Egy online interjú keretein belül beszélgettünk Várhelyi Zoltánnal, a BEAC Vízilabda Szakosztály vezetőjével a klub megalakulásáról, annak sikereiről és céljairól, valamint a magyar vízilabda múltjáról, jelenéről és jövőjéről.
Mikor és hogyan kezdődött a vízilabdával való kapcsolatod?
Ceglédre jártam iskolába egy sporttagozatos osztályba, így kötelező volt választani magunknak egy sportágat. Szüleim 8 éves koromban vittek le a ceglédi uszodába egy vízilabda edzésre, és néhány alkalom után nagyon megtetszett a sportág, így a vízipólót választottam az iskolában. Végül az osztályban egyedül maradtam vízilabdás, mert a többiek a birkózást, dzsúdót, kézilabdát vagy focit választották. Ebből az általános iskolából kerültek ki olyan olimpikonok, mint Ungvári Miklós és Lőrinc Tamás, illetve Jansik Szilárd is, aki napjainkban a vízilabda-válogatott meghatározó tagja.
Hogyan indult el a szakosztály? Milyen hosszú és rövid távú céljaitok vannak a klubbal?
2016-ban vettem át az akkor még ELTE DSK néven induló csapatot és a MEFOB-on szereplő egyetemista brigádot. Később a BEAC segítségével megalapítottuk az ELTE BEAC vízilabda szakosztályt, amely az elmúlt 4 év alatt nagy változásokon ment keresztül. Az első években még egyedül intéztem a csapat körüli teendőket, de mára sikerült kialakítani egy nagyon jó emberekből álló kisebb szervezetet, akik a mindennapi ügyekkel foglalkoznak. Rövid távú céljaink közé tartozik, hogy két csapatot is tudjunk indítani a honi bajnokságokban, egyet a Budapest-bajnokságban, egyet pedig az OB II-ben. Hosszú távon szeretnénk minél sikeresebbek lenni, aminek az lenne a koronája, ha fel tudnánk jutni majd az OB I/B-be. Ehhez természetesen több játékosra és több edzéslehetőségre van szükség, de ezen folyamatosan dolgozunk, és próbáljuk a megfelelő szponzorokat bevonni a célunk elérése érdekében.
Milyen BEAC-os sikereket tudsz kiemelni az elmúlt időszakból és a saját karrieredből?
Számomra már az is nagy siker, hogy viszonylag rövid időn belül egy remek és összetartó csapatot sikerült összekovácsolni, akik folyamatosan segítik egymást. Az is nagy előrelépés, hogy amíg 4 éve körülbelül 6-8 fő vett részt az edzéseken, és 10 igazolt játékossal rendelkeztünk, addig mára már stabil 25 fős csapattá duzzadtunk. Látom a csapaton, hogy egyre erősebbek vagyunk, az újonnan érkező edzővel minőségi edzést végezhetünk, gólkirályunk van, valamint a felszereléseinket és edzéseinket támogatásból tudjuk fedezni, ezek mind-mind olyan eredmények, amik nem is olyan régen még álomként lebegtek a szemünk előtt. A nagyobb sikerek a hosszú távú terveink között szerepelnek, de azért így is büszkélkedhetünk szép eredményekkel. Ha konkrét eseményt kellene kiemelnem, akkor elsőre a 2014-es MEFOB jut eszembe, ahonnan egy ezüstéremmel térhettünk haza. Az utóbbi években a legjobb négy közé mindig sikerült bejutni az egyetemi bajnokságokon, ami számunkra egyértelmű siker. Ezenkívül még rendszeresen játszunk a Budapest-bajnokságban, ahol többször is sikerült magunkat kvalifikálni a legjobb 8 közé. Jómagam játszottam OB I-ben, az OB I/B-ből megvan mind a három színű érmem, területi tornákon nyertem legjobb kapus címeket, mégis az egyik legkedvesebb emlékem az, amikor ceglédi színekben az ifiben azt a BVSC-t sikerült legyőznünk, amelyben olyan nevek szerepeltek akkor, mint Nagy Viktor és Decker Ádám.
Jelenleg készültök valamilyen nagyobb eseményre, versenyre?
Az az igazság, hogy a járványhelyzet árnyékában annak is örülünk, ha a bajnokságot egészségesen be tudjuk fejezni halasztási kérelem nélkül. Jelenleg a bajnokság meccseire készülünk, de nagyon várjuk a jövő évi MEFOB-ot.
Hogyan próbáltok meg tagokat toborozni?
Többnyire személyes kapcsolatok révén, de vízilabdások szerzésében tud segíteni a BEAC is, akivel időközönként kampányt indítunk a frissen egyetemre került hallgatók körében akár a Sport7 keretein belül. Egyébként az elmúlt években azt tapasztalom, hogy egyre többen keresnek meg toborzás nélkül is.
A vízilabda az egyik legsikeresebb magyar sportág. Szerinted ezért választják sokan ezt a sportot, vagy van más motiváció is?
Az nyilván sokat jelentett, hogy a 2000-es években zsinórban 3 olimpiai aranyat nyert a magyar válogatott, akkor mindenki a vízilabdáról beszélt. Nagyon sokan kezdték el ezt a sportot annak idején, de én azt látom, hogy ez a lendület még a mai napig kitart, hiszen még mindig egy sikeres sportágról beszélünk. A másik tényezőt pedig szerintem ott kell keresni, hogy a vízilabdások közül a többi sportághoz képest sokkal több diplomát szerzett, vagy akár doktori címmel rendelkező játékos kerül ki. Ezzel azt akarom mondani, hogy ezt a sportágat könnyebben össze lehet kötni az egyetemmel, az intelligenciával, ez pedig formálja a sportolókat emberileg is, ami a későbbi karrierek során nagyon sokat jelenthet.
Kemény Dénes egy interjúban azt mondta, hogy a vízilabda az életre nevel. Te mit gondolsz erről?
Abszolút így van! A küzdeni akarás, a keménység, a kitartás, a már emlegetett intelligencia, az intuíció, a gyors döntéshozatal mind benne van ebben a sportágban, amit tankönyvekből nem lehet elsajátítani. A vízilabda viszont képes megtanítani erre. Meggyőződésből és tapasztalatból is mondom, hogy a civil életben, azok az elfogadottabb és sikeresebb vezetők, akik valamilyen komoly csapatsportot űztek.
Kit tekintesz a példaképednek a vízilabdás berkeken belül?
Balkezes kapusként formálódott bennem a példakép fogalma, mivel kapus poszton játszottam, Kósz Zoltán, „a kapuskéz” volt gyerekkorom nagy kedvence. Ahogy viszont felnőttem, és egyre jobban, egyre többet értettem a vízilabdához, úgy vált igazi példaképemmé Benedek Tibor. Elmondhatatlan, hogy mekkora szakértelemmel, játéktudással és emberséggel rendelkezett, betölthetetlen űrt hagyott maga után.
Hogyan függ össze az úszás és a vízilabda?
Ezt úgy tudnám röviden és tömören összefoglalni, hogy az úszástudás szükséges, de nem elégséges feltétele a vízilabdának. A technika, az ügyesség, a mozgáskoordináció, a finommotoros képességek, a megfelelő izomzat mind fiatalabb korban alakulnak ki, később már nehezebb ezeknek az elsajátítása és kifejlesztése. Edzés nélkül nagyon nehéz vízipólózni. A sikeres vízilabdázáshoz fontosak a megfelelő testi adottságok, hiszen ehhez a sportághoz leginkább a hosszú és laza izmok szükségesek, nem úgy, mint például a birkózáshoz, ahol rövid és kötött izomzattal rendelkeznek a sportolók. Akik az egyetemi évek alatt szeretnék elkezdeni a vízilabdát megfelelő úszástudással, azoknak nem lehetetlen a vízilabda elsajátítása, de ahhoz nagyon sok gyakorlás szükséges. A legfontosabb a kitartás és a türelem.
Mit javasolnál egy vízilabdázni vágyó fiatalnak?
Ez attól függ, mennyire fiatal. Hozzánk bárki csatlakozhat, mi mindenkit szeretettel fogadunk, de fontos tudni, hogy mi a célja a jelentkezőnek azzal, hogy hozzánk jár, mert ehhez tudjuk igazitani a felkészülését. Ahogy mondtam, 18-20 évesen sem lehetetlen a vízilabda elsajátítása, sosem késő, de az is igaz, hogy hozzánk többnyire olyan egyetemisták kerülnek, akik már rendelkeznek az alapokkal.
Hogyan látod a magyar vízilabda jövőjét?
A magyar vízilabda továbbra is a világ élmezőnyéhez tartozik, még akkor is, ha a Kemény-éra sikerességét nem sikerült megközelíteni. Ezt a kisebb-nagyobb hullámvölgyet sokan annak írják alá, hogy az aranygeneráció után jövő fiatal titánok nem kaptak megfelelő képzettséget, nem volt megfelelő alap, amiről nem a játékosok tehettek. A Magyar Vízilabda Szövetség is egyetért, hogy az utánpótlásra sokkal jobban oda kell figyelni, és a fiatalításnak nem hátránynak kell lennie, hanem meg kell próbálni azt előnnyé kovácsolni. Erre már tudatosan figyelnek, és céljuk, hogy az utánpótlás-nevelés szakmailag fejlődjön. Nemrégen létrehozták az Utánpótlás Bizottságot, amelynek az a feladata, hogy a felügyelete alá eső edzők megfelelő képzést kapjanak és azokat továbbadják az edzések során az utánpótlásnak. Jelenleg a center-, bekk-, illetve a kapusképzés is nagyobb odafigyelést kap, amelynek a hozadéka majd a későbbi években jelentkezik. Ha ez a rendszer beérik, és megfelelően fog működni a jövőben, akkor remélhetőleg sokáig csak érmes olimpiai szerepléseink lesznek, női és férfi vonalon egyaránt.
A képek Zoltán engedélyével kerültek felhasználásra.
Képek forrása: BEAC, fotós: Simó Szabolcs
