„A nyelvtanulás nem gyerekjáték. Vagy mégis?” címmel rendezte meg a Tanár leszek! Hallgatói Műhely októberi nyilvános eseményét, melynek keretében a játék és a nyelvtanulás kapcsolatát jártuk körbe.
A tavaly online tartott rendezvények után végre személyes formában kerülhetett sor a Tanár leszek! Hallgatói Műhely eseményére, melyre izgatottan készültek a szervezők. A PPK 215-ös termében szintén érdeklődő fiatalok gyűltek össze. Hogy ezt miben mérhettük? A slido.com alkalmazás segítségével kérdéseket írhattak a résztvevők, és bizony szép számban gyűltek a megválaszolandó témák. A szervezők azokra is gondoltak, akik személyesen nem lehettek jelen: ők Youtube-on követhették élőben a beszélgetést.
És hogy kik is ültek ehhez az asztalhoz? A Műhely alumnus tagja, Arnóth Katalin, aki maga idén végzett tanári szakon, és jelenleg a Leövey Klára Gimnázium oktatókarát erősíti, dr. Major Éva, az Angol Nyelvpedagógia Tanszék docense és a BTK Szakmódszertani Központ vezetője és Tóth Éva, a BMSZC Petrik Lajos Technikum angoltanára, illetve a Modern Iskola oktatási szakportál főszerkesztője. A beszélgetést Rieder Anna Róza műhelytag vezette.
A tanórán való játék alkalmazásáról megoszlik a vélemény a tanerők között, és ez a diákokra is hatással van, hisz amíg az angolórán egyértelmű, hogy rendszeresen játékkal telik a 45 perc egy része vagy akár az egész, addig egy biológiaórán lehet, hogy ez kevésbé fog előfordulni. Azonban a beszélgetés egyik témájaként a diákság oldaláról is megvizsgálták a kérdést: szeretnek a mai tinédzserek egyáltalán játszani még? Kata tapasztalatai alapján meséli, hogy ilyet is, olyat is tapasztal: egy gimnáziumi osztálya kifejezetten igényli a játékokat, és még a pecsétgyűjtési rendszert is nagy örömmel tette a magáévá, egy másik azonban nem érti, hogy miért kell eltérni a klasszikus értelemben vett tanulástól. Tóth Éva a saját szakmai környezetében inkább pozitív hozzáállást tapasztalt és egy kedves történetet is megoszt velünk: az egyik, már végzett osztályában olyannyira népszerű volt a játék, hogy az egyik diákjával történt véletlen találkozáskor úgy köszönt neki a tanuló: „Na, Tanárnő, játszunk?”.
Fontos témakörként felmerült annak a kérdése is, hogy mennyire alkalmasak az IKT-eszközök játszásra. Nem veszi el túlzottan a gyerekek figyelmét, ha egyszer a tanórán a kezükbe vehetik a tableteket vagy a saját okostelefonjukat? Tóth Éva kifejezetten felhívja arra a figyelmet, hogy egy ilyen óra esetén alapos pedagógiát kell mögé tenni, hogy ezek a tárgyak valóban csak eszközként működhessenek. Major Éva szerint ezzel együtt, mivel az online oktatás során megnövekedett az IKT-eszközök használata is, érdemesebb több hangsúlyt fektetni az offline játékokra.
Egyes kollégák számára nehéz kérdés lehet a játékok integrálása, így Anna arra kérte a meghívottakat, hogy egy-egy bátorító gondolatot fogalmazzanak meg e probléma áthidalására. Tóth Éva üzenete, hogy mindenképpen el kell kezdeni és nem szabad abbahagyni. Érdemes kis lépésekben haladni, hiszen valóban jól hangzik, hogy keretrendszerbe foglaljuk a játékok alkalmazását, azonban először a tanárnak kell tapasztalatot szereznie a játszásban. Major Éva egyetért kolléganőjével, és arra buzdítja az összes oktatói pályán lévőt, hogy ha nehézség is támad időközben, tartson ki a kísérletezésben, ne adja fel. Kata pedig még két dologgal egészíti ki az előtte szólókat. Az egyik, hogy főleg nyelvtanárok számára rendkívül gazdag kínálat adódik játékötletekből az interneten, így ne féljünk használni a böngészőt. A másik pedig, hogy alkossunk együtt a diákokkal, kérdezzük ki őket is kívánságaikról. De Major Éva tanárnő is ad ajánlást az alábbi listával:
Mattheidesz Mária: The name of the game – Nyelvi játékok az angol nyelv tanításához
Hayo Reinders: Digital Games in Language Learning and Teaching
Mario Rinvolucri, Grammar games 1984, Cambridge University Press
A beszélgetés végén külön meginterjúvoltuk dr. Major Évát és Katát, hogy vajon milyen különlegességet tapasztaltak a program során. Docens asszony a nyitott érdeklődést emelte ki, amelyet a hallgatóságtól kapott, örült, hogy ennyien kíváncsiak az alkalmazási lehetőségekre. „Az én diákkoromban a játék igencsak újdonságnak számított, de nagyon jó tanáraim voltak a Radnóti Miklós Gimnáziumban, ahová jártam, így volt lehetőségem már akkor megtapasztalni a tanórai játékokat.” – meséli a Tanárnő. Katát pedig a kollégák személye ragadta meg, örült, hogy egy asztalnál ülhetett velük, és fontosnak tartotta a tapasztalatcserét.
A vendégek eltávozta után mi is ott maradtunk segíteni kicsit, így két asztal elpakolása között lehetőségünk nyílt a műhely tagjaitól is kérdezni. Prajczer Petra, az egyik társelnök elmondta, hogy a műhellyel azt a célt tűzték ki, hogy egy olyan együtt tanuló közösség születhessen, ami átível a karokon, és olyan témákkal foglalkozhassanak, amik nincsenek benne az egyetemi tantervben. A Műhelynek jelenleg 23 aktív tagja van, ehhez jön a további hat végzett tag. „Az Alumni nagy segítségünkre van, hiszen rajtuk keresztül tudunk gyakorlati példákra szert tenni, melyeket azonban tudományosan is szeretnénk alátámasztani. Ebből kifolyólag hívunk meg mindig a Karról vagy a Szakmódszertani Központból egy-egy szakértőt. Hiszünk abban, hogy ha kutatjuk a pedagógiát, akkor az eredményeket a gyakorlati életben is hasznosítani tudjuk.”
A Tanár leszek! Műhely ebben a félévben még egy programot tervez meghirdetni, melyet külsősök is látogathatnak. Érdemes hát figyelni a Facebook-oldalukat!
Fotók: Lazar Anilla (ELTE Online). A további fotókat itt tudjátok megnézni!
