Úgy tűnik, egy eddig ismeretlen József Attila-vers került elő: egy négy lapból álló notesztöredéken olvasható a mostanáig nem ismert, Edit című vers. Vélhetően József Attila kézírása áll a noteszlapon, valamint a költő datálta és alá is írta (számunkra új) versét. A vers eredetiségét Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész igazolja a kéziratról készült tanulmányában, azonban egyre nő azok száma is, akik kétségbe vonják a kézirat eredetiségét.
Legutóbb 17 éve bukkantak József Attila által írt, ismeretlen kéziratra, ezért az irodalomtörténészek és a József Attila-kutatók ismét belemélyülhetnek az eddig ismeretlen Edit-vers vizsgálatába. József Attila a magyar irodalomtörténet központi személyisége, a költő életműve az egyik legalaposabban kutatott hazánkban. Megfelelően dokumentált a költő életútja, kéziratai számos múzeumban helyet kaptak, ennek oka feltehetően az, hogy már az ötvenes években megkezdték az irodalomtörténészi és muzeológiai kutatásokat – ekkor még a legtöbb tagja élt az irodalmi kapcsolathálózatnak. A József Attila-kutatás azóta is kiterjedt, nem meglepő tehát a hatalmas érdeklődés a legutóbb előkerült szöveggel kapcsolatban.
Edit
Ezért üldögélek
a világban.
Minden pillanat
édes, kellemes
Ezért a szivemen
már nem
sötét dolgok ülnek
kedvesem mosolygok.
Bp. 1935. márc. 8.
József Attila
Az előkerült négy lapból (177×90 mm) álló noteszrész másik három lapja üres. Az első oldalon található a nyolcsoros, Edit című vers József Attila datálásával és aláírásával, valamint az utolsó lap verzóján egy ceruzával írt név szerepel: Barta István. Barta neve nem ismeretlen a József Attila-életmű kapcsán, ám a kézirathoz tartozó dokumentum válaszol a noteszen szereplő Barta István név szereplésének kérdésére.
A dokumentum ezt tartalmazza:
Előállított Barta István tulajdonában lévő
Magyar német Dr Ballagi Mór szótár Arany János aláirt 1881
József Attila Szép remények verses noteszét 1935
1945. Julius 3. napon elkobzom.
Olvastam:
Ata [?] János
r. tiszthelyettes.
A hivatalos irat írógéppel készült, ám ceruzával írta alá a tiszthelyettes (akinek neve nem olvasható ki tisztán). A lap felső sarkán található egy iktatószám: 45/1/3 00-1, valamint a lap alján megfigyelhető A Magyar államrendőrség budapesti őrszemélyzetének IV-V. kerület osztályparancsnokságának lila tintás körbélyegzője. Tehát a notesz Barta István tulajdonában állt, amikor 1945-ben elkobozták tőle.
A tintával írt vers írásképe, a papír anyaga és a versszövegezés mind arra utal, hogy József Attila autográfiájáról van szó. A tinta kissé elfolyt, az írás a naptól megfakult, de tulajdonképpen az Edithez szóló nyolc sor jól olvasható. A vers vagy verstöredék három egységre osztható fel: két kétsoros és egy négysoros részre, ehhez hasonló szerkezetet már láthattunk József Attilától a Gyenge muharos mezőt... kezdetű versében.
A költőre jellemző, hogy noteszekbe gyűjtötte verseit, bár eddig ismert művei különböző minőségű és méretű papíron voltak megtalálhatóak, itt egy egész noteszről beszélhetünk, amelyben a rendőrségi jegyzőkönyv szerint a Szép remények című versciklus foglalt helyet. „Szép remények című verses noteszét nem ismerjük József Attilának, az eddigi szakirodalomban még csak utalás sincs rá” – olvasható Bíró-Balogh Tamás tanulmányában. Az irodalomtörténész hozzátette, hogy „egy nagyobb kézirategyüttes (egy verses notesz) része került elő, és ezért nyilvánvaló, hogy valaha volt neki több lapja is, más versekkel. Hogy ez a többi darab fönnmaradt-e, nem lehet tudni, de elképzelhető, hogy lappanganak valahol. […] Egyelőre azt sem tudni, hogy ez a négy lap miképpen került külön a notesz másik, nagyobb darabjától.”
A kéziratot árverésre bocsátó Antikvárium.hu vezetője kereste meg az irodalomtörténészt, hogy mutatna neki egy érdekességet. „Szerencsére rögtön el is hozta magával a noteszlapokat, vagyis azokat nemcsak fotókon láttam, hanem kézbe is tudtam venni. Ez nem a kultikus érintés miatt fontos, hanem mert így jobban meg lehet vizsgálni a kéziratot” – nyilatkozta Bíró-Balogh. A szakértőt már több mint tíz éve keresik meg felbukkanó kéziratok eredetiségével kapcsolatban. Olyan szerencsében részesült, hogy tanulmányozhatott eredetileg dedikált kéziratot és kötetet Radnótitól, Kosztolányitól, Kölcseytől, Petőfitől, Adytól, Csáthtól és Aranytól.
A vers szövege új, eddig még nem történt meg a hivatalos elemzése és az életműben való elhelyezése sem, bár feltehetően ezekről Bíró-Balogh a kutatásában pontosabban beszámol majd. Amit viszont feltételezni lehet, hogy József Attila 1935-ben írta meg az Edit című verset, melyet aláhúzással is jelzett. A címben a jelzett női név minden bizonnyal Gyömrői Editre (1896-1987) utal, József Attila pszichiáterére és szerelmére. 1934-ben ismerte meg az orvost (ebben az évben dedikálta neki a Medvetánc című kötetét), a kezelés is ebben az időben kezdődött. Az analízis nem járt sikerrel, megszakadt, miután József Attila visszautasított szerelemre talált, és Editre és vőlegényére késsel támadt a kezelőteremben. Ezután vette kezdetét József Attila Edit-verseinek sora. Életművének egyik legismertebb darabja (később kötetcímadóvá vált) a Nagyon fáj címet viseli.
Feltehetően a vers az első Edit–versnek tekinthető. Több mint egy évvel korábbi, mint az első, Edithez írt szövegek, és hangvételében is eltér, ez a vers(töredék) alapvetően pozitív kicsengésű, talán egy korai szerelmi fellángolásról tanúskodik. Tekinthetjük az egyik legújabb mérföldkőnek József Attila életművében. A fellángolás ugyancsak hamar véget érhetett, mivel a költő ennek az évnek áprilisában címzett „Kedves Gyömrői” kezdettel egy levelet, melynek hangvétele eléggé elkeseredett és csalódott. Ebben az időkben kapcsolatban állt a költő Szántó Judittal, azonban Judit és Edit barátsága József Attila számára megnehezítette a kezeléseket, „háta mögötti kibeszélésnek” tűnt a két nő közötti kommunikáció. Levélben tudatta a pszichiáterrel, hogy nem tudja tovább folytatni az analízist, arra hivatkozva, hogy „igazán nem tudnék úgy beszélni Maga előtt, ahogy szeretnék” (JAL: 421.).
A vers nagyon szoros összefüggésben áll József Attila másik, az életművében jelentős szerepet betöltő, Számvetés című költeményével is. Ennek a versnek a kézirata ugyancsak Barta István tulajdonában állt.
A két mű közötti hasonlóság nyilvánvaló: „Az Edit nem más, mint a Számvetés »újraírása«, »kifordítása«, megerősítő modalitásúvá váltása.” Vélhetően a költő korábbi versét előszövegként használta saját költeményéhez, azokból vette át saját szavait, frazémáit, és így alkotott új szöveget. A Számvetés megjeleníti a versbeszélőt, ahogy hajléktalanként a „híd alatt” üldögél, míg az Editben már „a világban” foglalja el helyét. Bár a költő korábbi versében még úgy fogalmazta meg gondolatát, hogy egy pillanata „nem volt nemes, / sem langyos, kellemes, az Edit című versében már „Minden pillanat édes, kellemes.” A negatív képek láthatóan feloldódnak az 1935-ös versben, itt szívén „már nem sötét dolgok ülnek”, mint korábban láthattuk, hogy a Számvetésben „oly sötét dolgok” nyomták a versbeszélő szívét.
Barta Istvánról (1900–1967) tudjuk, hogy már korábban is részese volt József Attila életének. Barta Nagyváradon született, zsidó származású családban nevelkedett, később kikeresztelkedett és hívő katolikus lett. Ám származása miatt 1944-ben munkaszolgálatra kényszerült, ahonnan sikerült megszöknie, de az 1945-ös felszabadulásig bujkálásra kényszerült. József Attila és Barta barátsága az 1935-ös évtől kezdve alakult ki, és a költő haláláig tartott. A költőt inspirálta barátja, és Barta több kéziratot is kapott ajándékba tőle, így kerülhetett a Szép remények című notesz is hozzá. Nem tudjuk, hogy a költő nevezte-e el így a noteszt, az is lehetséges, hogy utólag, Barta adott pár kötet- vagy verscímet az általa őrzött kéziratokhoz.
A nemrégiben előkerült Edit-vers vegyes szakmai fogadtatásban részesült. Sárközi Éva szerint a versben látott kézírás nem József Attiláé, hamisítványnak nevezte a kéziratot. Bár Lengyel András (az egyik legjelesebb József Attila-kutató) hitelesnek és eredetinek vélte a kéziratot, szerinte nem nevezhető versnek, csupán csak verstöredéknek, verskezdetnek vagy valamilyen jegyzetnek egy készülő szöveghez. Ugyancsak felszólalt ezügyben a József Attila Társaság elnöke, Tverdota György, aki hasonló véleményen van, mint Lengyel, Bókay Antal szerint pedig „kétségtelen, hogy József Attila kézírásával készült”, csak éppen szerinte nem vers ez a nyolc sor.
Tverdota György több, az életműhöz kapcsolódó kérdést is felvet, hiszen 1935-ben nem sokkal az Edit-vers megjelenése után írja a költő a csalódott hangvételi levelet. „A gesztust így határozhatjuk meg: a bizalom megvonása. Beszámítva az emberi érzelemvilág dinamikáját is, szerelmi érzésről itt aligha beszélhetünk. Vagy márciusban még megvolt, de áprilisra eltűnt volna?” – teszi fel a kérdést Tverdota. A szakértő szerint a vers boldog hangvétele is szokatlan, mint véleményében írja: „ha van József Attila pályájának olyan szakasza, amely a kívülálló számára boldogtalannak látszik, hát 1935 ilyen időszak.”
Az irodalomtörténészeknek válaszolt Bíró-Balogh Tamás, aki továbbra is állítja, hogy a kézirat eredeti. Úgy véli, ameddig nem látták, nem tapintották meg a kéziratot, addig ne alkossanak véleményt az irodalomtörténészek, illetve hozzátette, hogy meglett volna a lehetőség a személyes megtekintésre is, így akik nem éltek vele, ne bírálják a munkáját. Tverdota tartalmi kifogásaira válaszolva kifejtette, hogy „teljesen életszerű ez az eseménysor. Miután 1934 őszén megismerkedtek, már 1934 decemberében »régi szeretettel« dedikált neki. Márciusra kialakulhatott a költőben egy vélt vagy valós érzelmi kötődés, ami indokolja, hogy egy versben Editnek szólítsa őt, de amikor 1935. áprilisban megtudta, hogy pszichoanalitikusa elárulta, a bizalomvesztés miatt érthetően elhidegültek érzelmei”. Azaz szerinte valóban az történt, amit Tverdota György is ír: a szerelmi érzés „márciusban még megvolt, de áprilisra eltűnt.”
Az Antikvárium.hu a kérdés tisztázásáig visszavonta az árverésről a kéziratot, s közben napról napra új információk derülnek ki a kézirat körüli szakmai vitáról. Úgy tűnik, ez a vers (egy darabig legalábbis) újabb kérdőjel lesz az életműben. Egy azonban biztos: sosem késő, hogy – akár laikus, akár szakértő – olvasóként belemélyedjünk József Attila életművébe. És várjuk, hogy még több ismeretlen verse bukkanjon fel; reméljük, ez nem telik majd újabb 17 évbe.
A főkép forrása elérhető itt. A további képek forrásai: 1, 2, 3, 4.
