Kutató virológus, klinikai mikrobiológus, valamint lelkes tanár és témavezető találkozása egy személyben – Interjú Takács Máriával

Ha jól tudom, Ön kémiai tudományokból doktorált a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Kérem, meséljen kicsit arról, hogy miért lett virológus!

A BME biológus mérnök szak egészségvédelmi ágazatán tanultam. Nagyon sok tárgyunk volt a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Az egyik ott tartott előadáson mondta az előadó, hogy a Mikrobiológiai Intézetbe adenovírusok DNS-ének vizsgálatára keresnek valakit, aki az ott végzett kutatásból írhatná a diplomamunkáját. Már gimnáziumban érdekeltek a nukleinsavak, pályázatot is írtam gimnazistaként az öröklődő betegségekből, így kapva kaptam az alkalmon. Találkoztam Dr. Berencsi Györggyel, akit nagy tudású, végtelenül humánus és becsületes embernek ismertem meg, a téma pedig tetszett. A témavezetőmnek óriási szerepe volt abban, hogy virológus lettem. Ami legelőször megfogott, az a szakmai becsületessége volt. Nagyon fontosnak tartotta, hogy a laboratóriumban pontosan vezessük a jegyzőkönyvet. Azt tanította, hogy abban szabadok vagyunk, hogy a laboratóriumi eredményeket hogyan magyarázzuk, de a tényekhez szigorúan ragaszkodni kell.
Minden kísérlet után támadt valami jó ötlete, mindig is szárnyalt a fantáziája. Időnként a tényeket meglepő módon magyarázta. Nem mindig értettünk egyet szakmai kérdésekben, azonban mindig meg tudtuk beszélni a problémákat.

Ezek után természetes volt, hogy a SOTE Mikrobiológiai Intézetébe mentem dolgozni. A kisdoktorimat (dr. univ.) adenovírusokkal kapcsolatos témából írtam, és úgy tűnt egyszerűbbnek, ha az anyaegyetemen, a BME-n védek. Amíg otthon voltam a két pici gyermekemmel, Berencsi György elvállalta az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) Virológia Osztályának a vezetését. Mivel szerettem vele dolgozni, és víruskutatásra, diagnosztikára remek lehetőséget láttam az OKI-ban, a GYED után már ott kezdtem dolgozni. Először hepatitisvírusok diagnosztikájának beállításával dolgoztam, majd emellett epigenetikai vizsgálatokat is végeztem, nemzetközi együttműködés keretén belül. Ezekből a vizsgálatokból készült el a PhD-értekezésem is, melyet ismét a BME-n védtem meg. Ugyan ellentmondásosnak tűnhet, hogy kémiai tudományokból doktoráltam (hiszen a BME-nek erre van joga PhD-fokozatot adni), mégis virológiával foglalkozom, azonban azt mondhatjuk, hogy a biológia és az orvostudomány mellett a molekuláris virológia tulajdonképpen a kémián alapul. Itt habilitáltam is, illetve a címzetes egyetemi tanári címet is a BME adományozta számomra.
Mindig arra törekedtem, hogy a diagnosztikai vizsgálatokat fejlesszem, naprakészen tartsam, és „tudományt” csináljak azokból a vizsgálatokból is, amelyeket alapvetően a beteg vagy a járványügy érdekében végzünk el. A virológia mindig is okozott kihívásokat, bár kétségtelen, hogy korábban nem gondoltam volna, hogy egy vírus egy ilyen fejlett világot ennyire le tud állítani.

Láttam, hogy több olyan publikációja is van, amely a nyugat-nílusi vírushoz, a HIV-vírushoz, az adenovírusokhoz, valamint a hepatitisvírusokhoz kapcsolódik. Akkor mondhatjuk, hogy ezek a vírusok tartoznak a szakterületéhez a virológián belül?

Adenovírusokkal kezdtem a SOTE-n, hepatitisvírusokkal folytattam az OKI-ban. Mivel az OKI először rendelkezett szekvenáló készülékkel [örökítőanyag (DNS vagy RNS) bázisai sorrendjének meghatározására alkalmas készülék – a szerk.] az egész országban, szép eredményeket tudtunk elérni más vírusokkal is (pl. humán immundeficiencia-vírus, Epstein–Barr-vírus). Három PhD-hallgatóm végzett hepatitisvírus témában készült disszertációval. Nagyon jó szakemberek lettek, nem volt szükségük további folyamatos segítségre a hepatitis molekuláris laboratóriumban. Más területeken pedig szükség lett volna további szakemberek tudományos képzésére, a molekuláris vizsgálatok beállítására, vírusok izolálására. A virális zoonózis [olyan vírusos fertőző betegség, amely állatról emberre képes átterjedni – a szerk.] laboratóriumban régebben gyakorlatilag csak szerológiai módszerekkel [a vírus hatására képződött antitestek kimutatásával vérből, vagy más testnedvből – a szerk.] diagnosztizáltak. Egy új PhD-hallgatóm beállította a molekuláris vizsgálatokat a nyugat-nílusi vírus, majd a kullancsencephalitis-vírus vizsgálataira, majd megállapította, hogy az Usutu-vírus is endémiás [rendszeres, tömeges előfordulás egy adott helyen – a szerk.] Magyarországon, és izolálta is ezeket a vírusokat. Egy másik PhD-hallgatóm pedig a trópusi országokból importált betegségeket vizsgálja molekuláris és szerológiai módszerekkel. Mindketten nagyon tehetséges szakemberek, hamarosan védik a disszertációjukat. Számos nemzetközi és hazai együttműködésünk van zoonózis témájában.

Ön az ELTE-n és számos más egyetemen is tart virológiával kapcsolatos kurzusokat hallgatóknak. Hogyan tudja összeegyeztetni a Nemzeti Népegészségügyi Központban végzett munkáját a tanítással?

Az ELTE-n kívül a Semmelweis Egyetemen és a BME-n oktatok. Nagyon sokat segít az tanításban, hogy vírusdiagnosztikával is foglalkozom, és fordítva, az oktatás miatt a diákok rákényszerítenek arra, hogy ne csak a saját szűkebb szakterületeim szakmai ismeretei legyenek naprakészek, és ez bizony sokat segít a munkámban is. A két terület jól kiegészíti egymást, bár kétségtelenül rengeteg energiát kíván az előadásokra, gyakorlatokra való felkészülés. Amikor a Virológiai Főosztály vezetője lettem, sokat segített, hogy az oktatás miatt átláttam az egész virológiát. Illetve a Klinikai és Járványügyi Mikrobiológiai Igazgatóság vezetőjeként a Semmelweis Egyetemen tartott gyakorlatoknak (és a klinikai mikrobiológus szakvizsgának) köszönhetően az egész mikrobiológiát átlátom szakmailag. Jelenleg az OKI utódjában, a Nemzeti Népegészségügyi Központban is elsősorban a tudománnyal, a diagnosztikai módszerek fejlesztésével, a rezidensek és szakorvosok, valamint a szakmai gyakorlaton levő egyetemisták képzésével foglalkozom. Nagyon sajnálom, hogy ebben a félévben az ELTE-n nem tudtam elvállalni a humán virológia oktatását.

A Nemzeti Népegészségügyi Központban végett munkája során kikkel dolgoznak együtt? Milyen más szakterülettel állnak munkakapcsolatban?

Az NNK-ba mind fekvőbeteg-, mind járóbeteg-ellátóhelyek küldenek mintát a betegektől. Számos olyan vizsgálat van, amelyeket az országban egyedül mi végzünk, így a legkülönbözőbb szakterületek képviselőivel kell kapcsolatot tartani. Talán az infektológusokkal és a járványügyes kollégákkal a legszorosabb a kapcsolat.

Amennyire tudom, virológusok gyakran dolgoznak terepen. Előfordult-e már, hogy Ön a munkája során terepen dolgozott?

Kifejezetten terepmunkát nem végeztem. Viszont számos országban megismerkedtem az ott folyó napi munkával. Különböző ösztöndíjak segítségével dolgoztam rövid ideig, például Olaszországban, Finnországban, Japánban, illetve megismertem néhány laboratóriumot többek között az Egyesült Államokban, Dániában, Franciaországban és Svédországban is. Nagyon fontosnak tartom a nemzetközi tapasztalatokat. Örülök annak, hogy a világ számos országában részt vehettem kongresszusokon, és a különböző kontinenseken egyúttal megismerhettem az egyes távoli népek kultúráját és mindennapi életét is.
Minden fiatalt arra buzdítok, hogy ismerje meg a más országokban folyó munkát, és a tapasztalatait Magyarországon kamatoztassa.

Reflektálva a jelenlegi járványügyi helyzetre: hordoz-e meglepetéseket és kihívásokat egy ilyen járvány a tapasztalt szakemberek számára?

Hogyne, nagyon is sokat.
A labordiagnosztikában eddig elképzelhetetlen mennyiségű PCR-tesztet [a vírus kimutatására használható polimeráz-láncreakció – a szerk.] kell elvégeznünk nagyon rövid idő alatt. Sokkal jobban kellett csoportosítani az erőforrásokat, és ezt az osztály jelenlegi vezetője, Dr. Barcsay Erzsébet kiválóan oldotta meg.
A Nemzeti Biztonsági Laboratóriumban pedig számos kérdésre keressük a választ Dr. Kis Zoltán vezetésével. Ezek is a diagnosztikát, a járványhelyzet kezelését támogatják. Egyik fő feladatuk a fertőzésen átesettek vérsavójában az ún. neutralizáló ellenanyagok mennyiségének mérése. Ez azért fontos, mert akinek sok ilyen ellenanyag van a vérében, annak a plazmája felhasználható lehet súlyos betegek kezelésében. Ott folyik a koronavírusok izolálása, tenyésztése, majd ezek genetikai tulajdonságainak meghatározása. Ezzel a járvány terjedését, az esetleges variánsok felbukkanását, illetve ha már lesz hatásos gyógyszer, akkor egy esetleges gyógyszerrezisztens törzs kialakulását vizsgálják.
Meglepő, hogy közeli vírusrokonok egészen máshogy viselkednek. A vakcinafejlesztés is tartogathat meglepetéseket, többféle vakcinafajta van, kérdés, itt melyik válik be (remélhetőleg valamelyik tényleg beválik, de vannak olyan vírusok, amelyek ellen nem sikerült vakcinát fejleszteni).

Hogyan változott meg ebben a járványügyi helyzetben a Nemzeti Népegészségügyi Központ „napi rutinja”, az ott dolgozók élete?

Nagyon megváltozott. Ahogy említettem, addig elképzelhetetlen mennyiségű PCR-t kell végezni. Összehasonlításképpen: egy-egy influenzajárvány során a 40. héttől a következő év 20. hetéig összesen 2.000-8.000 PCR-vizsgálatot végeztünk, most pedig naponta több mint ezret. Ezt csak nagyfokú átszervezéssel lehetett megoldani. Régebben hét közben csak „hivatali időben” dolgoztunk. Ügyelet, készenlét természetesen korábban is volt, de ez csak 1-1 munkatársat érintett. Most 2×12 órás beosztásban, éjjel-nappal dolgozik a COVID-munkacsoport. Ebben a munkacsoportban nemcsak virológusok vannak, hanem bakteriológusok, parazitológusok, mikológusok is, sőt az intézet más főosztályairól is segítenek nekünk. Talán nincs is olyan főosztály, ahonnan ne jönne valaki segíteni abban, amiben tud, legyen az az anyagok bontása, adminisztráció, tisztító automaták kezelése, a PCR vagy a validálás, a beérkező érdeklődő levelekre való válaszolás vagy a COVID-munkához szorosan hozzátartozó anyag- és eszközrendelési folyamatok. Csak csapatmunkával lehet jó eredményt elérni.

A SARS-CoV–2 vírusról egyre többet tudni, azonban elengedhetetlen egy rövid bemutatás és jellemzés. Hogyan tudná más koronavírusokhoz hasonlítani, illetve mik a kifejezetten rá jellemző sajátosságok?

A koronavírusok a leghosszabb RNS-genommal rendelkező, embereket fertőző burkos vírusok. A szelektív virucid [vírusölő – a szerk.] szerek is hatnak rájuk a burok miatt.
Az eddig ismert koronavírusok két nagy csoportra oszthatók abból a szempontból, hogy milyen súlyos fertőzést tudnak okozni: az egyik csoportba a gyakorlatilag csak náthát, felső légúti tüneteket okozó vírusokat sorolnám, amelyekről az átlagember eddig nem is hallott (pl. OC43-szerű és 229E-szerű törzs). Ritkán alsó légúti tüneteket vagy enteritist [bélgyulladást – a szerk.] is okozhatnak, de általában a fertőzés nem igényel különösebb kezelést. Ezek a törzsek rendszeresen kimutathatók a felső légúti betegségben szenvedő betegek mintáiból Magyarországon. A SARS- és a MERS-vírusok súlyos tüneteket, sokszor halált okoznak, viszont csak nagyon közeli kontaktussal terjednek. E két csoport között van a SARS-CoV–2, hiszen sokkal gyorsabban terjed, mint a SARS- és a MERS-vírusok, és tud súlyos tüneteket okozni, még ha sokkal ritkábban is. Ugyanúgy állati eredetű, tehát zoonózis, mint a SARS- és a MERS-vírusok.

Milyen módszereket lehet a vírus kimutatására használni, illetve mikortól mutatható ki megbízhatóan a vírus?

Ha a koronavírus megfertőz valakit, többféle módon mutathatjuk ki a fertőzést. Kimutathatjuk magát a vírust (ez a vírus sejttenyésztésen izolálását jelenti, de több hetet is igénybe vehet), a genetikai állományának egy részletét (PCR-reakcióval) vagy a vírus fehérjéjét (gyorsteszt, ennek fejlesztése jelenleg is folyamatban van).
A legtöbb esetben a tünetek megjelenésekor már kimutatható a vírus a torokváladékból, orrmintából PCR-módszerrel, tehát ez a legbiztosabb módszer a fertőzöttség kimutatására. További tapasztalat, hogy a tünetmentes esetekben is kimutatható a vírus a fertőződéstől számított lappangási idő letelte előtt.
A PCR-teszthez orr- és garatminta szükséges, amit egy-egy steril vattapálcával úgy kell levenni, hogy legyenek benne fertőzött emberi sejtek (a nyálminta nem elég). A levett garat- és orrváladékot olyan folyadékban kell a laboratóriumba juttatni, amely biztosítja a vírus túlélését (vírus transzport médium, VTM). A laboratóriumban kivonják a mintából az RNS-t, elvégzik a reverz transzkripciót, vagyis DNS-t készítenek az RNS-ből. Ezután a genom egy kis darabkáját speciális technikával megsokszorozzák, és így végül megtudjuk, hogy jelen volt-e az eredeti mintában a koronavírus örökítő anyaga.

Értesüléseim szerint vannak ún. gyorstesztek is, de ezek nem adnak mindig pontos eredményt. Mesélne, kérem, ezekről a tesztekről?

Vannak olyan gyorstesztek, melyekkel kimutathatjuk a vírus ellen a szervezet által termelt ellenanyagokat, az ellenanyagok termeléséhez azonban idő kell. Tehát az ellenanyagot kimutató gyorstesztekkel a friss fertőzötteket nem lehet biztosan azonosítani! Tesztelésük során hamis negatív eredményt kaphatunk. A szakmai közlemények azt mutatják, hogy a gyorstesztek specificitása és érzékenysége sem mindig megfelelő.
Mostanában jelentek meg a specifikus és érzékeny ellenanyagtesztek, ezek elsősorban laboratóriumot igénylő tesztek. Fontos, hogy minden tesztet alaposan be kell vizsgálni (validálni kell) forgalomba hozatal előtt.
Ami ígéretes lehet gyorstesztügyben, az a vírus fehérjéjét kimutató gyorsteszt (antigénteszt). Ilyet most fejlesztenek. A más vírusokkal kapott tapasztalatok alapján azért ez sokkal kevésbé érzékeny, tehát a tünetmenteseknél nem mindig fogja kimutatni a vírust, de tüneteket hordozó személyeknél sok vírus van, így ott igen.

A jelenlegi pandémiát össze lehet hasonlítani korábbi járványokkal?

Egy ilyen járvány korábban rengeteg halottal járt volna, és hamar átfertőződött volna a társadalom. Jelenleg úgy tűnik, ezt Magyarországon sikerül megakadályozni.
Régen, amikor még nem ismerték a fertőző betegségek okát és eredetét, nem voltak oltások, akkor is rájöttek az emberek, hogy a karantén nagyon hatásos mód a fertőzések megelőzésére.

Lehetséges, hogy több csúcsa is legyen ennek a járványnak?

Igen, valószínűleg amikor az emberi kapcsolatok ismét szorosabbá válnak, akkor ismét lehet csúcs. Ekkor újabb megszorítások következhetnek, és ez egyre laposodó csúcsokkal egy ideig eltarthat.

Ha nem túl korai még ezt kérdezni, milyen kimenetelt lát a járvány kapcsán? Hogy áll Magyarország európai viszonylatban? Köztudott, hogy a vírusok ellen a vakcina szokott hatásosnak bizonyulni, illetve néhány esetben antivirális szereket is adnak a pácienseknek. Azonban egy vakcina kifejlesztése, tesztelése és engedélyeztetése rengeteg időt, éveket igényel. Hogy látja, megfékezhető ez a vírus vakcina nélkül?

Ha sikerül megfelelő vakcinát előállítani rövid időn (1-2 éven) belül, az megoldhatja a leginkább veszélyeztett személyek védelmét. Magyarország európai viszonylatban is jól áll. Bár a halálozások száma a tesztelt emberek számához viszonyítva viszonylag magas, de népességhez viszonyítva ez a szám még mindig alacsony. Nagyon sok a zárt csoportban (pl. idősotthonban) történt fertőzés és nozokomiális [egészségügyi ellátás során kialakult – a szerk.] fertőzés, de ez másutt is így van. Sokáig a rendelkezésre álló, külföldről szinte beszerezhetetlen diagnosztikumok miatt célzottan történt a tesztelés, a magas találati arány pedig azt bizonyítja, hogy jól határozták meg a tesztelendők körét.
Vakcina nélkül egyelőre nem látok rövid távon esélyt a járvány lecsengésére. Hosszú idő, mire a nyájimmunitás kialakulhat (ha kialakul egyáltalán), és mindig lesznek veszélyeztetett személyek, akik egy esetleges fertőzésbe belehalnak.

Több helyen is megjelent, hogy a vírusnak már több mutációja is van. Mit jelenthet ez az immunitás szempontjából? Hasonlíthatjuk esetleg az influenzához, amely ellen évente fejlesztenek ki vakcinát?

Egyelőre nem látszik, hogy az immunitást befolyásolnák a mutációk. Egyelőre az is kérdés, hogy az ellenanyag jelenléte minden esetben védelmet biztosít-e. Számos olyan vírust ismerünk, ahol nem véd az ellenanyag, csak jelzőszerepet játszik. Újabban viszont az a tapasztalat, hogy azoknak a plazmáját, akik korábban a koronavírus-fertőzésen átestek, és sikeresen meggyógyultak a betegségből, fel lehet használni súlyosan beteg személyek gyógyítására.

Ön szerint van arra lehetőség, hogy a jelenlegi helyzet miatt a jövőben a kormány nagyobb támogatásban részesítse azokat a tudományterületeket, amelyek most érintettek? (Így a virológiai, biológiai, kémiai és orvosi kutatásokat.)

Már jelenleg is nagyobb támogatást kapnak ezek a területek a kormánytól.

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Takács Máriának, hogy elvállalta az interjút, valamint köszönjük a folyamatos és fáradhatatlan munkájukat!