Vicsek Tamás – a Biológiai Fizikai Tanszék egyetemi tanára, és a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja – azon sikeres kutatók egyike, akiket az European Research Council bizottsága arra kért fel, hogy osszák meg kiválósággal kapcsolatos gondolataikat az Excellence 2012 konferencián. Most a felsőoktatásról is kifejti véleményét, és elmeséli, hogyan lehetünk elismert, sikeres, kiváló hallgatók az ELTE-n.
Mi volt az Excellence 2012 konferencia célja?
A konferencia a kiválóság fogalmát vizsgálta a mai világban, a harmadik évezred eleji felfogás szempontjából. Véleményem szerint – az eddig tudományokban, és művészetekben egyaránt vezető szerepet játszó – Európa számára óriási kihívást jelent a Távol-Keleten, elsősorban Kínában, napjainkban kibontakozó tudományos potenciál. A konferenciával kapcsolatban, a magyar tudomány szempontjából is számottevő tény, hogy a legelitebb európai pályázatot elnyert több ezer kutató közül hármat választottak ki gondolataik bemutatására. Az egyik én voltam, így magyarországi és ELTE-s kutatóként az egész régiót képviseltem, mellyel a magyar tudományt népszerűsíthettem.
Mi lehetett az oka, hogy több ezer kutató közül Önt választották ki?
Ebben szerepe lehetett egyrészt a tudományos teljesítményemnek, valamint annak, hogy nagyon interdiszciplináris a témakör, amin dolgozom. A fizika egyes területei, mint az elméleti részecskefizika, kevésbé közérthető. Én egyszerre foglalkozom emberekkel, állatokkal és robotokkal, illetve ezek közös vonásaival. Ezen kívül az interneten könnyen rá lehetett találni a sikeresebb munkáimra.
Mi a véleménye a jelenlegi magyar felsőoktatási rendszerről, ez megteremti a minőségi oktatás lehetőségét?
A profilom inkább a kutatás, mint az oktatás, de szerintem úgy állapítható meg a leginkább, ha veszünk egy jól működő oktatási rendszert, és megvizsgáljuk, hogyan tudnánk hasonlítani hozzá. Fél évet tanítottam Amerikában, és én a magam környezetében tökéletesen le tudtam másolni – a részben céltudatos, részben spontán – működését. Amerikában nagyon komolyan veszik a tanárok véleményezését, folyamatosan figyelik a jelentkezők számának változását, és mindig orvosolják a felmerülő bonyodalmakat. Én az elmúlt évtizedek során láttam olyan problémákat, amik a korlátozatlan autonómiából erednek. Nem baj, ha az egyetem autonóm, de akkor magas szinten legyen megoldva a belső ellenőrzés.
Milyen módon érhető el a felsőoktatás színvonalának emelése?
Én a tehetséggondozásban vagyok érdekelt, de ennek több módja lehetséges. Az angliai modellben elkülönül a tömegegyetem – mely elég jó színvonalat biztosít – és az elitképzés, míg a másik elképzelés szerint egy adott egyetemen belül párhuzamosan kell ezt megoldani. Nálunk ezen a területen zavaros a helyzet, ezért fontos lenne, hogy az ELTE a tömegoktatás fenntartása mellett, megfelelően kezelje az elitoktatást. Vannak olyan házon belüli próbálkozások, melyeket intézményesíteni kellene az ELTE-n. Például azok a tehetséges hallgatók, akik deklarálják, hogy kutatói pályára készülnek, vegyenek fel több órát, gyűjtsenek több kreditet, így minden évfolyamon lenne egy ilyen kiemelkedő csoport.
Mit értünk a tehetség és a kiválóság fogalma alatt?
A tehetség egy olyan magával hozott képesség, mely bizonyos problémák megoldásához szükséges. Önmagában viszont nem elég, ambíciónak és szorgalomnak kell társulnia ahhoz, hogy valaki sikeres hallgató legyen. Ezen kívül fontos, hogy emberileg is jól kijöjjön a társaival, mert egy egészséges közeg segíteni fogja, hogy kiválóvá váljon. Ehhez el kell kezdeni TDK-zni, a diplomamunkába sok energiát fektetni, kutatásban részt venni, nagyon szeretni azt, amit csinálunk és tudni, hogy mit akarunk elérni.
Mennyire elismert a kiemelkedő kutatási eredményeket elérő hallgatók tevékenysége?
A kutatásban résztvevő, sikeres hallgatók – a köztársasági ösztöndíj és a kar kiváló hallgatója cím mellett – a spontán környezetük és az egyetem által is elismertek. Aki jól dolgozik nálunk, konferenciára, vagy külföldi tanulmányútra mehet, én pedig notebookot veszek a velem dolgozóknak, és folyamatos kapcsolatban vagyok velük. Úgy látom, a legnagyobb elismerést a témavezetőtől és a külvilágból kapják. Az ELTE eddig nem adott olyan díjakat, ami ezzel versenyezni tudott volna.
Egyes hírek szerint természettudományi képzéseken magasabb lesz az államilag támogatott helyek aránya. Ennek lehet kapcsolata a kutatásfinanszírozással?
Még csak tervekről beszélünk, így biztosat nem tudunk. Az ELTE-n belül nem ritkán problémát is okozott, hogy a természettudományi oktatás nagy költségigényű. Az első becslések szerint az új rendszer kisegíti a természettudományi karokat az országban. Ott még nem tartunk, hogy ettől a tehetséggondozás, vagy a kutatásfinanszírozás mértéke megugrana, de jobb lesz a légkör, és a pályázatok extraforrásként jelennek majd meg.
Egy felsőoktatási intézmény azt is figyeli, hogy diploma után mi történik a hallgatókkal?
Ez a doktoranduszok esetében jellemző. Ők két irányban szoktak továbbmenni: az iparba, vagy kutatói pályára. Nem bánom, ha valaki magasabb képesítéssel más szakmában helyezkedik el, de igyekszem támogatni azokat, akik kutatói pályára mennek. A legjobbak gyakran az én kutatócsoportomba kerülnek, vagy beajánlom őket hazai vagy neves külföldi kollégákhoz. Az összes kiváló doktoranduszom ilyen “utógondozással” került a legjobb helyekre, egyikük például pár hónappal ezelőtt Oxfordba. Ha kialakul egy jó légkör, segíteni fogják egymást azok, akik egyszer már kapcsolatba kerültek, hallgatóként és tanárként egyaránt.
fotók: Bárány Gusztáv
