Az ELTE az Európai Kutatóegyetemek Ligájához társult CE7 egyetemek tagjaként online szemináriumot tartott április 22-én, Európa vezető egyetemein kutató előadók részvételével. A szeminárium a kutatásetika tárgykörével foglalkozott, ahol betekintést kaphattunk ennek a rendkívül szerteágazó, izgalmas és kardinális kérdéseket tárgyaló területnek a gyakorlatába, illetve nemzetközi és intézményes megvalósulásába. Az előadás moderátora Magyari Enikő, az ELTE tudományos rektorhelyettese volt, az előadók pedig – a teljesség igénye nélkül – nem kisebb intézmények képviselőiként voltak jelen, mint a Sorbonne, az ELTE vagy az University of Warsaw. Cikkünk Serban Morosan előadására fókuszál, aki a francia és nemzetközi állatjogi gyakorlatokról beszélt, ezen felül pedig a magyar helyzetet is igyekszem bemutatni. Püski Bianka tudósítása.
Serban Morosan, a Sorbonne kutatója első pillantásra bürökratikusnak titulálható témával készült: a tudományos célokra használt állatok biztonságáról, illetve a kutatásetikai feladatköröket ellátó intézmények felépítéséről beszélt, valamint a francia kutatásetikai elveket, gyakorlatot ismertette meg a hallgatósággal. A téma didaktikájának ellenére roppant érdekes és irigylésre méltó információkat ismerhettünk meg a segítségével. A francia kutatásetikai (jog)gyakorlatok egyébként is élen járnak, fontos szerepük volt például abban, hogy 2019-ben a luxembourgi bíróság elfogadta azt a rendeletet, amely meghatározza, hogy nem kaphatnak organikus besorolást az elkábítás nélkül levágott állatokból származó húskészítmények. A rendeletet megelőzően ugyanis a vallási okokból (gondoljunk itt a zsidó kóser és a muszlim halal vágási technikákra) alkalmazott, úgynevezett „kivéreztetéses” módszerrel megölt állatok is megkaphatták az organikus besorolást. A most is alkalmazott, ún. előzetes döntéshozatali eljárás révén lehetősége nyílik a tagországoknak arra, hogy a bíróságaik a közösségi jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek az Európai Unió bírósága elé. A jogvita ennek ellenére a tagállamokban dől el, természetesen a luxembourgi ítélet alapján. A határozat mindazonáltal a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más tagállami bíróságokat is köti. A szemléletes példából jól látszik, hogy a kutatásetika tárgykörébe tartozó kérdések mennyire összetettek jogi, szekuláris, kutatási, állatjóléti és társadalmi aspektusból is: különböző csoportok, különböző érdekek, különböző érvek és szempontok.
Hogyan lehet egy ennyire szerteágazó kérdésre intézményes keretek között releváns válaszokat adni? Hogyan garantálhatjuk, hogy tényleg érvényesüljenek az állatjóléti szempontok? Erről mesélt nekünk Serban Morosan. Franciaországban a tudományos célokra használt állatok nemzeti szinten garantált biztonságát egy állatjóléti bizottság garantálja. A nevezett bizottság elnökét három évre nevezik ki, és a kérdéskörben két releváns miniszter, nevezetesen a mezőgazdasági és a kutatási miniszter kérésére a hivatali idő meghosszabbítható. A bizottság tagjai továbbá az állami szféra nyolc képviselője, valamint 12 szakképzett személy: 3 fő a nyilvános kutatási szférából, 3 fő az ipari magánszférából, 3 fő állatvédő szervezetekből, továbbá 3 fő laboratóriumi, állattudományi szakember. A bizottság legfontosabb kompetenciái közé tartozik a tanácsadás állatkísérlettel kapcsolatos, társadalmi érdekű kérdésekben; vélemény formálása az állatkísérletekre vonatkozó jogszabályok, illetve rendeletek esetleges módosításait illetően, valamint az állatjóléti testületek tanácsának és az állatkísérletek szakmai képzésének jóváhagyása 5 évre. A bizottság működésével kapcsolatosan kiemelt szerepet tulajdonítanak a pártatlanság elvének, illetve a korábbi évi két találkozók számát a hatékonyság növelése érdekében havi egyre növelték. Magát a bizottságot pedig egy másik, technikai bizottság segíti, amelynek a különböző állatokat felhasználó szervezetek közötti kooperáció biztosítása a legfőbb feladata.
Továbbá a 2005. március 22-ei rendelettel létrehozták az állatkísérletekkel foglalkozó nemzeti bizottságokat (CNEA – The National Committee for Etics in Animal Research), melyek a kutatási hatóságok miniszterének fenntartása alatt állnak. A bizottság rengeteg szakterület képviselőjéből tevődik össze, jelezve, hogy mennyire összetett probléma és kérdéskör az állatjólét, illetve a kutatásetika. A szervezet tagjai között vannak a társadalmat képviselő résztvevők, állami hatóságok, illetve szakpolitikai miniszterek, állatkísérleti szakemberek a kutatói és az ipari szférából egyaránt, humán- és állatorvosi szakemberek, valamint képzett jogászok és szociológusok is.
Az előadáshoz kapcsolódva ismertetném a téma hazai megvalósulását. Mi a helyzet tehát a magyar állatvédelmi hatóságokkal? Napjainkban (04. 21.) alakult meg a Nemzeti Állatvédelmi Tanács. Az alakulóülésen Nagy István agrárminiszter arról beszélt, hogy a tanács megalakulásától azt várják, hogy az állatvédelem és a kutatásetika továbbra is biztos, tudományos és szakmai alapokra épüljön. A tanács egy olyan jelenleg hiányzó platform lehet, amely teret ad a szakmai szervezetek, a tudományos intézmények és a civilek, valamint a társadalomtudósok közötti párbeszédre. Az új grémium javaslattevő tanács lesz, többek között megtárgyalja és véleményezi az állatvédelmi, állatjóléti aktualitásokat, javaslatokat tesz a kérésben releváns jogszabályi tervezetekkel, kormány szintű stratégiákkal kapcsolatosan, vizsgálja a jogszabályok gyakorlati megvalósulását, a társadalom reakcióját, valamint nemzetközi kapcsolatokat épít más országok hasonló testületeivel.
Kép forrása: hegyhat-agro.hu
Miért fontos az állatjólét? Egyrészt maguk a fenntartható gazdálkodások explicit hozzájárulnak a fenntarthatósághoz, valamint a klímaválság elleni küzdelemhez. Másrészt azt a fontos problémát tematizálja a közvéleményben, hogy nem zsákmányolhatja ki egyetlen faj a teljes bioszférát, fontos és nem utolsó sorban védendő érték a biodiverzitás. Mindannyiunk közös érdeke, hogy az állatjóléti kérdések ne csak lobbiként, hanem pártállástól függetlenül minden kormány stratégiájának immanens jegyeként involválódjanak. Az állatok valóban éreznek, fejlett idegrendszerrel rendelkeznek – a vágóhidakon tapasztalt agresszív viselkedésük, kannibalizmusuk hátterében például a nem megfelelő körülmények, így a zsúfolt tartási hely, a nem megfelelő táplálék, a kevés fény áll. Az utóbbi években több területen javultak az állatvédelmi szabályozások és végrehajtási intézkedések (ilyen intézkedés a kocák csoportos tartása, valamint a tojótyúkokat mozgásukban túlzottan korlátozó hagyományos ketrecek betiltása), de továbbra is komoly problémát jelent például a kocák rutinszerű farokkurtítása vagy a szállításra alkalmatlan állatok kamionokba zsúfolása. S sajnos vannak olyan szervezetek, amelyek lefizetéssel kerülik meg a rendszert, például azért, hogy az ő tokhalszállítmányukra is rákerüljön a plecsni, miszerint fenntartható halászatból származik a hal, és a halászat során nem haltak meg delfinek. A valóság azonban sokkoló, ahogyan azt a Netflix új dokumentumfilmje, a Seaspiracy is interpretálja.
A kiemelt kép forrása: https://pacs.ou.edu/blog/class-highlight-ethics-of-leadership/
