Eszmélet-vita, avagy triviális-e József Attila disznója

Az est megnyitóját követően Tőzsér János kapta meg a szót, aki összefoglalta az Élet és Irodalomban megjelent cikkének fő állításait [az Eszmélet-vita összefoglalását lásd korábbi írásunkban – a szerk.], és igyekezett kiegészíteni azokat a vitához kapcsolódó válaszok szempontjai alapján. Hangsúlyozta, hogy eredeti cikke és az abból következő vita öt kérdés vagy állítás körül forog: (1) Az Eszmélet filozófiai vers-e? (2) Az irodalomtörténeti elemzések arra engednek következtetni, hogy a szöveg esztétikai értékét, legalább részben, a vers filozófiai tartalma adja. (3) Helyénvaló-e az a bevett olvasói stratégia, hogy az Eszmélet filozófiai vers? (4) A cikk megállapításai nem a műre, hanem az abból levonható filozófiai tartalomra vonatkoznak. (A forma és tartalom ilyen módon történő elválasztásának jogosságára többször visszatértek a résztvevők a vita során.) (5) Mennyire körültekintő a versből kinyerhető filozófiai mondanivaló rekonstruálása?

Ezt követően Tőzsér röviden reagált a cikkére vonatkozó írásokra: Marno János, Tverdota György, Szemes Botond és Varga Péter Andrásnak címzett válaszaiban kitért azokra a pontokra, amelyeket elfogad a kritikus válaszokból (pl. kint és bent viszonyának értelmezésében nem járt el elég körültekintően – Marno János) és azokra is, amelyeket aggályosnak tart (a kontinentális és analitikus filozófia megkülönböztetésének kérdése Varga Péter András írása nyomán).

Tőzsér előadását követően rövid plenáris vita következett, amelynek fő kérdése a filozófiai rendszerek konzisztenciája volt. A hozzászólók körbejárták, hogy egy filozófiának szükségszerűen ellentmondásmentesnek kell-e lennie, illetve, lehetséges-e egyáltalán olyan filozófia, amely a világot konzisztens módon mutatja be.

Marno János előadásában azt igyekezett igazolni, hogy mivel nem csak egy filozófia létezik, maga a konzisztencia fogalma is problematikus. Véleménye szerint nem az érdekes, hogy az Eszmélet triviális vagy inkonzisztens-e, hanem az, hogy nyelvként hogyan működik. Marno szerint a filozófia és az irodalomtudomány diszciplináris nyelvet használ, míg a vers a hétköznapi nyelvre apellál. Arra is kitért, hogy problematikusnak látja az esztétikai érték és a filozófiai mondanivaló elválasztását. Többször visszatért a vita során azon megállapítása is, hogy a versekben a szavak nem lineáris kapcsolatban állnak egymással, hanem több síkon érintkeznek, ebből fakadóan nem vonható le egyértelmű jelentés belőlük.

Marno János előadását Tverdota György vitaindítója követte. József Attila egyik legelismertebb kutatója kemény szavakkal illette a vitát kirobbantó cikket. Előadása egy pontján, sarkosan, a szövegkohézió különböző szintjeinek kérdésére redukálta a vitát. Szerinte az Eszmélet nem feltétlen tekintendő egy versnek, hanem versciklusként is értelmezhető. A versciklus pedig másodlagos alkotói konstrukció, nem kell konzisztensnek lennie. Az alkotó dönthet úgyis, hogy szélsőségesen ellentétes fogalomköröket mozgósít ugyanazon ciklusban. Tverdota többször idézte saját 12 vers címen megjelent könyvét, amelyben részletesen elemzi az Eszméletet. Előadása végén a verset Bergson filozófiájával kapcsolta össze, amellett érvelve, hogy az Eszmélet egy szakasza az élettelen rend és az eleven rend bergsoni fogalmainak megjelenítéseként is értelmezhető.

Tverdota György felszólalása után plenáris vita vette kezdetét, amely hamar, meglepően indulatossá vált, ezzel is illusztrálva nem csak a vitaest létjogosultságát, hanem a háromnapos konferencia fontosságát. A felek ugyanis sokszor mintha elbeszéltek volna egymás mellett, nem találták a közös nyelvet. Az ilyen szakmai események a közös nyelv kialakításának nehézkes, sokszor személyeskedésektől sem mentes folyamatát segítik elő. Ismét felmerült a konzisztencia és inkonzisztencia fogalma és az egy, illetve több filozófiai rendszer kérdése. Az egyik leghevesebben vitatott pontot a propozícionális jelentések adták. Ezek szerint a vers tartalma elválasztható annak formai megjelenésétől. A köznapi beszédben számtalanszor van arra példa, hogy két mondat tulajdonképpeni jelentése azonos, csak megfogalmazásuk különböző. A két mondat azonos jelentése tekinthető propozícionális jelentésnek. Versszöveg esetében azonban kérdéses, hogy ilyen absztrakció lehetséges-e. Egyrészt a figurális nyelv nem hordoz egyértelmű jelentéseket, a szavak több szinten kapcsolódnak egymáshoz, másrészt a lírai szövegek formai összetevői (megjelenés, ritmika, versforma, hangzás, rím, alliteráció, kakofónia stb.) tekinthetők a vers jelentésképző komponenseinek.

Rövid szünet után Szemes Botond és Varga Péter András kapott szót. Szemes Botond az analitikus és kontinentális filozófia különbségei felől közelített a témához. Utalt a Tőzsér János Védelmemben című írásában található paródiaszerű szakaszra, amely a kontinentális filozófia beszédmódja ellen irányult. Szemes szerint az Eszmélet alapvetően a kontintentális filozófia keretein belül értelmezhető, ez a hagyomány ugyanis alapvetően nyitottabb az ellentmondásokra és nem igyekszik mindenképpen feloldani azokat. Ez abból is következik, hogy a kontinentális hagyomány feltételez egyfajta töredezettséget, amely a nyelvi jel és a nyelven kívüli dolog közötti megfeleltethetetlenségből fakad, továbbá szükségszerűnek tart bizonyos mértékű jelszóródást is. Szemes Botond végül állást foglalt a tartalom és forma elválaszthatatlansága mellett. Véleménye szerint József Attila verseinek sajátosságát éppen az adja, hogy a kulcsfogalmak gyakran kerülnek sorvégre, így nem csak mondatvégre, hanem rímhelyzetbe is. Ez a hangsúlyos pozíció pedig azt eredményezi, hogy rendkívül sűrű és rétegzett jelentések alakulnak ki, amelyek nem oldhatók fel teljességükben.

Varga Péter András a lehetséges olvasói stratégiák felől közelített a felvetett kérdésekhez. Tisztázatlan, hogy egy verssel bánhat-e ugyanúgy egy befogadó, mint egy filozófiai szöveggel, felléphet-e a szöveggel szemben ugyanazzal az elvárásrendszerrel. Varga Péter András szerint hibás eljárás, ha egy olvasó nem veszi figyelembe a szöveg által megkövetelt egyéni megközelítési módot, így nem szabad egy vershez filozófiai szövegként közelíteni, csak akkor, ha ezeket a feltevéseket egy irodalomtudományi, -elméleti keretbe helyezzük. Előadása végén szellemesen összefoglalta a vita magját, szerinte „[Tőzsér] János szerint az egyetlen helyes filozófia az analitikus filozófia, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy az Eszmélet elveszti filozofikus jellegét.” Ezt követően kitért arra is, hogy a filozófiai irányzatok minden esetben totális igazságigénnyel lépnek fel, így rendkívül nehezen közelíthetők egymáshoz, mérhetők össze egymással.

Az utolsó előadás után ismét hozzászólhatott a közönség is. A párbeszéd középpontjában továbbra is azok a visszatérő kérdések álltak, amelyek az est során folyamatosan előkerültek. Pihentető kitérő volt, a felek, a disznó-motívumnak meglepően részletes elemzéséről folytatott vitája, ami humoros megjegyzésektől sem volt mentes. Feltűnő volt azonban, hogy mennyire ciklikus a vita, hogy filozófusok és irodalmárok nem feltétlen értik meg azt, amit a másik párt mond. Az est zárásához közeledve elhangzott a territoriális harc kifejezés is. A felszólaló kifejtette, hogy az irodalmárok Tőzsér János cikkét egy filozófus betolakodásának tekintik felségterületükre. Varga Péter András szerint azonban, szükséges, hogy a filozófia megtalálja azt a nyelvet, amelyen más bölcsésztudományokkal sikeresen kommunikálhat, egyéb esetben, a filozófiát – intézményes keretek között – a megszűnés veszélye fenyegeti.

 

Az ELTE Online Tudomány rovata az Esti Kérdések konferencia minden napjáról tudósít. A konferencián készült cikkeinket keresd #estikerdesek alatt. A konferencia első napjának délelőtti szekciójának munkájáról ebben a cikkünkben számoltunk be. A szombati nap délutánjáról pedig itt.