Morális összeomlás, önkényuralmi pöffeszkedés, bukás és felemelkedés, a kibillentett, talán sohasem létező harmónia festménye. Hát ez Darvasi László Magyar sellő című legújabb regénye, amit az őszi Margón mutattak be. A szerzővel Gács Anna beszélgetett.
Kosztümös horror? Tette fel Gács Anna a kérdést, és tulajdonképpen meg is válaszolta, példákkal alátámasztotta megfigyelését. Regény. Válaszolta Darvasi, és hozzátette, hogy ez a véres valóság, ami történik közöttünk, velünk. Viszont Gács kosztümös jelzője találó, hiszen a történet a romantika korában játszódik egy német kisvárosban. Egy régi kor idegen kisvárosa, nagyon is aktuális (magyar) problémákkal párosítva. Darvasi szövegét áthatja a kleisti miliő, sőt, az alapkoncepció is egy Kleist-tudósításból született meg, miszerint megtalálták a magyar mocsári Mauglit. A nyelvezete is erősen merít Kleist „mennyei terror-nyelvéből”, kimunkált, szinte archaizáló, de ugyanakkor egyszerűségével kizökkentő.
A regény világában a hétköznapi brutalitás és a folyamatos bukás uralkodik, akkor vajon a szépség mit is szolgál? Mert a nyelvezet szép, a borító szép. „A szépség a legnagyobb kurva”, válaszolta Darvasi. A szépség az, ami képes befolyásolni, elcsábítani, becsapni, akár egy sellőének. A szépség, ahogy minden más, a regényben korrumpálódik. És a korrumpálódáson túl, minden romlik. A szépség illúzió, ahogy a sellő? A magyar sellő? Az a magyar sellő, ami egy lebegő motívumként folyamatosan kétségben tartja a történetet. Darvasi megjegyezte, hogy ezt a regényt nem tudta volna Magyarország nélkül megírni, nem véletlenül lett ez a címe. Mert van szépség, itthon is, csak elbújt.
A regény egyes karakterei hétköznapi figurák, akik kiszolgálják a gróf által irányított totális diktatúrát. Ebből a sémából lóg ki Jonas alakja, aki mitikus hősként jelenik meg, pedig mindenki bolondnak tartja. A regény másik rétege Jakab, Jonas fiának a felnövekedéstörténete. Gács próbált rávilágítani arra, hogy a fiúnak nincs egyszerű dolga. Egy diktatúrában nő fel, ahol a felnőtté válás vesztesége még nagyobb, következménye a betagozódás, és a kérdés, hogy elárulja-e apját. Darvasi hozzáteszi, hogy minden felnövekedés valahogy elárulja a szülőket, egy lázadás, direkt szembemenés. Ez Jakabnál és Jonasnál sincs másképp. A kötelékeket fel kell tépni ahhoz, hogy felnőjünk. Darvasi sokat foglalkozik műveiben az apa-fiú viszonnyal, aminek egyrészt életrajzi okai vannak, másrészt archaikus őstörténet, amely mindenki életében szerepet játszik. A felnövekedés nehézsége a nézőpontokban rejlik. Mert a szülő gyermekében a jövőt látja, a gyermek a szülőben a múltat. Végül Jonas lesz Jakabból? Darvasinak nem volt szándéka ezt megválaszolni, sem a beszélgetésben, sem a könyvben. A regény nyitott mindenki befejezésére, asszociációjára.
A beszélgetés során felvetett témák összegabalyodtak. A szempontok nem alkottak egy lineáris ívet, hanem folyamatosan, sokszor kimaradt-jelleggel visszakanyarodtak, megtörve az adott témát. A terem ajtaja folyamatosan nyitódott-csukódott, ami szintén zavaró volt, nemcsak a nézőtéren, de a színpadon is. És ha már a nézőtér, a szinte teljesen feltöltött széksorokban többen hangosan, legalábbis a sejtelmes kék és piros fények alatt hallhatóan, felhördültek Gács Anna spoilerein. A moderátor sokszor nem figyelt arra, hogy mi lehet túl sok információ a befogadók számára, ugyanakkor gondolatai izgalmas perspektívákat adhatnak az olvasóknak.
Darvasi László új regénye valahol messze játszódik, hozzánk nagyon is közel. A hétköznapi brutalitás, az elnyomó rendszer visszaélései, a természeti és emberi romlás kellős közepén élni próbáló egyén, társadalom története. És a sellőé, ami elbújt vagy nincs. Ez nem egy horror, hanem, ahogy Darvasi kérdezi: „Hát nem ez van, csillagom?”.
Képek forrása: Margó Irodalmi Fesztivál
Könyv: Darvasi László, Magyar sellő, Magvető Kiadó, 2019, 208 oldal, 3499 Ft.
