Az elmúlt években népszerű kutatási területté vált az etológián belül a kutyaetológia, ami specifikusan a kutyák viselkedésének kutatásával foglalkozik. A cikk címével Csányi Vilmos „A kutyák szőrös gyerekek” című könyvére utalok, aki számos ismeretterjesztő könyvet írt a kutyák viselkedésének evolúciós fejlődéséről, értékeléséről, motivációjának megértéséről. Az ELTE Természettudományi Karának berkein belül működő Etológia tanszéken különösen aktívak a kutatók az aktuális kutyaetológiai kutatások területén. A KutyaEtológia nevű Facebook-csoporton belül pedig számos friss kutatási eredményt, illetve kutatásban való részvételre toborzó felhívást oszt meg a tagokkal hétről hétre a csoport adminisztrátora, Kubinyi Enikő, aki maga is az Etológia tanszék kutatója. A legfrissebb kutatás pedig a kutyák fejbillentésének okát próbálta kideríteni. Hogy milyen eredmények születtek? Tarts velem, a cikkből kiderül.
Az ELTE kutatói nemrég fedeztek fel egy új érzékszervet a kutyák orrtükrében (rhinarium), amellyel képesek érzékelni az infravörös sugárzást, ezáltal észrevenni például a melegvérű állatokat, akár több méteres távolságból is. Ezen képességük valószínűleg a vadászatban segíti őket, az viszont biztos, hogy számos új, fMRI (funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat) segítségével készített kutatásban jelent előrelépést, amivel egyre közelebb kerülhetünk a kutyák bonyolult érzékelésének megértéséhez, feltérképezéséhez. Az Animal Condition folyóiratban közölt legfrissebb kutatás pedig a kutyák jellegzetes fejbillentő, nonverbális kommunikációként is értékelhető mozgását, pontosabban annak okát vizsgálta.
Számos gerinces állat, például az ember vagy éppen a kutyák is aszimmetrikusan érzékelik a környezetből érkező ingereket érzékszerveiken keresztül, illetve az erre adott, mozgásban megnyilvánuló válaszreakció is aszimmetrikus lehet, a lateralizáció természetesen az agyműködésben is megnyilvánul. Ilyen például, amikor egy vizuális inger feldolgozása esetén az egyik oldali szemünket részesítjük előnyben, vagy mondjuk jellemzően az egyik oldalra kapjuk oda a fejünket és nem teljes arccal fordulunk az ingerforrás felé. A kutyáknál jellemző aszimmetrikus mozgás például a farkcsóválás vagy az egyik végtag „kitüntetése”, amelyikkel mindig nyúl mondjuk a fontos játékok vagy éppen jutalomfalat felé. A kutatás középpontjában álló fejbillentés is aszimmetrikus mozgás, jellemzően egy kitüntetett oldalra történik.
Bizonyára te is többször megfigyelted már kutyáknál a jellegzetes fejbillentő mozgást. Az említett kutatásban Dr. Andrea Sommese és munkatársai a mozgást konkrét verbális vokalizációra adott válaszként értékelve figyelték meg, számszerűsítve a fejbillentés gyakoriságát és irányát. Az adatokat egy korábbi kutatáshoz kapcsolódóan nyerték, ahol azt vizsgálták, hogy a kutyák képesek-e, és ha igen, mennyi szót, pontosabban játéknevet képesek elsajátítani. Két csoport alakult ki, egy átlagos kutyákból álló, 33 kutyával, akik legfeljebb két játék nevét voltak képesek elsajátítani, a másik csoport tagjai (7 kutya) viszont különösebb erőbefektetés nélkül képesek voltak több játék nevét is magabiztosan megtanulni. Ezt úgy mérték, hogy a gazdájuk megkérte őket, hogy hozzák oda a megnevezett tárgyat. Amennyiben ezt képes volt abszolválni a kutya többször is, nem csak egy-két alkalommal véletlenszerűen, akkor megállapíthatóvá vált, hogy sikeresen megtanulta a játék nevét.
A kutatás nemcsak felvetésében, a vizsgált kérdésben volt innovatív, hanem a kutatás módszertanát tekintve is, ugyanis a kutatás oroszlánrésze a COVID-19 okozta pandémia alatt zajlott, és mivel egy nagyon szenzitív, bensőséges gazda–kutya interakció vizsgálata volt fókuszban, megoldást kellett találni a kiértékelhető adatok felvételére, hogy az ne sértse a járványügyi intézkedéseket. Ezt a problémát úgy oldották meg, hogy a gazdák beállítottak két kamerát, így a kutatók – igaz, online formában, de – „ott” tudtak lenni, meg tudták figyelni a kutyusok és gazdáik viselkedését megszokott, otthoni légkörükben, miközben semmiféle idegen tényező vagy megfigyelői paradoxon nem állt fent, hiszen a szőrös gyerekek semmit sem sejtettek az egészből.
A videóra felvett kutyák esetében rögzítették, hogy miközben a gazda kimondta az egyik játék nevét, történt-e fejbillentés, és ha igen, akkor melyik irányba. Mivel a tapasztalat az volt, hogy az átlagos teljesítményű kutyák ritkán, míg a tehetségesebbek gyakrabban billentették a fejüket, a kísérletet kizárólag a tehetséges csoportba tartozó szőrös gyerekekkel folytatták. A 24 hónapig tartó kísérletsorozatnak az lett a konklúziója, hogy az egyes kutyusoknál állandó volt az az oldal, amelyik felé billentették a fejüket, azaz összefüggés van a sikeres kiválasztási folyamat, valamint a gazda verbális vokalizációjára, a játék megnevezésére reagáló felbillentés között. Azaz a releváns, kutya számára is jelentéssel bíró jelek feldolgozása és a fejbillentés között kapcsolat van, tehát a vokális ingerek feldolgozásához kapcsolható, kötődő motoros reakció. Fontos persze kiemelni, hogy a kutatás csak egy bizonyos specifikus helyzetben, illetve bensőséges gazda–kutya interakcióban vizsgálta a fejbillentő mozgás motivációit, körülményeit, így nem terjeszthető ki minden helyzetben mutatott mozgásokra, egy biztos: megint egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy megértsük kedvenceink jelzéseit, viselkedését. Amennyiben felkeltette érdeklődéseteket a kutatás, ebben a videóban színesebb formában tájékozódhattok.
Kiemelt kép forrása: https://www.psychologytoday.com/us/blog/animal-emotions/201804/secrets-the-snout-dogs-nose-is-work-art
