Ki ne ismerné manapság a Nike-t, a világ egyik leghíresebb és legnagyobb sportszermárkáját, mely mindössze 50 év alatt vált egy 100 milliárd dollár értékű nagyvállalattá valaki álmából? Ebben a cikkben visszakalauzollak benneteket a kezdetekhez, hogy részesei lehessünk ennek a csodának és megtudjuk, mi lehetett a siker kulcsa.
1962-ben járunk, a későbbi alapító, Phil Knight diplomát szerez a Stanfordon. Egyetemi évei alatt egyik órájának keretében azon elmélkedett, hogy akkoriban az Egyesült Államokban a német márkájú fényképezőgépek miért cserélődnek le olyan könnyen japán márkákra? Mi a titkuk a japán termékeknek, és vajon a cipőkkel is meg lehetne-e ugyanezt csinálni? Megszállottja lett, ő akart lenni az első, aki japán cipőket hoz be az Egyesült Államokba. Emiatt 1962 novemberében turistaként elutazott Japánba. Kobe városában megakadt a szeme egy kirakaton, az Onitsuka Tiger kirakatán. A cég jó minőségű cipőket árult megfizethető áron. Bement az üzletbe, amerikai cipőkereskedőként mutatkozott be, majd megbeszélt egy találkozót az Onitsuka tulajdonosával, akinek felajánlotta, hogy szívesen árusítaná termékeit saját hazájában. A tulajdonos Phil legnagyobb csodálkozására beleegyezett ebbe – ez a rövid története annak, hogyan lett Knight az Onitsuka Tiger terjesztője az Egyesült Államokban.
Az első, 12 cipőből álló szállítmány Japánból 1963-ban érkezett, melyet a kocsija csomagtartójából próbált árusítani futópályák közelében. Ez azonban nem volt elegendő, kellett neki valaki, aki jobban ért a futócipőkhöz: korábbi edzője, Bill Bowerman személyében meg is találta ezt az embert, aki ekkoriban az egyik leghíresebb edző volt az országban. Megosztotta vele ötletét, akinek az annyira megtetszett, hogy társtulajdonosként céget alapítottak. Így alakult meg 1964-ben a Blue Ribbon Sport. Bill kapcsolatai révén három hónap alatt elkelt a következő szállítmány mind a 300 darabja, az első évben pedig 8000 dollár értékben adtak el cipőket, egy évvel később a bevételük pedig már 20 000 dollár volt, és még ebben az évben megnyitották első boltjukat Santa Monicában.
Mialatt Phil az üzleti ügyeket intézte, Bill az innovációért volt felelős. Ő hozta be a joggolást az Egyesült Államokba, melyről milliós példányszámban eladott könyvet írt, és természetesen a Blue Ribbon Sport volt az első, aki cipőket kezdett el árusítani ehhez a sporthoz. Bill Bowerman minden szállítmányból pár cipőt alaposabban megvizsgált, hogy megfigyelje a készítési technikát, ezzel egy időben pedig igyekezett fejleszteni is őket. Ötleteit megosztotta a japán céggel, melynek eredményeként megszületett a Cortez, ami az 1968-as év legnagyobb számban értékesített cipője lett az Egyesült Államokban, köszönhetően többek között a mexikói olimpiának is.
Problémát jelentett viszont az, hogy nem tudtak együtt haladni a kereslettel. Az Onitsuka Tiger elsősorban a japán fogyasztókat szolgálta ki, csak másodsorban az amerikait. Ráébredtek arra, hogy saját cipőket kell gyártaniuk. 1972-ben járt le a szerződésük a japán céggel, a müncheni olimpia előtt, így volt idejük rá felkészülni. 1971-ben elkezdtek dolgozni az új cég imázsán, a Nike nevet egyik alkalmazottjuk javasolta, a győzelem görög istennője után. Egy grafikus hallgató mindössze 35 dollárért cserébe alkotta meg az ikonikus pipa-logót. A japán céggel 1972-ben járt le a szerződésük, ekkor a Nike bevétele szárnyalni kezdett, 1977-re már 100 milliárd dolláros bevétellel kecsegtettek. A „Just do it” kampány mögé több híresség is beállt, így Michael Jordan 1984-ben, Tiger Woods 1996-ban, vagy LeBron James 2003-ban. És ahogy mondani szokták, a többi már történelem…
Ha szívesen olvasnál többet a témában, ajánlom Phil Knight önéletrajzi ihletésű könyvét a márka megszületéséről, címe: A Nike sztori (Phil Knight: Shoe dog, 2016).
Forrás: Phil Knight: Shoe Dog
Képek forrása: theolympians.co, sneakers-magazine.com, deviantart.com, around.uoregon.edu
