Bartuszek Lillával, az ELTE Állam és Jogtudományi Karának végzős hallgatójával beszélgettünk pályaválasztásról, diplomáciáról, kapcsolati tőkéről és egyetemi közösségről. Lilla az OTDK-tól kezdve, az egyetemi diákmentor programon, diplomáciai képzéseken át a nemzetközi konferenciákig kivette a részét az ELTE nyújtotta lehetőségekből; rendkívül aktív éveket tudhat maga mögött. Ha esetleg foglalkoztat, a jogi pálya, ha szeretnél az ELTE-re jelentkezni, ha a diplomácia világába tekintenél be, számodra érdekes lehet ez az interjú!
Már gimiben is ilyen elhivatott voltál a jogi képzésen túl a diplomácia iránt, vagy ez az egyetemista éveid alatt, út közben alakult ki?
Ez abszolút út közben alakult ki. Kezdetben rendezvényszervező szerettem volna lenni, hiszen rám az jellemző, hogy szeretem a saját kezembe venni a dolgokat; ha valamit a fejembe veszek, akkor azt szeretném is megvalósítani. Aztán egyszer csak a fejembe vettem, hogy a jog az, ami igazán érdekel, ezen túl pedig a nemzetközi jog. Viszont mivel sem a családban, sem az ismeretségi körömben nem volt egy jogász sem, sokat nem tudtam a pályáról, csak azzal voltam tisztában, hogy mi az, ami engem érdekel.
Miért döntöttél úgy, hogy az ELTE-t választod?
Ahogy elkezdődött a gimnáziumban a pályaorientáció, és beszélgettem barátokkal, ismerősökkel, akik szintén a jogi pályát fontolgatták, általánosságban az ELTE-t tekintették első számú célnak, én pedig szerettem volna, ha kezdetben ismerősökkel vagyok körülvéve, így én is ebbe az irányba orientálódtam.
Mennyire volt tudatos a végső választásod; olvastál esetleg statisztikákat, értékeléseket is a különböző egyetemekről, vagy kizárólag a közeg, a név, az ismerősök fogtak meg?
Az az érdekes az egyetemválasztással kapcsolatban, hogy teljesen más szempontokat mérlegel az ember 17-18 évesen, mint végzős hallgatóként. Akkoriban még nem igazán olvasgattam statisztikákat a különböző egyetemi kutatási eredményekről, kiválóságokról, nemzetközi elismertségről. Ami akkor számított, az az ELTE által közvetített üzenet volt barátságos közegről, támogató oktatókról és széleskörű orientációs programokról.
Mikor eldöntötted, hogy a jogi pályát választod, tisztában voltál a lehetőségeiddel és a különböző szakterületekkel?
A lehetőségeimet tekintve kezdetben kevésbé voltam tájékozott. A nemzetközi jog iránti érdeklődésem elsősorban az idegen nyelvek iránti szeretetemből, majd a későbbiekben a nemzetközi kapcsolatok és a diplomácia iránti érdeklődésemből alakult ki. Emlékszem, mikor az orientációs napokon egy ENSZ-modellezésen vettem részt, fogalmam sem volt róla, hogy tulajdonképpen mi történik körülöttem. Most pedig, mikor már 5 vagy 6 ilyen eseményt tudhatok a hátam mögött, még mindig eszembe jut az az első pillanat, mikor belecsöppentem a legjavába, és nem is sejtettem, hogy a diplomácia lesz az én világom. Összességében tehát csak annyit tudtam, hogy nemzetközi joggal szeretnék foglalkozni, a részletek a tanulmányaim során kristályosodtak ki.
Mikor bekerültél az egyetemre, milyen segítséget kaptál a szakmai orientáció tekintetében, illetve a hallgatói közösségbe való bekapcsolódáshoz?
Az első egyetemi hét előtt én nagyon féltem. Annak ellenére, hogy most jövök-megyek, utazom, konferenciákra járok, gimnazista koromban én sokkal visszahúzódóbb voltam, nem igazán tudtam, hogyan éljek a lehetőségeimmel. Azt pedig, hogy tulajdonképpen kinyílt előttem a világ, az ELTE-nek köszönhetem. Rögtön az első nap, az orientációs napokon hatalmas szerencsémre egy nagyon segítőkész oktatómentort és szuper diákmentorokat kaptam, akik aztán végig segítettek az első évben. Az ő megnyugtató jelenlétük és a sok-sok kérdésemre adott válaszuk olyan biztonságot adott nekem, amivel már tudtam boldogulni az egyetemen és részben az ő hatásukra is lett belőlem diákmentor a későbbiekben. Ez a sok információ, amit akkor és ott mi megkaphattunk, ez segített az első pillanatokban.
Miből áll a diákmentor program?
Az első orientációs napok szervezése az ELTE ÁJK-n 2015-ben volt, lényegében ez váltotta fel nálunk a gólyatábort. A diákmentor programot pedig annak érdekében hozták létre, hogy a tapasztalt hallgatók az egyetem első kihívásaiban, majd az első évüket végig kísérve segítsék a gólyákat. Az új hallgatók kis csoportokban kapnak több oktató- és diákmentort, így kvázi osztályközösségek alakulhatnak ki és egy jó élménnyel és tele lehetőségekkel indulhatnak neki az egyetemnek. Az orientációs programokon kívül a gyakorlati feladatokban is segíthetnek a mentorok, mint például a tárgyfelvétel, a neptunhasználat, hasznos tippek elsőben, stb. A diákmentor közösség talán azért is lehet ilyen sikeres, mert még közel állnak a felsőbbéves hallgatók a gólyákhoz és emlékeznek arra, hogy számukra mi volt nehéz vagy mi volt jó élmény az első években. Én egészen a tavalyi évig részese lehettem ennek a közösségnek, és azon túl, hogy rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam, nagyon remélem, hogy én is hozzá tudtam tenni valamit a gólyák segítéséhez.
Miért tartod fontosnak, hogy a jogászhallgatók kitekintsenek a tanórák keretei közül, és versenyeken, konferenciákon vegyenek részt?
Én azt gondolom, hogy a kutatások, a versenyek, a különböző ELTE-s vagy egyetemen kívüli szakmai lehetőségek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy kialakítsuk a saját perspektívánkat, jobban megismerjük a világot. Hiszen lehetünk bármilyen tájékozottak, olvashatunk bármennyi tudósítást, híreket, a legjobban az járul hozzá a világról alkotott képünk kialakításához, amit mi magunk élünk át. A nemzetközi konferenciák pedig olyan kapcsolati tőkét adnak már az egyetemi évek során, hogy – legyen szó szakmai vagy civil érdeklődésről – mindig lesz kihez fordulni.
Melyik szakmai élmény nyújtotta neked a leghasznosabb tapasztalatot, mi az, amit ajánlanál a jogászhallgatóknak, hogy ne szalasszanak el?
Nehéz kiemelni egy versenyt vagy szimulációt, én inkább úgy fogalmaznék, hogy volt 3-4 olyan esemény, aminek megvolt a maga mérföldkő-jelentősége.
Először is, másodévben a Telders Párbeszédverseny hatalmas élmény volt számomra, és azt hiszem, ez lehetett az a kezdőlöket, ami pályára állított. Egyrészt részese lettem annak az aktív közegnek, akik egymást motiválva, támogatva, különböző versenyeken képviselik az ELTE-t és öregbítik annak hírnevét, másrészt megtapasztaltam azt az elhivatottságot, ami a kötelező tárgyak teljesítésén túlmutat. Ezen felül pedig olyan szerencsés voltam, hogy diplomáciai témájú jogesetet kaptunk, és így a tanáraink támogatása által megismerkedhettem ezzel a szakterülettel már jóval azelőtt, hogy az évfolyamunknak előadásai lettek volna a témával kapcsolatban. Bejárhattam szemináriumokra, segítséget kérhettem az oktatóktól, közelebb kerülhettem ahhoz a területhez, ami igazán foglalkoztatott.
Ezt az élményt követte harmadévben a Message to Europeans, ami egy olyan konferenciasorozat volt, ami lehetőséget adott nemzetközi kapcsolatépítésre és megmutatta nekem azt a hangulatot, dinamikát, közeget, ami teljesen magával ragadott. Emellett ez volt az a program, amely közelebbi betekintést engedett az Európai Unió jogába, ami a nemzetközi jog mellett szintén elsőszámú érdeklődési területemmé vált.
Végül pedig egy varsói székhelyű diplomataiskolát emelnék ki, ahol részt vehettem egy képzésen, ez a European Academy of Diplomacy volt. Mivel a képzések a hétvégéimet érintették, és az egyetemi kötelezettségeimnek továbbra is eleget kellett tennem, rendszeresen előfordult, hogy a hétfő reggeli géppel utaztam vissza Budapestre, és így estem be ZH-kra, tesztekre, előadásokra. Ahhoz, hogy ezt az álmomat is meg tudtam valósítani még az egyetemi éveim során, nagyban hozzájárult, hogy voltak olyan oktatóim, akik toleránsak voltak, támogattak, és rugalmasan kezelték a számonkéréseket, amiknek eleget kellett tennem.
Mik azok a készségek, amik rendkívül fontosak egy jogászhallgató számára a munkaerőpiacra való kilépéshez, és hogyan járulhatnak hozzá a versenyek ezen készségek kifejlesztéséhez ?
Szerintem ami elengedhetetlen a jogászok számára és a diplomáciában kiemelten fontos szerepet játszik, az az egészséges önbizalom. Minél több helyzetben kipróbálja magát az ember, annál jobban tisztában lesz a saját képességeivel, a saját erősségeivel és a fejlesztendő területekkel is. Emellett fontosnak tartom, hogy az ember a nyilvános beszédet begyakorolja esetleg párbeszédversenyek, szimulációk, TDK-prezentációk során. Illetve szükségesnek tartom a kapcsolatteremtési képességet, ami nekem bár ösztönösen jött, kellett néhány év és jó néhány szimuláció, ami során az angol nyelvű megnyilvánulásaim is magabiztossá váltak.
A sok verseny közepette azért szakítottál időt egy Erasmus-félévre is, milyen élményekkel gazdagodtál?
Mivel korábban már volt szerencsém nemzetközi közegben tanulni és különböző területekről barátokat szerezni, főként a szakmai lehetőségek és az egyetem elismertsége győzött meg, hogy érdemes belevágnom nekem is egy Erasmus-félévbe. A csereprogram alatt én elsősorban utazgattam, ellátogattam többször Brüsszelbe, és részt vettem a KU Leuven egyik kutatásában. Elképesztő élmény volt számomra, hogy bekapcsolódhattam egy fenntartható fejlődéssel foglalkozó kiadvány szerkesztésébe, ami az én hatalmas szívügyem. Összegészében nagyon feldobott és feltöltött ez a félév, megkaptam azt az energiát, ami még kelleni fog a záróvizsgákhoz.
