A Monodon monoceros, vagyis a narvál az egyik legtitokzatosabb és legfurcsább kinézetű faj a tengeri emlősök között. A hímek fején ugyanis egy több mint 2 és fél méteres szarv ékeskedik, funkciójáról a kutatók azonban ma sem tudnak biztosat mondani. Annyi viszont bizonyos, hogy nincs a Földön még egy olyan állatfaj, amely olyan különös módszerrel térképezné fel környezetét, mint a fogascetek alrendjébe tartozó narvál.
A narválok Kanada, Grönland, Norvégia és Oroszország sarkvidéki vizeiben élnek, populációjuk körülbelül 45–50 ezer példányból áll. Különös ismertetőjegyük a hímek fején található szarv, ami nem más, mint egy extrém hosszúságra megnőtt, baloldali szemfog. Az agyar a felső ajkon bújik át, így nyúlik ki a fejből, az unikornishoz hasonló kinézetet adva ezzel az állatnak. Formája az óra járásával ellentétes irányba, spirálisan nő, így nem az elefántagyarhoz hasonlóan görbül, hanem egyenesen előrenyúlik. A narválok szarva egyébként már régóta foglalkoztatja a emberi elmét, mivel egykor az egyszarvúakról szóló mesékkel együtt hozták be a vikingek Európába.
Hossza mellett, a szarv azért is különleges, mert nincs kemény, külső zománca. Ez teszi lehetővé, hogy a porózus agyarban található 10 millió idegvégződés érzékelje a legapróbb ingereket is. Hogy a szarv pontosan mi célt szolgál, mindeddig nem határozták meg egyértelműen. Tudósok szerint több funkciót is ellát, kifejlődése nem egyetlen kizárólagos okra vezethető vissza. Mérete például státusszimbólum, mely jelezi a nőstényeknek a szexuális rátermettséget, de a hímek használják “kardként” is, a nőstényekért való küzdelem során. A fog emellett segít a tájékozódásban is.
2016 novemberében kutatók megállapították, hogy a faj nem csupán különleges kinézete, de rendhagyó tájékozódási módszere miatt is érdekes. Az új felfedezések Kristin Laidrehez (Washingtoni Egyetem ökológusa) és csapatához fűződnek, akik a narválok echolokációs képességeit vizsgálták Nyugat-Grönlandon, a Buffin-öbölben. Az echolokációt, vagy másképp bio szonárt, a tengeri emlősök használják (pl. delfinek, bálnák). Ez segít nekik eligazodni az óceán sötét mélységeiben anélkül, hogy szemüket használnák. A narváloknál ez különösen fontos, hiszen a többi fajjal ellentétben, ők egész életüket a sarkvidéki vizekben töltik, hatalmas jégtömbök alatt, melyek alig engednek fényt a vízfelszín alá. Az állatok kizárólag akkor jönnek a felszínre, amikor rést találnak a jégpáncélon, itt vesznek levegőt egy újabb merüléshez. Laidret az foglalkoztatta, hogy ezek a különleges állatok hogyan találják meg ezeket a réseket, és hogyan tájékozódnak odalent a sötétben.
Az emberek általában a szemükkel térképezik fel a világot és a benne lévő akadályokat, a narválok ezzel szemben echolokációs képességeiket használják. Olyan kattintás hangot bocsájtanak ki (másodpercenként ezret), amely a potenciális prédáról vagy a sziklákról visszaverődve, hanghullámok formájában, visszhangot kelt. Ezeket a narválok húsos alsó állkapcsaikkal érzékelik, így rekonstruálva környezetüket.
Laidre legújabb felfedezése szerint azonban a narválok egy kattintással nem nagyobb területeket térképeznek fel, mint ahogy azt korábban gondolták, hanem azt meghatározott célpontokra irányítják. Egy kiadott kattintással egy adott objektumot elemeznek, csak úgy, mint amikor egy zseblámpával rávilágítunk egy tárgyra. Szonárjukat nagyon hatékonyan használják, a tudós szerint a narválok ezzel a módszerrel képesek a kisebb, ugyanakkor részletesebb képek alapján egész környezetüket rekonstruálni. Miután az állatok megfestették ezt az igen „nagyfelbontású”, mentális képet, a hiányzó részleteket már ők maguk találják ki. Például, merre mozog a kiszemelt zsákmány, vagy melyik társuk van a közelben.
A narválok általában grönlandi laposhallal, tintahallal, más halakkal és garnélával táplálkoznak. A rájuk leselkedő veszélyek között szerepel a kardszárnyú delfin, a jegesmedve, de mindenekelőtt az ember. A zajszennyezettség, a vadászat és az egyre melegedő vizek ugyanis egyre nagyobb fenyegetést jelentenek a fajra, amely különösen érzékeny a külső környezet hőmérsékleti és kémiai változásaira.
Forrás: Science Alert, WWF, Defenders of Wildlife, Híradó.hu
Kép: Narwhals News Network, Flip Nicklin
