Közel 2300 éve, még a görög filozófust, Arisztotelészt is foglalkoztatta a világ azon nagy kérdésé, vajon mitől is tüsszent az ember, ha a Napba néz. Amióta van villamos energia, a jelenség nem csupán az égitest fényére korlátozódik, így ne lepődjünk meg, ha a sötét moziban ülve, a film kezdetekor néhányan rázendítenek, vagy ha egyszerűen egy erős fényű lámpát felkapcsolva már csavarja is valami az orrunkat. Az elmúlt évtizedekben az orvostudomány is egyre mélyebbre kezdett ásni a témában, egyelőre nem tűnik veszélyesnek a „betegség”.
Arisztotelész után, a 17. századi angol filozófus, Francis Bacon is megpróbált utánajárni a fénytüsszentés okainak. Görög kollégája nyomán, végül ő is arra a következtetésre jutott, hogy a tüsszentést a nap fénye és melege okozza. Vagyis inkább egy olyan folyadék, amely a napsugarak hatására szemünket is megtölti könnyel, és az orrunkba is lefolyik, így váltva ki tüsszentési ingert a szaglószerv irritációjával. Később azonban a tudósok megfigyelték, hogy a fényhatás és a reakció között sokkal kevesebb idő telik el, mint hogy ez a folyamat végbemehessen.
Mivel a reflex nem jelent evolúciós előnyt, egyelőre az orvosok sem tudják, hogy miért öröklődött mégis tovább a jelenségért felelős génállomány. Ugyan a specifikus gének azonosítása sem történt még meg, egy 1960-as tanulmány szerint, a fotikus tüsszentési reflex autoszomális domináns öröklődésű, így ha egy szülő pár valamelyik tagja küzd ezzel a betegséggel”, 50% az esély arra, hogy gyermekei is öröklik. De mi is ez a jelenség, és mi okozza valójában?
Miközbren a kutatók egyre több figyelmet szentelnek a kérdésnek, valamint egyre több kutatás és kísérlet történik vele kapcsolatban, érdemi munka egyelőre igen kevés jelent meg. Az egyik vezető elmélet Dr. Nicholas Langer, a Zürichi Egyetem professzorához köthető. Szerinte a fénybe nézés utáni tüsszentést az okozza, hogy a háromosztatú ideg, mely az arcon található érzékszervek információit továbbítja, bizonyos esetekben nem megfelelően működik. Amikor a hirtelen jött, erős fényről ugyanis a látóideg információt küld az agynak, hogy a pupillákat összehúzza, mivel csupán néhány centiméterre van a látóidegtől, a továbbított elektromos jelek egy részét a háromosztatú ideg is érzékeli. Végül ez az ideg is információt továbbít, de ezeket az agy már tévesen, irritációként dolgozza fel, így a test tüsszentéssel reagál.
A magyarázatok bizonytalanságát jól jelzi, hogy Langer maga is alkotott még egy teóriát. Másik elmélete szerint, a fénytüsszentők vizuális rendszere egyszerűen csak sokkal érzékenyebb, mint másoké. Ilyenkor az erős fény az agy egyes részein pánikszerű reakciót vált ki, beleértve azt a területet is, amely a tüsszentésért felelős. Egy másik elmélet szerint a jelenség egy evolúciós hagyaték barlanglakó őseinktől. A barlangok ugyanis sötétek, porosak, dohosak, és a tűzrakástól füstösek voltak, így amikor a bentlakó kiment a fényre, a tüsszentés segítette a légutak kitisztulását, valamint a szervezet meg tudott szabadulni mindenféle kórokozótól és egyéb belélegzett káros anyagoktól.
A kutatások azért járnak jelenleg gyerekcipőben, mert az orvosok egyelőre nem tudnak a komolyabb betegségek tanulmányozása mellett, ilyen kisebb horderejű problémákkal foglalkozni. Pedig Louis Ptácek professzor szerint érdemes lenne jelentősebb kutatásokat is folytatni, mivel fényhatás lehet az epilepsziás roham és migrénes fejfájás kiváltó oka is. Így ha megtalálnák azokat a géneket, amelyek a fénytüsszentést okozzák, a többi betegség elleni küzdelemben is felhasználhatóak lennének az eredmények. Emellett azért is érdemes a kérdéssel foglalkozni, mert bizonyos szakmákban életveszélyes lehet: vadászpilótaként, vagy sofőrként például érdemes lehet erős napsütésben napszemüveget vagy speciális szemüveget hordani. A jelenséggel momentán a világ társadalmának 10-35%-a küzd.
A fotikus tüsszentési reflexszel egyébként már más néven is találkozhatott a nagyérdemű: 1978-ban, egy tudományos kiadvány használta ki a korban tomboló rövidítési hóbortot, így jött létre az „Autosomal Dominant Compelling Helio-opthalmic Outburst” elnevezés, vagyis az „ACHOO”.
Egészségedre!
Forrás: Scientific American, IFL Science, BBC, UCSF, Today I Found Out
Kép: Shaman Asghar, Psychology Wiki
