Váradi Erzsébetet, az újdonsült U21-es brazil jiu jitsu-világbajnokot mindenféle túlzás mutathatom be multitálentumként. Bár korosztályában világbajnok lett Abu-Dzabiban, mégis a felnőttek között ugyanitt szerzett 5. helyére a legbüszkébb. Zsóka edzésein kívül a mindennapokban gyógypedagógiai tanulmányokat folytat, mindezek mellett pedig zenei téren is otthonosan mozog. Másfél évtizedes muzikális múltat tudhat maga mögött, hiszen 15 éve zongorázik, 11 éve pedig az orgonálásba is belekóstolt. Állítása szerint a zene által szerzett kompetenciáit a sportjában is kamatoztatni tudja. Az interjúban Zsóka többek között arra is választ ad, négy fiútestvére tart-e tőle azóta, mióta egyetlen lánytestvérük küzdősportra adta a fejét.
Egy kevéssé ismert sportot űzöl, amiről sokan talán most hallhatnak először. Milyen út vezetett oda, hogy rátalálj a brazil jiu jitsura, voltak-e előtte szárnypróbálgatásaid más sportágakban?
Hatéves koromtól tizenhárom éves koromig úsztam, amit egészségügyi okok miatt abba kellett hagynom. Ezután következett az aerobik, majd pedig a jiu jitsu. A szüleim nem igazán szerették volna, hogy „elfiúsodjak”, azonban 14 évesen elmentem az első edzésre. Meggyőztem a szüleim, miszerint önvédelmi szempontból ez a sport nagyon is hasznos.
A testvéreid tartanak tőled azóta, amióta küzdősportra adtad a fejed?
Már igen, egyikük kivételével, úgyhogy büszke vagyok! (nevet)
Laikusok számára össze tudnád foglalni dióhéjban a jiu jitsut?
Ha nagyon le szeretnénk egyszerűsíteni, a jiu jitsu a dzsúdó, illetve a birkózás ötvözete. A mérkőzések állásból kezdődnek, és egy dobással vagy guardhúzással kerülnek az emberek a földre. A földre kerülés után pozíciókat kell szerezni, illetve a másikat feladásra kényszeríteni. Utóbbit például fojtással, kar- vagy lábfeszítéssel vagy bokacsavarással lehet elérni, de széles a repertoár. Vannak természetesen tiltott technikák, például a gerincfeszítés, a lábujjak, kézujjak bántása. A küzdelemnek általában a földön van vége, vagy pontozással, vagy pedig submissionnel dől el a meccs.
A veled született képességeid közül melyről gondolod azt, hogy segítségedre vannak a jiu jitsuban?
Nagyon jól felépített izomzattal, illetve csontozattal rendelkezem, ez könnyen fejleszthető, ami ebben a sportban rendkívül hasznos. Emellett egészen jó a reakcióidőm, ami szintén nem elhanyagolható.
Említetted, hogy számodra a zene sokat segít a sportodban. Kifejtenéd, miben érzed a hatását?
Rendkívül régóta zenélek, a ritmus és az ütem pedig a küzdősportokban is nagyon fontos. Például mikor a másik egy mozdulattal megpróbál megkerülni vagy támadni, könnyebben elkapom az adott ütemet, és ezáltal látom, hol lesz az illető lába mondjuk billenthető. A három, zenélő tanítványomnál is észrevehető, hogy a zene által a tehetségfaktor is nő.
Mivel egy küzdősportról beszélünk, hatványozottan fontos, meccsdöntő is lehet a mentális felkészültség. Az edzéseiteken milyen arányú a mentális, illetve a fizikális felkészülés?
A mentális felkészülésem is az edzőm irányítja, aki maga is versenyző, éppen ezért nagyon sokat tud segíteni ebben a témában. Ha bármi kérdés fölmerül, nagyon segítőkész, akár írásban vagy hívásban is segít nekünk, ha arról van szó. Konkrét, sportpszichológus által vezetett mentális felkészülő edzésünk nincs.
A mérkőzéseiteket vissza szoktátok-e nézni akár edződdel, akár egyedül? Fontos-e kielemezni őket a későbbiekre nézve?
Persze! A mostani világbajnokságon két vesztes mérkőzésem volt a felnőtt kategóriában, ezeket pedig edzőmmel fogjuk kielemezni. Sokkal többet lehet az elvesztett meccsekből tanulni, mint a megnyertekből, mert utóbbi esetben te domináltál a saját taktikáddal. Akkor vesztesz el egy mérkőzést, ha rád tudja az ellenfél erőltetni a saját stílusát, mindenkinek van egy sajátos berögződése.
Nőként küzdősportban előfordul-e, hogy edzéseken férfiakkal kell megküzdened?
Versenyen sosem küzdök férfiakkal, viszont edzésen 95%-ban csak velük. Az én súlykategóriámban, hatvan kiló alatt ritkán akad férfi.
Könnyebb így, hogy férfiakkal edzel, élesben nőkkel mérkőzni? Hiszen a férfiak vehemensebbek…
Ez nagyon érdekes, de nem a férfiak a vehemensebbek, hanem a nők. Ők sokkal agresszívabbak, minden piszkos trükköt bevetnek, míg a férfiak kulturáltabbak. Több esetben a női ellenfelek marnak, harapnak, ami bár szabályellenes, de ha nem veszik észre, neked hátrányod származhat belőle.
Szerinted melyek a sikerhez szükséges kompetenciák ebben a sportban?
Elhivatottság, alázat, sportszerűség, illetve hogy helyén tudjuk kezelni, ki az erősebb. Ezalatt azt értem, hogy ne keseredjünk el, ha egy nálunk erősebb ellenféltől kikapunk. Edzésen néha nagyon-nagyon nehéz, hogy kikapok a férfiaktól, és igenis kopognom kell (a feladás jele – a szerk.). Az egót félre kell tenni ahhoz, hogy fejlődj. Amíg nem tudod félretenni az egót, addig nem fogsz fejlődni. Amint félretetted, érkezni fognak az eredmények, és csak azt fogod észrevenni, mennyi minden beleépült a játékodba.
Mit gondolsz, mit tanított neked a jiu jitsu, természetesen az önvédelmen kívül? Érzed-e azt, hogy több lettél-e általa?
Nekem az önelfogadásban, kvázi önmagam szeretetében nagyon sokat segített. Illetve több dologhoz tudok alázattal hozzáállni. Mindenhez úgy állok neki, hogy kis lépésekben haladva szeretném felépíteni a célt, nem pedig az egóm van előtérben, hogy „ide nekem mindent, azonnal”.
Pedzegetted korábban az egyéni versenystílusok témáját. Nálad kialakult-e már ez az egyedi stílus, amiben versenyzel, ami kitűnhet a többi közül? Avagy ellenfele válogatja, milyen stílusban folyik majd a küzdelem?
Ellenfélfüggő is, de van egy egyéni stílusom. Nagyon szeretem a földrevitellel kezdeni a küzdelmet, és utána felülről dolgozni. Onnan megkerülöm a lábait, ráülök. Alulról dolgozni nem szeretek annyira, hacsak az ellenfél stílusa nagyon meg nem kívánja. Ami még meghatározó tényező, az az ellenfél magassága. Ha sokkal magasabb nálam, nehezebb rajta dobni. Aki szeret dobni, annak pedig kialakultak kedvenc, általa preferált dobások. Az én kedvenc dobásom a nálam kicsit alacsonyabb, avagy velem egymagas ellenfeleknél működnek leginkább.
Ehhez is több év kellhetett, hogy kitapasztaljátok az edződdel, mi fekszik neked mint stílus, és megtaláld a specialitásod.
Igen. Hat év volt, mire eljutottam arra a szintre, hogy kialakultak azok a dobások, amiket küzdelem közben is meg tudok csinálni.
Evezzünk is a világbajnokságra, hiszen újdonsült U21-es világbajnoknak mondhatod magad. Milyen érzésekkel, gondolatokkal feküdtél le a mérkőzéseket megelőző este?
Két korosztályban indultam kint Abu-Dzabiban ugyanabban a versenyszámban, saját korosztályomban, illetve felnőttben. Előző este úgy feküdtem le, hogy meglátjuk, mi lesz, szeretnék egy meccset nyerni. Nagyon régóta nem volt jó meccsem külföldön, aztán a Covid is beleszólt a nemzetközi versenyzésbe. 2018-ban volt utoljára komolyabb nemzetközi eredményem, amikor az ifi Európa-bajnoki címem szereztem. Most Abu-Dzabiban tényleg csak egy nyert meccset akartam, hogy ne úgy menjek haza, hogy nem értem el semmit.
Milyen esélyekkel utaztál ki a vb-re? Abszolút esélyesnek számítottál?
Engem eleinte csak felnőttben nevezett a szövetségi kapitányunk erre a versenyre. Kitaláltam azonban, hogy nagyon szeretnék U21-ben még egyet utoljára versenyezni, mert kíváncsi voltam a mezőnyre, valamint arra, érett vagyok-e egyáltalán a felnőttek ellen való mérkőzésekre. Az edzőm rajtam kívül mindenki másnak azt mondta, abszolút esélyesként mentem ki. Szóval ő esélyesnek tartott, az én, magamnak sem bevallott célom pedig egy top 3-as helyezés volt. A felnőtt mezőnyre kanyarodva, eddig ebben a kategóriában nem voltak sikereim. Most azonban három nyert meccsem is lett, így az ötödik helyen végeztem. Talán azt mondhatom, hogy erre kicsit büszkébb is vagyok, mint az U21-es eredményemre.
Minden tökéletesen alakult aznap, vagy te hoztad ki a maximumot a helyzetekből?
Szerintem nagyon kevésszer van olyan az ember életében, mikor minden tökéletesen alakul. Azonban minden nagyon összeállt aznapra, az erőnlétemtől kezdve a befektetett edzésmunkám, a mentális felkészültségem, illetve a súlyom sem volt rossz.
Tehát, bár előzetesen nem érezted, de gyakorlatilag egy tökéletes versenynap volt számodra a felkészültséget illetően.
Amikor az első meccsem megnyertem, úgy jöttem le a pástról, hogy én a következőt is meg fogom. Majd a következőt is, és a következőt is.
Megpróbálod körülírni, milyen érzések jártak át, amikor megtudtad, világbajnok lettél?
A döntőm egy elég necces meccs volt. 2-2 volt az állás, én pedig 2 előnyponttal, azaz pontozás által nyertem. Az előnypontok azt jelentik, amikor elkezdesz egy technikát, ami lehetne sikeres, de a másik nem kopog, vagy épp nem sikerül megtartanod őt az adott pozícióban.
Azt, hogy világbajnok lettem, nem hittem el. Azóta sem sikerült még felfogni, egyedül akkor hittem el, mikor a dobogón állva hallhattam a magyar himnuszt. Igazi eufóriát élhettem át.
Bár eredmények tekintetében nem szeretsz ígérni semmit, a következő szezonnal kapcsolatban vannak-e már elképzeléseid?
A következő célversenyem májusban lesz, mégpedig az izraeli Európa-bajnokság. Nagyon szeretnék kijutni rá és rangsorpontokat gyűjteni a világranglistára.
A saját edzéseid mellett a BEAC-ban is tartasz foglalkozásokat. Hogyan épül fel nálatok egy-egy edzés?
Az általános bemelegítés után sportágspecifikus erősítő blokk következik, majd a technikai blokk. Átlagosan két-három technikát nézünk meg egy edzésen, amiknél törekszem arra, hogy az előző héten tanultakhoz kapcsolódjanak. Minden edzésen ismételjük az előző heti technikákat is, hiszen nem elég egyszer gyakorolni azokat. Ezt követi a küzdelmi rész, az edzéseket pedig levezetéssel zárjuk.
Aki esetleg kedvet kapott, annak szükséges-e bármiféle előképzettség, vagy elég motivációval érkezni hozzátok?
Elég motivációval érkezni. Ilyenkor mindig azt a példát szoktam felhozni, hogy nálunk edz az edzőm édesapja is, aki 60 éves, és 7-8 éve kezdte el a jiu jitsut. Ő például már a huszonéveseket is bőven le tudja győzni. Bármilyen életkorban, bármilyen kompetenciák meg- illetve meg nem létével abszolút ajánlom ezt a sportot, mert nagyon sok mindent ad!
Fotó: Czakó Timi, ELTE Online
