Az ELTE-s pályafutása még a földrajz szakon indult, majd rövidesen sportösztöndíjjal a BEAC-nál tarthatta meg élete első táncóráját még 2012-ben. Azóta Wéber Edina – sokaknak Edi – neve elválaszthatatlan a tánctól. Három éve koordinátorként igazgatja a BEAC táncéletét, mindemellett pedig óvodapedagógiát tanul az ELTE-n. Az online interjúban beszél arról, hogy mi motiválja őt a táncpedagógiában, valamint kiderül az is, hogy Edi mit gondol a sport és a tánc kapcsolatáról.
Pedagógusnap alkalmából láttam, hogy egy Móricz Zsigmond-idézetet posztoltál. Táncot tanítasz és óvodapedagógiát tanulsz. Mi az, ami motivál ebben a hivatásban?
Bölcsődében dolgoztam, óvónőnek tanulok, úgyhogy nagyon szeretek a gyerekekkel foglalkozni. Az ELTE-s tanítványaim meg igazából a kortársaim, fiatal felnőttek, lelkesek, motiváltak, és tényleg azért vannak ott, mert élvezik a táncot, és amit ott csinálunk. Próbáljuk is számukra hallgatóbaráttá tenni az edzéseket, például alkalmazkodunk a zh-hetekhez, a vizsgaidőszakhoz, tehát igyekszünk úgy kialakítani menetrendet, hogy azok, akik itt megfordulnak, szívesen jöjjenek vissza. Szerencsére a többség vissza is jön. A fő motivációm az az, hogy átadjam a mozgás szeretetét a tanítványaimnak, és közben élvezetessé is tudjam tenni számukra ezt a folyamatot. Célom, hogy az óráimról úgy menjenek ki, hogy felfrissültek, hogy kitáncolták magukból a negatívumokat, és ehhez én igyekszem a legjobbamat nyújtani. Az is nagy motiváló erő, hogy közösségben dolgozunk, hogy együtt csinálunk és építünk fel valamit egy összetartó közösségben. Nagyon jó érzés látni, mikor beérik egy közös munka. Motivál a már említett alkalmazkodás is, mindig próbálom úgy megtartani az órákat, hogy figyeljek a tanítványaim hangulatára és lelkiállapotára. Persze ez azt is jelenti, hogy előfordul, hogy egy-két óratervem „kuka”, de az újratervezés képessége is fontos szerintem ebben a szakmában. Nem mellesleg nagyon hálásak is a tanítványaim, többször előfordult már, hogy odajöttek hozzám, és azt mondták: „nehéz napom volt, és annyira vártam már, hogy jöhessek az órádra”, ezek mind-mind olyan löketek, hogy azt érzem, igen, ezt kell csinálnom.
Pontosan milyen irányzatokkal foglalkozol az oktatás szintjén?
A fő profilom a modern kortárs táncok és azok oktatása a BEAC-ban, ahol a középhaladó és a versenyző csoportokat tanítom. Két éve hagytam abba az argentin tangó oktatását, aminek az volt az oka, hogy nem képeztem magamat ebben a műfajban tovább, ezért úgy éreztem, hogy az a lelkiismeretes döntés, ha másnak adom át a stafétát. De tanítok Érden gyerekeket hároméves kortól középiskolás korig, emellett iskolaelőkészítő foglalkozásokat, mozgásterápiás fejlesztéseket tartok, és az ismerettségi körömből egyre többen keresnek meg esküvői táncoktatás kapcsán is.
A járványhelyzet mindenki életét megbolygatta valamilyen szinten, hogyan tudtál az online tanításhoz alkalmazkodni?
Március közepén jött a járványhelyzet, őszintén szólva teljesen kétségbeestem, nem nagyon tudtam elképzelni, hogy hogyan is tudnánk folytatni a munkát. A karantén első napjaiban hallottam a kollégáimtól, hogy elkezdték az online oktatást, volt, aki online tréningvideókat tett fel, amelyeket a Google Drive-on keresztül osztottak meg. Ebbe az irányba indultam el én is, de aztán inkább a zoomos online élő órák felé orientálódtunk, mivel úgy gondoltuk, hogy bár az online térben, de legalább látjuk egymást valamennyire az edzések közben. Ahhoz képest, hogy kezdetben nem is tudtam elképzelni, hogy egyáltalán működhet így is a tanítás, egészen sok mindent ki tudtunk belőle hozni, tanultunk új mozdulatsorokat, koreográfiarészleteket is. Ráadásul öröm volt látni, hogy minden órámat szép számmal látogatták, a lelkesedés töretlen volt a táncosok részéről. Viszont a folyamatos személyes visszajelzés, a reakciók, a kijavítás lehetősége nagyon hiányzott, de úgy érzem, hogy a lehető legtöbbet kihoztuk az online oktatásból.
Látsz-e az online oktatásban olyan lehetőségeket, amelyeket akár hosszú távon is lehetne alkalmazni a tánc tanításában?
Azért maradnék a személyes óráknál. Ráadásul mi ezen a héten mehetünk először rendesen a terembe, úgyhogy már nagyon várom azt a pillanatot, amikor végre rendes keretek között tarthatok majd órát. De voltak erősítő és nyújtós óráim is a járványhelyzet alatt, és az onnani visszajelzésekből arra következtettem, hogy akár lehetne később is alkalmazni az online órákat olyan képességfejlesztő tréningeknél, mint az erősítés, a nyújtás vagy a kardio. Sokaknak kényelmesebb otthonról csinálni ezeket az órákat, és ez akár működhet is. Akármennyire megnehezítette a munkánkat a vírus, kiderült, hogy bármit meg tudunk oldani, ami nagyon erős kötelékekről és egy remek BEAC-os közösségről tett tanúbizonyságot.
A BEAC-nak milyen szerepe van abban, hogy ennyire szereted a munkádat?
Az, hogy ennyien visszajönnek hozzánk, szerintem annak az igazolása, hogy jól működik a BEAC. A táncoktató kollégákkal nagyon jó baráti kapcsolatunk van, fantasztikus a csapat és hangulat is. Mindig tudjuk egymást motiválni, és nem mellesleg tanulunk is a másiktól. Az egész BEAC egyébként egy nagyon támogató közeg, mindent megad a klub ahhoz, hogy jobbak legyünk mind emberileg, mind szakmailag.
Látszik, hogy mindened a tánc, de hogyan indult a pályafutásod?
Négyéves koromtól kezdve az életem szerves része a tánc, azóta töretlen ez a kapcsolat. Versenyszerűen akrobatikus rocky-ztam, jártam latin táncra, hip-hopra, tangóra, showtáncra, úgyhogy elég sok mindent kipróbáltam a karrierem során, és még szeretnék is kipróbálni. Gimnazistaként kezdtem Czene-Bánhidi Petránál a modern táncot, és végül ennél a stílusnál maradtam, mert úgy éreztem, ez az irány, ami a legközelebb áll hozzám. Itt tudtam a leginkább megtalálni magamat és kifejezni az érzelmeimet.
Nem igazán köztudott, hogy a modern tánc tulajdonképpen mit foglal magában. Te hogyan tudnád definiálni?
Mivel a modern tánc egy viszonylag új dolog Magyarországon, valóban nem annyira köztudott, hogy ez milyen stílust is jelent. Mindig azt szoktam mondani, hogy a modern táncot igazából a klasszikus balett és a hip-hop között kell elképzelni. Az alapja a klasszikus balett, viszont a modern-kortárs tánc kitör a keretekből, és szabadon keveri az elemeket és stílusirányzatokat, tehát egy nagyon szerteágazó és sokrétű műfajról, egy változatos mozgásformáról beszélhetünk. Egyik jól kézzelfogható példája a zeneválasztás, amely szintén nagyon vegyes lehet, úgy gondolom, hogy szinte bármilyen zenére lehet ebben a stílusban alkotni.
Tudomásom szerint együttműködtök az ELTE Néptáncegyüttessel, ennek a projektnek akkor a modern tánc sokrétűsége az alapja?
Tulajdonképpen igen. A néptáncosoknak megvan a hagyományőrző, ritmizáló stílusuk, különböző tájegységek egészen különböző mozdulatvilágot hozhatnak, de egy bizonyos kerete azért van a néptáncnak. Egyébként a profi néptáncegyüttesek is kísérleteznek már a megújulás jegyében arra, hogy behozzák a kortárs táncot a darabjaikba. Nyilván ez más nálunk, hiszen mi két külön társulatként működünk, úgyhogy nem egyszerű közös próbákat szervezni. Juhász Gáborral, az ELTE Néptáncegyüttes vezető táncosával rengeteget dolgoztunk ezen a projekten, aminek a végén szerintem egy élvezetes produkciót sikerült 16 táncossal megalkotnunk, amely a közönség tetszését is elnyerte. Ráadásul nagyon jó hangulatú próbákon vehettünk részt, összességében egy nagyon jó élmény volt. Szeretnénk is ezt minél többeknek megmutatni, tehát vannak terveink arra, hogy továbbvigyük ezt a vonalat. Többen fel is kértek minket, hogy közösen álljunk színpadra, és azon vagyunk, hogy az ehhez szükséges próbákat minél gördülékenyebben valósítsuk meg.
Tudnál egy kicsit mesélni, hogy milyen céljaid vannak a tánccal és a táncoktatással?
A táncművészi és a táncoktatói lét két különböző életforma. Aktív táncosként szépen lassan fel kell készüljek, hogy egyre kevesebb lehetőségem lesz színpadra állni. Viszont engem ugyanolyan, ha nem nagyobb boldogsággal tölt el az, ha a saját darabomat és csapatomat látom a színpadon, tehát inkább a táncoktatásra koncentrálok. Fontos, hogy hangsúlyt fektessek arra, hogy ahogy most is, minél több korosztályt taníthassak még minél több ideig, mert ez az, ami egyensúlyba hozza a mindennapjaimat. Nyilván célom az is, hogy folyamatosan fejlesszem magam, hogy mindennap egyre jobb legyek, akár a modern táncban, de szívesen tanulnék egyéb stílusokat. Szeretek eljárni táncházakba is, szóval mindig tanulnék valami újat. Emellett érdekelnek a különböző egészségügyi, terápiás irányzatok is, amelyek összekapcsolódnak a tánccal, és segíthetik annak tanítását, hiszen mégiscsak a testtel és a mozgásával foglalkozom. Tehát, ha össze szeretném foglalni az elmondottakat, az a célom, hogy minél sokrétűbben, minél többeket, minél hatékonyabban és minél profibban oktassak.
Két éve felléptetek a „BEAC 120” ünnepi közgyűlésen, milyen élmény volt ott színpadra állni? Milyen egyéb nagyívű fellépések emlékezetesek számodra?
Az az igazság, hogy sajnos ritkán kapunk olyan ELTE-s rendezvényekre meghívást, amik kevésbé sportos események, hanem inkább ünnepélyesebbek. Ez nem baj, csak néha azt érzem, hogy nem feltétlenül illünk bele a modern tánccal az adott esemény profiljába. Ezért nagyon örültem a rendezvényre való meghívásnak, ami egy megtisztelő felkérés volt. A Kapcsolat-Rend-Szer című darabot mutattuk be, azt éreztem, hogy ez nagyon odaillett, így ez egy nagyon jó lehetőség és élmény volt számunkra. Szerencsére több külsős meghívásunk is van, gálákra és különböző rendezvényekre. Rendszeresen szoktunk szerepelni például a Pszinapszison, a Budapesti Pszichológiai Napokon, ami egyetemi körökben elég népszerű, szeretünk is oda visszajárni. Mindenképp kiemelném még az Országos Táncművészeti Fesztiválokat, ami valójában egy táncverseny, de mi sosem az eredményért megyünk, hanem az élményért, a tapasztalatért és a szakmai visszajelzésért. Ez egy nagyon sokszínű fesztivál, ahol különböző stílusú és profilú tánccsoportok léphetnek fel, akiket jó megismerni, és akiktől jó tanulni.
Milyen eredményeidre vagy a legbüszkébb, miket tudnál kiemelni a karrieredből?
Ami először eszembe szokott jutni, az az első BEAC-os versenyünk 2015-ből. Ez egy veszprémi rendezvény volt, amit sikerült megnyernünk, de úgy, hogy senki nem ismert minket. Amit ki tudnék még emelni a karrieremből, azok igazából egyes darabokhoz kötődnek. Például 2017-ben a Táncpedagógusok Országos Szövetségének fesztiválján a Street View című koreográfiával első helyezést értünk el, igen elismerő szakmai véleménnyel együtt. Ez a darabunk amúgy egy nagyon közkedvelt műsorszámmá nőtte ki magát az évek során. A már említett Kapcsolat-Rend-Szer című táncszínházi darabbal pedig 2018-ban elhoztuk a Magyar Teátrumi Társaság különdíját, úgyhogy vannak szép eredményeink, amire igazán büszke vagyok. Az egyéni versenyzéssel kapcsolatban azt tudom elmondani, hogy már régóta nem versenyzek. Voltam én is csoporttal és egyéniben is országos bajnok, viszont nekem nem ez a fő motivációm, nem az érmek és a kupák miatt csinálom a táncot és az oktatást. A gyerekeket sem csak a versenyzésre nevelem, és se a csapatnak, se a koreográfiáknak nem az a célja, hogy mindenképpen versenyezzünk, fontosabb az, hogy fejlődjünk, és élvezzük azt, amit csinálunk.
Májusban több új szakosztály is alakult a BEAC-nál, többek között a Szabadidősport-szakosztályból kivált Táncszakosztály, amelynek te lettél a vezetője. Mit foglal magában ez az új szakosztály, és miben jelent ez változást?
Ez a most megalakult Táncszakosztály magába foglalja az argentin tangót, a hastáncot, a latin táncot, a hip-hopot és a modern táncot. Egy jó pár éve már egyébként így működünk mint ELTE Táncok, csak más szakosztály keretei között. Most, hogy hivatalossá vált a külön működésünk arra van kilátás, hogy minél több táncstílussal tudunk bővülni, és színesíthetjük a felhozatalt. Azzal pedig, hogy egy különálló és független szakosztályként vagyunk kezelve, egy kicsit jobban megismerhetnek bennünket, több lehetőség tárulhat elénk, ami mindenképpen egy pozitív hatása lehet a kiválásnak.
Sokak fantáziáját megmozgathatja, hogy a tánc és a sport között milyen hasonlóságok és különbségek vannak. Te mit gondolsz erről?
A tánc alapvetően művészet. Viszont nem választható el a sporttól, hiszen a fizikai testedzés, a folyamatos önképzés, a csoportos munka maximálisan része a táncnak is. Tehát ebben a műfajban is megvannak a sport bizonyos kritériumai, aki pedig kételkedik benne, nagyon sok szeretettel várom egy táncórámra (nevet). Viszont művészet, hiszen érzelmeket próbálunk átadni, amivel hathatunk a közönségre. A tánc egy kifejezési forma, önmagadé és a művészetedé.
Szokás mondani, hogy nem a lábával táncol az ember, egyetértesz ezzel?
Hát azért kell hozzá, (nevet) de mindig azt mondom, hogy ezt szívvel-lélekkel kell csinálni. Nem az jelenti a legtöbbet, ha valaki mindent meg tud csinálni elsőre, de nem érződik rajta az alázat a tánc és a csapat iránt, mert akkor nem lesz jó táncos. Lehet, hogy egyesek nem olyan hajlékonyak, vagy nem olyan jó a ritmusérzékük, de ha kitartók, akkor ezekben biztos, hogy tudnak majd fejlődni. A táncnak belülről kell jönnie, igazából minden táncoló ember életében eljön az a pont, amikor megtalálja azt a bizonyos belső hangot, és attól kezdve már belülről fog táncolni. Onnantól már nem lépések és koreográfiák lemásolásáról fog szólni tánc, hanem az igazi művészetről, arról ami bennünk van. Ezért valójában mindenki máshogy táncol. Oktatóként ez is egy örök célom, hogy mindenkiből ki tudjam hozni a saját belső hangját és stílusát.
Milyen lehetőségeik vannak az egyetemi hallgatóknak táncot tanulni az ELTE-n?
Szerencsére sok lehetősége van az érdeklődőknek. Egyetemi általános testnevelés kurzusként is meghirdetjük a jazztánc, hastánc és argentin tangó órákat is, az esti órák az előbbiek mellett hip-hoppal egészülnek ki, tehát van miből választani. A Sport7-en is mindig sokan érdeklődnek a táncórák iránt, ennek alkalmából 50-en majdnem mindig vannak az órákon, úgyhogy jó látni, hogy sokakat érdekel a mozgás és a művészet összefonódása, én csak biztatni tudom őket, hogy jöjjenek, a BEAC kapui nyitva vannak.
Egyéb információk az ELTE Táncok Facebook-oldalán: https://www.facebook.com/eltetancok/
Képek forrása: beac.hu, ELTE Online, Edi Facebook-oldala
