Tartalékból lett olimpiai bajnok

Prokopp Sándor Kassán született 1887-ben, polgári családban. Édesapja távírdászként dolgozott Kassán. 1891-ben áthelyezték Budapestre, így a család is ide költözött. Édesanyja kezdetben a postán, majd tanítónőként dolgozott, bizonyára ez is szerepet játszott abban, hogy Sándor később komoly tanulmányokat folytatott, még jogi doktorátust is szerzett.

A céllövészettel a BEAC keretein belül, az 1903-ban megnyitott pusztaszentlőrinci Szemere-lövöldében kezdett el foglalkozni. Igen korán tehetségesnek bizonyult, már 1907-ben megnyerte a főiskolai-egyetemi bajnokságot, 1908-ban pedig a szabadpuska versenyszámban részt vett a londoni olimpián is. Ez az olimpia azonban még nem a sikerekről szólt, mindenféle nemzetközi tapasztalat nélkül indulva, nem tudott helyezést elérni. Ez a kudarc nem vette el a 21 éves ifjú versenyszellemét. Kitartóan készült, hogy a következő olimpián már ne csak tapasztalatokkal gazdagodjon. Időközben számot váltott, mivel a 300 m-es fekvő hadipuska lövészetben bizonyult a legjobbnak. Illetve csak a második legjobbnak mivel a szövetség Hammersberg Géza mögött, csupán tartalékként számolt vele a stockholmi olimpián. Elszántságát mutatja, hogy miután Hammersberg lemondta az olimpiai szereplést, minden támogatás nélkül, önköltségen utazott el Stockholmba, hogy képviselje hazánkat. Egyáltalán nem számított esélyesnek a tartalékversenyző, így az egyedüli terhet a vállára vetett puskája jelentette. Az a puska pedig nem akart hibázni. Óriási meglepetésre, Prokopp tíz lövés után 97 pontos eredménnyel utasította maga mögé a két nagy favoritot, az amerikai Osburnt és a norvég Skogant. Ezzel a fantasztikus teljesítménnyel pedig büszkén emelhette magasba a magyar sportlövészet első olimpiai aranyérmét.

Az egyéni mellett csapatban is jól teljesített. 1913-ban a BEAC színeiben hadipuska-csapatbajnokságot is nyert. A háború kitörése miatt már sohasem tudjuk meg, mi lett volna, ha az 1916-os olimpián is bizonyíthatott volna az ekkor kiváló formában lévő sportoló. Mire azonban legközelebb alkalma nyílt, hogy olimpián bizonyítson, már 1924-et írtak. Gyorstüzelőpisztollyal és szabadpisztollyal versenyzett, de nem ért el újabb olimpiai sikereket. Hamarosan visszavonult, de nem szakadt el kedvenc sportágától. Ezt bizonyítja, hogy 1928-ban összeállította a Magyar Országos Céllövő Szövetség szabályzatát, valamint a Sport Enciklopédiájában ő írta a sportlövészetről szóló fejezetet. Sikeres versenybírói vizsgája mellé segédoktatói oklevelet is szerzett, ezenkívül a fiatalok felkészítésével is foglalkozott.

1914-ben állt a főváros szolgálatába, ahol többek között az árvaszéknél, a közjogi, az anyakönyvi, majd 15 évig a közjótékonysági és szociálpolitikai ügyosztályon dolgozott. 1930-tól kerületi beosztásban tevékenykedett. 1939-ben helyezték vissza a központba, ahol tíz éven keresztül vezette a jogi ügyeket az Út- és csatornaépítési ügyosztályon. Feleségétől, Weinbeer Saroltától két gyermeke született.

1946-ban, mint az előző rendszer kiemelkedő személyiségét, megpróbálták elbocsátani. Ekkor Hajós Alfréd  személyesen fordult Nagy Ferenchez Prokopp érdekében. 1952-ben az előző rendszerben betöltött szerepére hivatkozva viszont már elvették nyugdíja felét, pestlőrinci nagy házát pedig államosították. Élete utolsó szakaszában visszavonultan élt, különösen felesége 1957-ben bekövetkezett halála után mozdult ki nehezen a megszokott környezetéből. 1964 őszén szívgyengeséggel kórházba került, és november 4-én elhunyt. A Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra. 1972-ben, stockholmi győzelme 60. évfordulója alkalmából avatták fel az olimpiai öt karikával ellátott sírkövét.

Érdekesség, hogy Prokopp Sándort két ország is olimpiai bajnokaként tartja számon. Szlovákia kassai születésére hivatkozva, Magyarország pedig egyszerűen azért, mert magyar volt.

 

 

forrás: muzem18ker.hu, mob.hu

képek forrása: muzem18ker.hu, fashionistas.com