“Már nem csak a cuki jegesmackókról van szó” – hangzott el Ürge-Vorsatz Diána, a múltheti Csütörtök Este sorozat meghívott vendége szájából a mondat. A Bolyai Kollégiumban megrendezett Éghajlatváltozás – tények és tévhitek címet viselő előadáson az ELTE-n asztrofizikát végzett, majd a Kaliforniai Egyetemen doktorált klímakutató beszélt az éghajlatváltozás sürgető és súlyos következményeiről. Jelenleg is az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének munkájában vesz részt, így naprakész adatokkal tudott szolgálni a kutatások és mérések eredményeiről. A terem szinte teljesen megtelt, a kollégisták, eltések és külsősök aktív figyelme végigkísérte az előadást.
Ha kinézünk az ablakon és a március végén is télies időjárást szemléljük, talán túlzónak tűnhet globális felmelegedést emlegetni. Habár vannak kilengések, átlagban a második világháború óta folyamatos és gyorsuló melegedés figyelhető meg. A hőhullámos napok száma növekszik, amelynek nem csak gazdasági, de egészségügyi következményei is vannak, ezenkívül pedig fokozott az időjárásban az extremitás – hurrikánokkal, árvizekkel, földrengésekkel kell szembenéznünk. Hiába egy ország jó gazdasági helyzete, az ivóvíz csökkenését nem képes a pénz megoldani.
De mi is okozza ezt, és mi az ember felelőssége?
Emberi beavatkozás nélkül földünk jelenleg hűlő periódusban lenne. A CO2 kibocsájtás emelkedése az egyik fő oka az üvegházhatás kialakulásának, ami miatt az átlaghőmérséklet nő. A Párizsi Egyezmény néhány évvel ezelőtt 2°C-os emelkedést hagyott jóvá, amihez még az ember alkalmazkodni tudna. A jelenlegi mérések alapján a most kibocsátott mennyiség akár 30 méterrel is megemelheti a tengerszintet, ami szigetek, országok eltűnésével járhat. Ha ez bekövetkezne, hatalmas migráció kezdődne, a lakott területek még zsúfoltabbá válnának, ami további konfliktusokhoz vezetne.
Felmerül a kérdés, vajon hogyan tudnak az emberek alkalmazkodni egy ilyen változáshoz? A társadalom szintjén lehet beszélni alkalmazkodásról, de amint leereszkedünk az egyén szintjére, észre kell vennünk, hogy emberek lakóhelyeiről van szó, nem beszélhetünk általánosságban. Az előadó hozzáteszi, az első időkben talán még pozitívan is értékelné egy-egy ország a melegebb időjárási viszonyokat, például Oroszország, ahol ezáltal megnövekedne a termőterület, és kevesebb fagyhalállal kéne számolni, de hosszútávon hatalmas emberlakta területek eltűnésével járna a folyamat.
Éppen emiatt ma már a korábban megszavazott 2°C fél fokkal csökkent, tehát 1,5°C az a mérték, amekkora emelkedést még elbír a civilizáció.
Az előadás második felében Ürge-Vorsatz Diána a megoldási módokról beszélt, amelyekkel megállítható, szinten tartható lenne a folyamat. Kiemelte, mindenki felelős ebben, mindenki megteheti a saját részét a változásban.
Az első passzív ház Dunaújvárosban épült meg, de ma már a világban sok helyen alkalmazzák ezt a technikát. Ezáltal nincs szükség fűtésre, 90%-kal csökken az energiaigény, ami dupla haszon az egyénnek és a bolygónak egyaránt. Az életminőség is javul általa, a vizsgálatok kimutatták, hogy mesterséges fűtés nélkül csökkenhet az allergiás, asztmás megbetegedések száma.
A másik hatalmas innováció a városi közlekedés reformálása lenne. A legoptimálisabbnak egy Über-szerű rendszert tartana, amivel háztól házig lehetne közlekedni adott időpontra odarendelt autókkal, amelyek maximális kihasználtsággal közlekednének. Egy városban használt összes jármű 3 százalékával le lehetne az egész lakosság közlekedését fedni, ami által megnőne a városban a hely, csökkenne a károsanyag-kibocsátás, valamint nem utolsó sorban sokkal olcsóbbá válna a közlekedés.
Ürge-Vorsatz Diána az előadást néhány buzdító gondolattal zárja. Felhívja a figyelmet a pazarlás visszaszorítására, a fogyasztás optimalizálására, valamint bátorít az innovatív gondolkodásra és a forradalmi ötletek megvalósítására.
