Vidrányi Katalinra emlékeztek a hétvégén a BTK-n a Teológia és antropológia című konferencia keretein belül. A kétnapos rendezvényt az Ókortudományi Intézet szervezte, a patrisztika korát helyezve előtérbe. A konferencián számos előadó beszélt Vidrányi Katalin munkásságáról, az őáltala körbejárt témákról, valamint a teológia és az antropológia kapcsolatáról.
Vidrányi Katalin vallásfilozófus, teológiatörténész és egyetemi tanár volt. Az ELTE filozófia-magyar szakán végzett, diplomamunkáját a kanti istenfogalom témaköréről írta. Később, egészen haláláig az MTA Filozófiai Intézetének munkatársa volt, a Pécsi Tudományegyetemen oktatott, valamint ELTE-s vendégoktatóként is tevékenykedett. Előadásai a teológiatörténet, a filozófiatörténet, a kant-kutatás, illetve a patrisztika témáiból álltak össze.
A konferencián rengeteg nézőpontból vizsgált teológiai kérdésekkel találkozhattak a résztvevők; ezekből mindössze kedvcsináló betekintést kíván nyújtani a jelen cikk. Ilyen sokszempontú előadás volt többek között Almási Gáboré is, aminek Themisztiosz toleranciagondolata állt a középpontjában. Almási a 16. századi gondolkodók vallásszabadságról alkotott nézeteit taglalta, valamint azt, hogy habár ezek jelen voltak, felvállalhatóak semmiképpen. Szó esett Themisztiosz azon elméletéről, miszerint „a versengés az ember legalapvetőbb természete”. Ezt a vallások elemzésénél sem találta másként, nézetei szerint, ha a középpontban Isten áll, ő maga is örül a kereszténység sokszínűségének, hiszen így az emberek gondolkoznak róla. Hasonlónak találta ezt az előadó Morus Tamás utópiaelméletéhez, melyben a fő gondolat, hogy egyik vallás sem lehet jobb a másiknál; a kérdés pedig az, vajon nem maga Isten sugall-e más és más módokat az embereknek az ő tiszteletére?
Később Szegedi Nóra ‒ Vidrányi egykori tanítványa ‒ igen nagy szeretettel és tisztelettel beszélt oktatója munkásságáról a konferencia második napján. Az „antropológiai fordulat” szemszögéből igyekezte bemutatni Vidrányi Katalin kutatásait. Kant negyedik metafizikai alapkérdését vizsgálta, a “mi az ember” és a “mivé kell lennie az embernek” kérdéseket. Kant ezeket nem az empíriára alapozó antropológiával, csakis a teológiával, vallási elméletekkel kívánta megválaszolni. Az antropológiai fordulat akkor következett be, amikor felismerte, hogy Istent csak emberek szemszögéből, nézőpontjaiból lehetséges vizsgálni.
A konferencián továbbá a témák között szerepelt még Origenész, szó esett Nüsszai Gergely és Szent Ágoston műveiről, valamint az alexandriai gnosztikusokról is hallgathattak előadásokat az résztvevők. A főként szakmabeliekből álló közönség soraiban jó néhány hozzám hasonló laikus érdeklődő is helyet foglalt.
