A múlt héten zajlottak a 2018-as dohai torna-világbajnokság küzdelmei. Azok számára, akik követték az eseményeket, minden bizonnyal ismerősen csengenek a Cukahara, Jurcsenko, Saposnyikova, Magyar-vándor kifejezések. Utánajártunk, kikről kapták elnevezésüket a torna legfontosabb elemei.
A Nemzetközi Torna Szövetség szabályai szerint egy új elemet arról a tornászról neveznek el, aki azt először sikeresen bemutatja világversenyen. Fontos, hogy a sportoló világversenyen hajtsa végre új gyakorlatát. A Thomas-kört például az amerikai Kurt Thomasról nevezték el, pedig előtte honfitársa, Larson és egy kanadai versenyző, Delaselle is sikeresen bemutatta. Világversenyen azonban Thomasnak sikerült először az elem, így az ő nevét viseli a lólengés egyik alapgyakorlata. Thomas három világbajnoki címet szerzett karrierje során, kettőt talajon, egyet korláton. Az 1980-as moszkvai olimpián koronázhatta volna meg pályafutását, az Egyesült Államok azonban a hidegháború miatt bojkottálta a játékokat, így Thomas sem vehetett részt rajta. Az amerikai versenyző nevét talajon is gyakran hallhatjuk, a Thomas-szaltó a mai napig nehéz elemnek számít, ezért a női mezőnyben be is tiltották alkalmazását.
A Jurcsenko manapság az egyik legnépszerűbb mozdulatsor ugrásban, amelyet több variációban is láthatunk, sőt több tornász is a továbbfejlesztésén dolgozik. Például korunk legnagyobb csillaga, Simone Biles saját elnevezésű ugrásának is egy Jurcsenko az alapja. Natalja Jurcsenko 1983-ban a budapesti világbajnokságon összetettben, illetve a szovjet csapat tagjaként diadalmaskodott, majd 1985-ben a csapattal megvédte világbajnoki címét. 1984-ben a Szovjetunió bojkottja miatt nem vehetett részt a Los Angeles-i olimpián, helyette az úgynevezett Barátság-játékokon szerzett aranyérmet ugrásban és csapatban. Pályafutását végül egy súlyos térdsérülés lerövidítette, visszavonulása után egy ideig bíróként tevékenykedett, majd az Egyesült Államokba költözött, jelenleg is ott edzősködik.
Érdekesség, hogy a Jurcsenko típusú ugrás feltalálója valójában egy szovjet férfi tornász, Victor Levinkov volt. Levinkov ugrását azonban a férfiaknál nem fogadták el, így névadó sem lehetett. Az ötlet, hogy Jurcsenko hajtsa végre az új gyakorlatot, edzőjétől, Vlagyiszlav Rosztorockijtól származott, aki Jurcsenko mellett két másik tornászlegendát, Ludmila Turiscsevát és Natalja Saposnyikovát is edzette. Natalja Jurcsenko saját bevallása szerint eleinte tartott az elemtől, hiszen nem látta, hova kell tennie a kezét. Végül rengeteg gyakorlás és bukás után sikeresen bemutatta új, korszakalkotó ugrását. Jurcsenkoról gerendán is neveztek el elemet, amelyet egy balett múlttal rendelkező edző tanácsolt neki, hogy építsen be gyakorlatába.
Ugrásban a Jurcsenkohoz hasonló gyakorisággal hallhatjuk a Cukahara kifejezést. A japán Micuo Cukahara 1972-ben mutatta be újítását. 1968 és 1976 között háromszor nyerte meg az olimpiát a japán csapat tagjaként, mellette ’72-ben Münchenben és ’76-ban Montrealban korláton szerzett olimpiai aranyérmet. Talán kissé meglepő, hogy ugrásban olimpián csak ezüstéremig jutott, 1970-ben azért szerzett világbajnoki címet ebben a számban is. Cukahara neve nemcsak az ugrás során lehet ismerős, talajon, korláton és felemás korláton is beszélhetünk Cukahara-szaltóról. Ezt az elemet egyébként angolul „Moon Salto”-ként, azaz Hold-szaltóként is szokták emlegetni. Az ötszörös olimpiai bajnok pályafutása végeztével sem szakadt el a tornától, a Japán Torna Szövetség alelnökének választották. Felesége szintén ebben a sportágban jeleskedett, nem meglepő, hogy fiukból, Naoyából is olimpiai bajnok tornász lett. Ráadásul Naoya elmondhatta magáról, hogy az édesapja által létrehozott mozdulatsort hajtotta végre.
Nyújtón, korláton és felemás korláton gyakran találkozunk a Tkacsovval. A repülő elem egy szovjet tornászról, Alekszandr Tkacsovról kapta nevét, aki az 1980-as moszkvai olimpián csapatban és korláton is diadalmaskodott, valamint gyűrűn ezüstérmet szerzett. Mellette háromszoros világbajnoknak és négyszeres Európa-bajnoknak mondhatja magát. 1977-ben Rigában mutatta be a Tkacsovot. A tornász az új elemmel rendesen meglepte a közönséget, a bemelegítés során ugyanis még nem fedte fel az azóta legendássá vált mozdulatot. Tkacsov pályafutása befejeztével először Franciaországban edzőként tevékenykedett, majd az Egyesült Államokba költözött.
Felemás korláton szintén egy szovjet feltalálót, Natalja Saposnyikovát kell megemlítenünk. Az 1980-as olimpián csapatban és ugrásban szerzett aranyérmet, mellette gerendán és talajon egy-egy bronzérmet is begyűjtött. Saposnyikova ritmikus gimnasztikával kezdett, ám hamar tornára váltott. Jurcsenkohóz hasonlóan őt is Rasztorockij készítette fel. Érdekesség, hogy sokak szerint Saposnyikova az 1976-os montreali olimpián a három aranyérmével tündöklő Nadia Comaneci legnagyobb kihívója lehetett volna, ha beteszik a csapatba. Akkoriban a szovjet női csapat kapitánya a sportág talán legnagyobb legendája, Larisza Latinyina volt, aki ragaszkodott a régi klasszikus vonulathoz, ezért többek között Saposnyikovát is kihagyta a csapatból. Mint utólag kiderült, ez hiba volt a részéről, hiszen Montrealban a klasszikus vonulat helyett a Comaneci-féle akrobatikus típusú versenyzők domináltak. Azt azonban már sosem tudjuk meg, Saposnyikova mire ment volna Nadia Comaneci ellen.
Magyar feltalálók is akadtak bőven. Kovács Péter talán nem tartozik a legeredményesebb magyar tornászok közé, neve mégis örökre beíródott a sportág történelmébe. A Kovács-szaltó a mai napig nagyon kedvelt elem nyújtón. Az 1979-es esseni Európa Bajnokságon mutatta be Kovács, s nyert vele ezüstérmet. 1980-ban a magyar csapat tagjaként olimpiai bronzérmet nyert. A moszkvai olimpia után azonban súlyosan megsérült a térde, így befejezte pályafutását. A Kovács-szaltó kidolgozásában fontos megemlíteni edzője, Pap Zoltán, illetve a válogatottat irányító, Bordán Dezső nevét.
A lólengés hagyományosan magyar szer. Nem csoda, hogy két alapelemet is magyar versenyzőről neveztek el. Dr. Magyar Zoltán kétszeres olimpiai bajnok tornász a legendás Magyar-vándor névadója. Magyar éveken át verhetetlennek bizonyult lólengésben. 1976-ban Montrealban, 1980-ban Moszkvában szerzett olimpiai aranyérmet, mellette három világbajnoki és Európa-bajnoki címet is begyűjtött. A 70-es évek egyik legnépszerűbb magyar sportolója a moszkvai olimpia után a csúcson hagyta abba. Pályafutása befejeztével elvégezte az állatorvosi egyetemet, majd állatorvosként tevékenykedett. 2015-ben a Nemzet Sportolói közé választották. Magyar Zoltán Budapesten született, s miután a 9. kerületi grundokon focizással töltötte gyerekkorát, egy darabig úgy tűnt, hogy labdarúgóként keresi majd kenyerét. A magyar sport alighanem sokat köszönhet annak, hogy végül a torna mellett tette le a voksát. A Magyar-vándor megalkotásában a legnagyobb szerepet Magyar edzője, Vígh László játszotta. Vígh a fizikai képesség fejlesztését hirdette. Úgy tartotta, nagyobb erővel le lehet győzni a művészibb versenyzőket, s a legerősebb nemzeteket, mint a szovjetek és a japánok. Vígh legnagyobb újítása, hogy a vándort haránt irányban hajtatta végre tanítványaival, amihez különösen nagy erőre volt szükség. A Magyar-vándor mellett a Sivadó-vándor is Vígh fejéből pattant ki. A Sivadó-vándor Sivadó Jánosról kapta nevét, aki az 1974-es várnai VB-n mutatta be az elemet. A Magyar-vándort megspékelte azzal, hogy a haránt vándort hátrafelé tette meg.
Olga Korbut kissé kilóg a sorból. A legendás versenyző olyan különleges és veszélyes tornaelemet mutatott be az 1972-es müncheni olimpián felemás korláton, hogy alkalmazását 2009-ben veszélyessége miatt betiltották. A fehérorosz versenyző három egyéni és két csapat olimpiai aranyérmet nyert a Szovjetuniónak. Korbut nagy szerepet játszott a szertorna megújításában. Az addig jellemző elegancia helyett az akrobatika vált dominánssá, a huszonévesek helyét pedig átvették a tizenévesek. Korbut a müncheni olimpia közönségkedvence lett. Az összetett versenyben féltávnál harmadik helyen állt, ám kedvenc szerén, felemás korláton rontott, így elszálltak dobogós esélyei. Az akkor mindössze 17 éves lány zokogásban tört ki, amivel elnyerte a nézők szimpátiáját. A szovjet sportolók ugyanis híresen gépiesen viselkedtek, sosem mutattak érzelmet, ezzel szemben a fiatal Korbut természetességével a szurkolók és a média kedvencévé vált. Korbut visszavonulása utáni élete sajnos kevésbé mesés, mint karrierje. Nemrég körbejárta a sajtót a hír, miszerint az időközben az USA-ba költözött Korbut kénytelen volt eladni érmeit, hogy elkerülje az éhezést. A fehérorosz tornász másban is megelőzi korát. Még a MeToo-mozgalom és az amerikai tornászok szexuális zaklatási botránya előtt kiállt a nyilvánosság elé azzal, hogy edzője, Renald Knysh még kiskorúként molesztálta őt.
A tornászok talán legnagyobb elismerése, ha elemet neveznek el róluk. A jelenlegi legnagyobb sztárok is rendre próbálkoznak újat alkotni. Többek között Simone Biles, Aliya Mustafina, Sanne Wevers, Kenzo Shirai és Epke Zonderland is büszkélkedhetnek róluk elnevezett elemmel. Magyar részről pedig Ónodi Henriettáról, Borkai Zsoltról, Csollány Szilveszterről és Berki Krisztiánról is neveztek el mozdulatsort.
Képek forrása: indianaexpress.com, nataliayurchenko.com, mediastorehouse.com, m4sport.hu, gazetaobserver.com
