Az MTA Lendület Programjának idei nyertesei között két ELTE-s is szerepel, akik kutatócsoportot alakíthatnak.
A 2009-ben létrehozott Lendület Program célja a kiemelkedő tehetségű magyar kutatók itthon tartása, valamint külföldön élő és kutató tudósok hazahívása. A támogatási forma az akadémiai intézményekben és egyetemeken hivatott felpezsdíteni a kutatási folyamatokat. Az idén tíz éves támogatásban részesülő kutatóhelyeken az új témák kutatására alakulnak kutatócsoportok. A 2019-es nyertesek között szerepel Antal Miklós humánökológus és Nagy Máté fizikus, akik mindketten az ELTE-n kezdhetik meg a munkát, de mielőtt bemutatnánk őket, nézzük, mi is ez a kiválósági program a számok tükrében!
A 2019-es kiválósági program költségvetési támogatása az induló csoportoknak összesen 540 millió forint, ami 16 új kutatás között oszlik meg. 2009 óta az ideivel együtt összesen 180 Lendület kutatócsoport alakult. Ebből 82 még mindig aktív, további 44 pedig beépült valamilyen intézeti szervezetbe vagy akadémiai kutatóközpontba. Az idei 16 kutatócsoportból 5 alakult meg az akadémiai kutatóintézeteken beélül, további 11 valamelyik egyetem égisze alatt kezdi meg a munkát. A tudományterületek szerint a következőképpen oszlanak meg az arányok az idei nyertesek között: a matematika, illetve a természettudományok területeiről hat-hat, míg a bölcsészet- és társadalomtudományok területéről négy nyertes érkezett.
Az ELTE-n belül eddig 24 kutatócsoportot segített életre hívni a Lendület Program. Ezek általában 5 éven át élvezik az MTA támogatását. Eddig indult kutatócsoport a dinoszauruszkutatás és az iharkúti lelőhely feltárása apropóján Ősi Attila vezetésével vagy a kelet-közép-európai humanizmus irodalomtudományi vizsgálata céljából Kiss Farkas Gábor vezetésével, illetve Bárd Petra Dóra vezetésével a gyűlölet-bűncselekmények elleni büntetőjogi küzdelem kutatása okán, ahol a kutatók az uniós tagállamok gyűlölet-bűncselekményekre vonatkozó jogszabályait hasonlítják össze a jó gyakorlat kiszűrése érdekében. És mindez csak három kiemelt példa a 24-ből.
Idén ketten alakíthatnak kutatócsoportot, Antal Miklós a társadalomtudományok, Nagy Máté pedig a természettudományok területén.
Antal Miklós humánökológus
Antal Miklós humánökológus a 21. század egy releváns és egyre érdekfeszítőbb vízióját, a munkaidő-csökkentés megvalósíthatóságát és hatásait vizsgálja európai kontextusban. Központi kérdés, hogy mennyit dolgozunk és mennyit fogyasztunk. Előbbi nagyban meghatározza individuális jólétünket, utóbbi a környezeti hatásokon keresztül jelentősen befolyásolja a bolygólakók közös jövőjét. A 20. században a termelés hatékonyságának növekedését alapvetően a fogyasztás növelésére használta fel az emberiség, és csak kisebb mértékben a munkaidő csökkentésére. Antal Miklós kutatásának fő kérdése, hogy lehetséges-e, illetve kívánatos-e ennek megfordítása. A gyakorlati megvalósíthatóság szempontjából a munkaidő mérhetősége fontos, míg politikai realitás szempontjából a munkaadók, munkavállalók és kormányzatok viszonya számottevő. A csoport tagjai konkrét európai példákon keresztül elemzik, hogy környezeti szempontból előnyös-e a munkaidő csökkentése. Például csökken-e a résztvevők karbonlábnyoma (egy cég esetében az összes üvegházhatású gáz kibocsájtását jelenti). Nem elhanyagolható kérdés továbbá, hogy jóléti szempontból érzékelhető-e javulás a munkaidő csökkentésével. Ha a válasz igen, akkor utolsó lépésként a modell terjedésének lehetőségeit vizsgálják.
Nagy Máté fizikus
Nagy Máté szakterülete a biológiai fizika. A Max Planck Ornitológiai Intézetből (Németország) visszatérő kutató tervezett kutatócsoportja annak megértésére összpontosít, hogyan hasznosítják az állatcsoportok egyedei a társaktól és a saját érzékelésükből származó információt a csoportos érzékelés és döntéshozás esetén. Máshogy megfogalmazva: milyen mechanizmusok során jön létre az a szinergikus többletteljesítmény, ami által a csoport egésze felülmúlja bármelyik egyedét? A téma erősen multidiszciplináris, így a célok is szerteágazók. Egyrészt biológiai tudásunk gyarapítása vadon élő madarak csoportos viselkedéséről a közelükben repülő drónról készített nagy felbontású mérésekből, másrészt bioinspiráció és az élőlényekről származó információt felhasználó megoldás nyújtása a robotikai rendszernek.
Sok sikert kívánunk a kutatócsoportoknak az elkövetkezendő öt évben!
