de France Egyesült Államokbeli változatát próbálta megteremteni. Nem kis vállalkozás, de az ötlet nem is sikerült rosszul, mert egy egészen elismert verseny vált belőle. 8 évet is megélt a verseny, és olyan kaliberű versenyzők is részt vettek rajta, mint például Lance Armstrong, és több nagy európai csapat is ellátogatott a rendezvényre évről évre.
Képek forrása: letour.fr, mallorca.com, citroen.com
