A Magyar Történelmi Társulat Nyugat-Dunántúli Regionális Csoportjának eseményén dr. Vadas András tartott online előadást március 25-én. Különleges élményben lehetett része az érdeklődőknek, hiszen a Csoport rendezvényein hasonló téma még sosem volt terítéken.
A Bölcsészettudományi Kar Középkori Történeti Tanszékének egyetemi adjunktusát, a 2019-ben az ELTE ígéretes kutatójának választott dr. Vadas András történészt kérték fel a Magyar Történelmi Társulat Nyugat-Dunántúli Regionális Csoport első online előadásának megtartására, amelyre március 25-én került sor. Vadas András 2014-ben szerzett PhD fokozatot, miután megvédte Környezettörténeti kérdések a kora újkori Magyarországon. Határ, környezet és társadalom a Vas megyei Rába mentén ( 1600 – 1659) címmel megírt disszertációját. Előadását is hasonló témában tartotta meg: eddig kevésbé ismert szemszögből, a környezettörténet felől megközelítve mutatta be a Rába-vidék történeti víz- és erdőgazdálkodását A Rába-völgy mint háborús környezet a kora újkor első felében címmel. Dr. Bakó Balázs, a Csoport titkára és az esemény házigazdája elmondta: ilyesfajta témára még nem volt példa a csoport eseményein.
De mi is az a környezettörténet? Ez egyfajta válasz a globális környezeti problémákra, amivel az 1960-as, 1970-es években próbálták – elsősorban az USA-ban – újradefiniálni a történeti kutatásokat. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy nagyobb hangsúlyt kapnak az egyes események környezeti változást kiváltó hatásai – mondta el a történész. Felhívta a figyelmet arra is, hogy Magyarországon kevesen foglalkoznak ezzel az iránnyal; inkább csak az Európai Környezettörténeti Társaság (European Society for Enviromental History) berkein belül; mintegy tíz fővel képviselteti hazánk magát, köztük ökológusokkal, tájépítészekkel és történészekkel. Hogy Magyarországnál maradjunk, az előadó kiemelte R. Várkonyi Ágnes nevét, aki elsőként vetette fel kérdésként, hogy az oszmán korszaknak milyen környezeti hatásai lehettek.
Elhangzott: mindmáig megfigyelhető az Alföldön, főleg a Duna-Tisza közében az a fajta változás, amit az oszmán hódítás okozott, hiszen a terület elnéptelenedett, az addig művelt vidék pedig immáron ugarosodni kezdett. Ez megjelenik Hóman Bálint és Szekfű Gyula Magyar történet kötetében is. A vízgazdálkodásra térve az előadó elmondta: a történészek szerint a középkorra átfontoltság volt jellemző, amely az oszmán korszakra már nem igaz. Ez az állítás Andrássfalvy Bertalan nevéhez köthető, aki a Sárközt vizsgálta, és erre az álláspontra jutott. Igaz, ehhez nem használt középkori forrásokat, helyette főleg 18. századi térképek alapján alkotta meg teóriáját, melyet a történészek a többi térségre is kiterjesztettek.
Vadas András kutatásait leszűkítette a Dunántúlra, amelyhez Batthyány Ádám forrásanyagait használta, hogy segítségükkel térképezhesse fel a rábamenti környezeti viszonyokat. Ez azért bizonyult megfelelő kiindulási alapnak, mivel a Batthyányaknak kiterjedt birtokaik voltak a térségben, így nem csupán a védelemben voltak érdekeltek, hanem a gazdaságában is. Ezekből a leírásokból tudhatjuk, hogy az 1600-as évek közepében jelentősen erősödtek az árvizek. Két feltételezést is megvizsgált az előadó, hogy kiderítse ennek okát. Az egyik szerint a kis jégkorszak hatott a folyóra így, azonban ezt megcáfolta azzal, hogy se a csapadékban, se a hőmérsékletben nem találni anomáliát. A másik lehetőséghez a Rába ausztriai vízgyűjtő térségét vizsgálta meg az azt körülvevő erdő szempontjából, azonban se az első katonai feltérképezés, se a térség mai képe nem utal arra, hogy a kora újkorban akkora mértékű erdőírtás lett volna ott, amelyik ekkora árvizeket eredményezett volna. Mivel új megoldást kellett keresnie a problémára, sor került a Rába kora újkori használatának vizsgálatára. A korban a folyó fontos szerepet játszott a határvédelemben. Feljegyzések szerint több fát is a Rábába döntöttek, hogy ezzel emeljék a vízszintjét, szándékosan elárasztva a térséget, hiszen a háborús igényeknek ez felelt meg.
Az erdőségek oszmán kori méretének vizsgálatát kollégájával, Szabó Péterrel végezte egy új megközelítésből, mégpedig a fogyasztás felől. Egyrészt a tűzifa felhasználását nézte, másrészt a fokozott hadiipar termelését (puskapor, fegyverek, palánkvárak építése). Három dunántúli megyét – Vas, Zala és Veszprém – vizsgált erdősültség szempontjából, amik jelentős háborús helyszínek voltak. Megállapította, hogy Vas megyében volt a legnagyobb az erdősültség körülbelül 82%-os aránnyal, amiről viszont elmondta, hogy valószínűleg túlzásról beszélhetünk, hiszen a másik két megyében 50% körüli volt ez a szám az 1500-as években. Az első katonai feltérképezésekre 1780 körül mind három megyében csökkent az erdősültség, de legjobban Vas megyében, ahol 37%-ra, viszont Veszprém és Zala megyékben nem volt ilyen drasztikus változás. A kutatások azonban egyöntetűen elfogadták, hogy ez a fajta erdőcsökkenés a 18. századra csúcsosodott ki a betelepítések kapcsán, tehát az oszmán korszak nem biztos annyira meghatározó ebben. Erre bizonyíték az is, hogy bár a korban a tűzifa-felhasználás volt a legjelentősebb erdőhasználatot tekintve, mégsem járt ez akkora erdőirtással, hiszen ezeket úgynevezett sarjerdőkkel pótolták. Ami pedig a palánkvárak építését illeti, ezek se jártak akkora faigénnyel.
Ennek ellenére a kora újkorban egyre több olyan törvényt és kamarai utasítást olvashatunk, amelyben fahiányra hívják fel a figyelmet. Vadas András azonban a külföldi forrásokat elolvasva hasonló tendenciákra figyelt fel, amikből kiderül, hogy ez nem csak regionális probléma volt, sőt, nem is biztos, hogy akkora méretű csökkenésről beszélhetünk, csupán az államok tudatosan kezdték el figyelni az erőforrásaikat.
Konklúzióként elmondta: szerinte a rábai árvizek egy tudatosan fenntartott rendszer részét képezik, melynek a háborús védekezésben volt jelentősége. Azt is hozzátette, hogy a korabeli elbeszélő forrásokhoz csak óvatosan szabad nyúlni, például ha csak a fahiányra gondolunk. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a környezettörténet segítségével könnyebben megérthetjük a kora újkori folyamatokat, mint a hagyományos módszerekkel.
Kiemelt kép: i.ytimg.com
