A hagyományt tartva idén is megrendezte a Felvételi Előkészítő Bizottság a Nyugat- Est című előadást. Az ÁJK gyönyörű Aula Magna emelvényén megelevenedett egy apró szelete a huszadik század eleji kávéházak irodalmi életének. Könnyű francia zene, kristálypoharak, azok a puhán recsegő faszékek, már csak a füst hiányzott volna és teljes a kép. Csak aztán megtöltötték a színpadot, és az irodalmi kávéház hangulata belefulladt a saját játékába.
Az előadás évszámmal kezdődött, mint valami eminens felelet irodalomórán, ezerkilencszásznyolcban… A két narrátor az elején kissé megijedve, szépen és egyhangúan végigmondta mindazt, amit tudunk kell a Nyugatról és a költők életéről, sok dátummal megáldva. Először két Osvát Ernő is felolvasott egy-egy részletet, saját levelükből, mely a folyóirat célját és ars poeticáját körvonalazta. Mikor lement a gyors bevezetés a Nyugat programjáról, belevágtak a Nagy Nevek életébe.
A középső asztalnál ült Ady, jobbján Csinszkával és balján Lédával. Léda egy pillanatra sem esett ki szerepéből, végig komoly és csábító arccal meredt a többi asztalra, kecsesen kortyolt poharából és végig figyelte Ady minden rezdülését. Mikor kiürült a férfi pohara, akkor bájosan hátradobta haját, és máris öntötte szerelme kristályába az almalevet. Persze eközben valaki más beszélt, de mivel ők voltak centerben, alig lehetett levenni a tekintetet erről a tudatalatti szerelmi játszmáról. Léda felolvasta egyik levelét, sokszor elcsukló hangon, majd megkönnyezte Ady akadozó Elbocsátó, szép üzenetét. A színpad jobb szélén lévő asztalnál ült Csáth Géza és Kosztolányi Dezső. Egy levelezést hallhattunk, melyben Kosztolányi aggodalmát fejtette ki és ösztönözni próbálta unokatestvérét, de annyira vérszegényen, hogy valóban nem sok hatást gyakorolt rá. Csáth Géza halk lemondását sajnos nem lehetett jól hallani, de mindenesetre ez a sorsa, ez a tragikuma. Móricz Zsigmond és felesége, Holics Janka asztala Adyék mellett volt. Szerelmük kicsúcsosodását és bukását is felolvasták, bár Janka ezt annyira nem akarta takargatni, hogy kényelmesen hátra dőlve, keresztbe tett lábbal, ölében a papírral tette meg, mintha az órán szólította volna föl a tanár. Szerelmük vége, a feleség öngyilkossága és vallomása annyira megrendítette a már elbocsátott Lédát, hogy ezt is megkönnyezte. De ennyi szomorúság, betegség és halál után a műsor legkiemelkedőbb karaktere szólalt meg, Karinthy Frigyes. Csak neki lehetett elnézni, hogy a humoros, nyelvtörős versét felolvasta, de még így is annyira jól hangsúlyozva és előadva, hogy a nézőkben az ásítás nevetéssé alakult át. Mellette felesége ült, Böhm Aranka, akinél szintén lehetett mosolyogni, mert ripacssága karaktere lényegét adta. Kettejük, illetve Karinthy és Kosztolányi kapcsolatát Kosztolányi felesége, Harmos Ilona kommentálta. Rövid történeteket mesélt el, melyekből kiderült barátságuk mélysége és az a humor vagy inkább játékosság, melyből költészetük táplálkozik. Ezen kívül Harmos Ilona egyszerre tartotta a kontaktust a nézőkkel, a papírral, férjével és Karinthyval, így nemcsak saját karaktertelenségét ellensúlyozta, hanem egy hús-vér beszélgetést próbált imitálni.
Eközben persze Léda csendesen suttogott Ady fülébe, magasról nézett le a közönségre, és úrihölgyek módjára, visszafogottan és elbűvölően kacagott Karinthy verseire. Csakhogy Csinszka nem maradt szótlan az asztalnál, Adynak szóló szerelmes levele az egész termet betöltötte, melyre Ady csak megrángatta a szemöldökét, alkoholizmusát említve pedig mosolyogva ivott bele almalevébe. Mikor a narrátorok beszámoltak haláláról, Léda ezt is megkönnyezte, de Csinszka nem. Csinszka folytatta szerepét Babits Mihály mellett, mondván, ő nem lesz a nemzet özvegye. Babits és Csinszka szerelmét felváltotta az öreg Móricz és az egyik narrátor (mint Csibe) levelezése. Móricz gépiesen elmesélte, hogyan szeretett bele a kislányba, Csibe meg két évszám és a mindentudás között elmondta, hogy neki ez jó. Aztán Szabó Lőrinc tűnt föl, eldugva a bal sarokban, és Babitsról nyilatkozott. Talán ő volt az egyetlen, aki mintha tényleg Babitsnak mondta volna, aki tényleg úgy érezte, hogy egy kávézóban ül és a whisky-t issza a kristálypohárból, kár, hogy csak egy megszólalása volt és almaleve. Végül a sok szerelemi sokszög után, szép sorban mindenki meghalt, aki még élt. Babits még utoljára, halkan és magas hangon felolvasott a Jónás Könyvéből egy részletet, Karinthy hatalmast nevetést okozva szavalta el képzelt mennybemenetelének versét, és persze Léda könnyezett…
Hát ez volt a Nyugat-Est. Egy csodálatos hagyomány, és egy előadás, ami hiányolta az ötletet meg az élet-szagúságot, a dinamikát és azt a pezsgést, amit a Nyugat adott az irodalmi életnek.
Kiemelt kép: Nyugat-Est Facebook
Képek: saját forrás
