Szeptember 20-án, szerdán már harmincharmadik alkalommal rendezték meg az 5vös 5 kilométert, melyen nevezési rekordtól a remek hangulaton át a szervezés hiányosságai miatt bekövetkezett balesetig minden megtörtént. Élménybeszámoló.
A 33. 5vös 5 kilométer szerény futókarrierem hetedik „ötvösötje” volt, a verseny mégis számos pozitív és negatív újdonsággal szolgált számomra. Az első újdonság, hogy nem csütörtökön, hanem szerdán rendezték meg a futást, ám ezen tényleg nem múlik semmi. Aki futni szeretett volna, az meg tudta oldani, hogy részt tudjon venni.
És meg is oldotta, hiszen meg is dőlt a részvételi rekord. A verseny történetében először négyszámjegyű induló vágott volna neki – a hagyományoknak megfelelően – 17:05-kor a Lágymányoson kígyószerűen kanyargó pályának, azonban a szervezők nem feltétlenül voltak felkészülve egy ekkora, 1200 fős tömeg fogadására, így a rajt csúszott pár percet.
A rajtot ezúttal startpisztoly hiányában „3-2-1-RAJT” visszaszámlálással, másodszori próbálkozásra Horváth Gábor, olimpiai bajnok kajakozó lőtte el. Mivel nem voltak rajtzónák kialakítva, ezért a különböző képességű futók az első kilométeren egymást előzgették, míg mindenki megtalálta a napi formájának megfelelő csoportot.
Ahhoz képest, hogy milyen ramaty időjárás volt a verseny délelőttjén, délutánra majdhogynem kitisztult az ég, és kellemes, 15 fokos időben állhatott rajthoz idős és fiatal. Ugyan Berecz Lajoss 14:45-ös pályacsúcsa (2009) nem forgott veszélyben, a győzelmet megszerző Dani Áron 15:59-es ideje megsüvegelendő, a BEAC középtávfutóján kívül senki nem tudott tizenhat percnél jobbat futni, a még pódiumon végző Barabás Gábor (16:02) és Mester Bálint (16:03) éppen hogy kicsúsztak ebből az álomhatárból.
A hölgyek versenyében a kisebbfajta legendának számító, többszörös Budapest Maraton-győztes, 46 esztendős Staicu Simona bizonyult a legjobbnak 18:06-os idővel. A dobogóra Dr. Garai Ágnes Szonja (18:54) és a még gimnazista korban járó, 1999-es születésű Jánosi Lilla (19:16) állhattak fel. Övé a jövő!
A szervezők a szokásoknak megfelelően a 400 leggyorsabbnak egy ezúttal bordó színű pólóval kedveskedtek, azonban minden célba érkező rászolgált volna az ajándékra. A befutóban ezúttal csak víz várta a futókat, szemben a korábbi évekkel, amikor még saláta és apró müzli is segítette a fáradt testeket a minél gyorsabb regenerálódásban.
Ami a visszajelzéseket illeti, nagyon jó ötlet volt a szervezők részéről, hogy az esemény FB-oldalán feltettek egy szavazást, hogy ki hányasra értékeli a versenyt. A legtöbben hetesre értékelték, de a hatos és nyolcas osztályzat is nagy számban fordult elő, reméljük ezen szavazás alatt található kommentek, valamint eme írásunk segíti majd a szervezők munkáját a tavaszi verseny előkészítésében és lebonyolításában.
Hajrá 5vös 5 kilométer! Hajrá ELTE!
