A Bölcsész Napok első napján, a számos program mellett a szervezők egy színházi előadást is szerveztek a hallgatóknak. Az Ódry Színpad frissen bemutatott, Az idegen című monodrámáját hozták el a Könyvtár Klubba Zakariás Máté előadásában. Beszámolónkat olvashatjátok.
Az idegen című előadás a Bölcsész Napok nyitónapján este hat órára volt meghirdetve. A kitelepüléseknek addigra már hűlt helye sem volt, csupán a színpadon zajlott egy beszélgetés a tényfeltáró és politikai újságírással kapcsolatosan. A program résztvevői Ács Dániel és Gulyás Márton voltak, akik hosszasan tárgyalták az oknyomozó újságírás fortélyait. Zakariás Máté előadása nem a szabadtéri színpadon volt, hanem lent a KK-ban, ennek ellenére a szervezők ragaszkodtak hozzá, hogy megvárjuk a beszélgetés végét, tekintettel azokra, akik mindkét eseményen részt szeretnének venni. Ezzel semmi gond nem lett volna, ha nem 25 perces csúszással kezdik el beengedni a közönséget – ráadásul csak tizenketten ültünk végül a nézőtéren.
Ez viszont a produkció értékéből semmit nem vont le. Az Ódry Színpad előadása a Nobel-díjas Albert Camus L’Étrange, magyarul Az idegen című elbeszélésén alapul. A művet 2016-ban Ádám Péter és Kiss Kornélia fordította újra, hiszen korábban csak a Gyergyai Albert 1957-ben készített fordítása létezett Közöny címmel. Így már ismerősebb, ugye? A középiskolás irodalmi tanulmányok során is előkerül Camus egyik leghíresebb abszurd regénye, bár nem mindig arat sikert a fiatalok körében. Bevallom, nekem sem tartozott a kedvenc kötelező olvasmányaim közé, de színpadon látni teljesen új élmény volt.
A monodráma lényege, hogy az egész darabot egy személy adja elő, megcsillogtatva színészi tehetségének minden színét. Ez a személy jelen esetben Zakariás Máté volt, aki jelenleg az SZFE tanulója Kocsis Gergely és Szőcs Artur osztályában. A Janus Egyetemi Színházban és a Pécsi Nemzeti Színházban már jó néhány éve kap szerepeket, sőt, rendezett is már. Az idegent pedig az Ódry Színpadon mutatta be 2019. április 4-én. Az előadás minimalista eszközökkel dolgozik. A díszlet mindössze egy székből, egy égőből, egy elektromos gitárból és egy vetítővászonból áll. Jelmezt nem visel a színész, a játéka által mutatkozik meg, hogy éppen melyik szerepet alakítja.
A történet folyamán Meursault kihallgatásán vagyunk, aki visszaemlékezve meséli el a gyilkossághoz vezető utat. Az idősíkok és a szerepek folyamatosan változnak a darabban. Zakariás Máté egy személyben jeleníti meg Meursault-t, az ügyvédet, a börtönlelkészt, Raymondot és az összes szerepet, melyeket tökéletesen elkülönít egymástól. A néző valóban ráismer a tipikus vonásokra, mely oly jellemző egy-egy karakterre.
A regény abszurditása az előadás során még nagyobb hangsúlyt kap a gesztusok és a mimika által. A néző átérzi a jelentőségét annak, amit Albert Camus írt regénye előszavaként: „Ebben a mi társadalmunkban még az is előfordulhat, hogy halálra ítélik az embert, amiért nem sír az anyja temetésén. Ezzel mindössze annyit szeretnék mondani, hogy a könyv hősét azért ítélik el, mert nem hajlandó beállni a sorba.” Az abszurd lényege, hogy az élet értelmetlenségét, a céltalanságot jelenítse meg, miközben irracionalizmusra törekszik. Nemcsak a történet, de maga a főszereplő is hordozza ezen tulajdonságokat, ami a kivégzése előtti mondatban csúcsosodik ki: „Az élet nem éri meg, hogy végigéljük.” Camus klasszikusa új formában látott napvilágot, ami kétségtelenül szórakoztatóbb, elgondolkodtatóbb és élvezhetőbb, nem utolsósorban Zakariás Máté remek játékának köszönhetően.
Forrás: odryszinpad.hu
Fotó: Bölcsész Napok
