Gyakorlatban felhasználható bölcsészetoktatás a BTK-n?! Ilyen és ehhez hasonló előremutató gondolatok hangzottak el az ABsolute III kerekasztal-beszélgetésén. Tudósítunk.
Az idei ABsolute – Alkalmazott Bölcsész Konferencia záróakkordja egy kerekasztal-beszélgetés volt. A beszélgetés résztvevői Dr. Bartus Dávid, az ELTE BTK tudományos és kutatásszervezési ügyeinek dékánhelyettese; Nemes László, a Doktoranduszok Országos Szövetsége elnöki megbízottja és Jancsó Dorottya, az ELTE BTK Hallgatói Önkormányzatának elnöke voltak. A kerekasztal-beszélgetést Bencze Norbert vezette, a DOSZ Nyelvtudományi Osztályának elnöke.
A felmerülő témák között volt a bölcsészhallgatók számának csökkenése, az elhelyezkedés a munkaerőpiacon bölcsészdiplomával, sőt a résztvevők még magát a bölcsészet szerteágazó fogalmát is megpróbálták definiálni.
A bevezető kérdésre, miszerint mégis hányan vannak a bölcsészek, több érdekes válasz is érkezett. Jancsó Dorottya azt állította, hogy a karokon számokkal bizonyíthatóan sokan, viszont a munkaerőpiacon már nehezebb számon tartani őket az olyan határterületek miatt, mint például a HR. Bartus Dávid hozzátette, hogy az utolsó megközelítőleg 15 évben 20, vagy akár 30 százalékos csökkenés is kimutatható a bölcsészetet választó hallgatók statisztikáiban. Ez igaz mind a mesterképzésre, mind a doktori képzésre, és az önköltséges és a támogatott szakok esetében is azonos az arány. Az érdeklődés növelésére javasolta (a konferencia témájához illően), hogy a bölcsészképzésnek nyitnia kell az elméleti lehetőségeken túl a gyakorlati felhasználhatóság felé.
Nemes László feltette a kérdést, hogy bölcsésznek számít-e az a hallgató, aki a BA diplomát a bölcsészkaron szerzi meg, majd a Corvinus egyik gazdasági szakán folytatja, esetleg a doktori iskolát egy informatikai karon kezdi meg? Példaként önmagát említette, hiszen egy könyvtáros diplomával jelenleg digitálisadatbázis-fejlesztő. Ebből az esetből is látszik, hogy a bölcsészet elsőszámú előnye az alkalmazkodóképesség „megtanítása” a hallgatóknak. Ezzel együtt az oktatási rendszernek is alkalmazkodnia kellene az aktuális piaci és hallgatói igényekhez.
Bencze Norbert következő kérdése az volt, hogy megoldás lehet-e a piac és a bölcsészet összehangolására a duális képzés (azaz, mikor egy felsőoktatási intézmény és egy partnerszervezet, általában egy cég közösen képzik a hallgatót)? Nemes szerint ez a rendszer egyelőre próba alatt van más területeken is, de ez megnyit olyan kérdéseket, hogy adhat-e doktori címet a Richter? Bartus szerint a duális képzés a bölcsészeten belül is elindult, például a Brittish Petrol kifejezetten a germanisztika területéről kívánt hallgatókat felvenni. Nemes szerint azt is tisztáznunk kell, hogy mit is értünk együttműködés alatt, hiszen a közgazdaságban is 18 különböző szinten történhet a dolog, ahol az első a beszélgetés, míg a 18. egyenesen a közös cég alapítása. A DOSZ elnöki megbízottja szerint a magyar felsőoktatásra az első hat szint a jellemző. Jancsó a többiekre kapcsolódva kijelentette, hogy a nyelvi és a regionális képzések a legnagyobb lehetőségekkel kecsegtető képzések, amivel visszakapcsolódtunk a bölcsészet használhatóságához. Egy multinál egy BA diplomával és megfelelő nyelvtudással akár már el is lehet helyezkedni.
Bartus azt állította, hogy ha az adott cégnek érdeke lenne abban, hogy ne egyből az alapképzés után alkalmazzon hallgatókat, az növelné az MA diploma értékét. Az efféle együttműködés nélkül azonban sajnos sok az olyan szak, ami nagyjából ugyanazt tudja nyújtani, mint az alapképzéses párjuk. Jancsó szerint egy ideális esetben a kétlépcsős rendszernek választási lehetőséget kell kínálnia a hallgatónak. A BA diploma megszerzésével a hallgató előtt kinyílik a munkaerőpiac, de ott van a lehetőség, hogy a tudományosság útján elinduljon a mesterképzésen. A dékánhelyettes rámutatott a magyar felsőoktatás paradoxonjára: a minőségi oktatás érdeke, hogy egy oktatóra kevesebb hallgató jusson, a gazdasági érdek a támogatások miatt mégis az, hogy egy oktató minél több hallgatót oktasson. Ez a paradoxon Nyugat-Európában kevésbé van jelen.
Jancsó szerint a szakok esetében az eladhatóság a legfontosabb szempont. Példaként említette az indológiát és a távol-keleti tanulmányokat. Az utóbbit csak azért négyszer több hallgató választja, mert jobban cseng a neve.
Arra a kérdésre, hogy mennyire van esély még több nemzetközi képzés indítására, Bartus azt reagálta, hogy először a magyar hallgatókat kell visszavezetni a felsőoktatásba. Nemes hozzátette, hogy a hallgatóknak előnyére válik, ha interkulturális közegben tanulnak. „Én mindig megtaláltam a hangot egy matematikussal és egy informatikussal is” – nyitotta ki a témát az interdiszciplinaritás felé a megbízott.
A beszélgetők kicsit közelebbről megvizsgálták a tanárképzést. Az ELTE BTK elnöke az osztatlan tanárképzés legnagyobb hibájára hívta fel a figyelmet, mégpedig, hogy a tanáraspiránsok csak három év után látnak diákot. Amikor kiderül, hogy a tanári szakma mégsem felel meg a hallgatónak, általában már rég késő. Azt, hogy mégis egyre több a tanári szakra jelentkezők száma, Jancsó Dorottya úgy magyarázta, hogy mégis a legbiztosabb megélhetést a tanári szakma kínálja a bölcsész szakmák közül. Nemes László hozzátette, hogy a társadalom felfogásában ez az a bölcsész szak, ami beárazható, és a laikusok számára is elképzelhető szakmát nyújt. Bartus ezt kibővítve megjegyezte, hogy a gazdasági szakmákban dolgozók el sem tudják képzelni, mit csinál egy nyelvész. Ezzel ellentétben a tanári szakmával mindenkinek voltak tapasztalatai. „A legelső kérdés általában a szülők részéről az, hogy élsz meg a szabad bölcsészetből? Az elsőnek sokkal inkább az kell, legyen: szeretnéd-e csinálni?” – mondta a dékánhelyettes.
A szakemberek az egész bölcsészettudomány definícióját is megpróbálták megadni. Jancsó Dorottya az átlagember felfogását tolmácsolta: „aki gondolkodik, de nem tudom, mit csinál, az a bölcsész.” A nevetést kiváltó mondat után Dr. Bartus Dávid kifejtette, hogy jelenleg az egyiptológustól a filmrendezőig képeznek hallgatókat az ELTE bölcsészkarán. Mégis mindezen hallgatóknak van valami alapvető tudásuk, ami ha nem is egyezik, de alapvetően összefogja őket.
A beszélgetők végül arra a kérdésre válaszoltak, hogy kinek kell kommunikálni a bölcsészetet, és mitől lesz népszerű. Jancsó szerint az egy jó út, amit most a HÖK megkezdett, vagyis mikor a hallgatók mesélik el, mit is tanulnak az adott szakokon. Egy másik lehetőség, amiért szintén a HÖK felel, hogy összeszedje azokat a már ismert és megbecsült embereket, akik szintén a bölcsészkarokon kezdték. Ezek a személyes interakciók többet adnak bármilyen általános tájékoztatónál.
A tudósításunkat a teljes ABsolute – Alkalmazott Bölcsészet Konferenciáról itt olvashatjátok.
A képek forrása
