Az őszi félév folyamán az ELTE PPK szombathelyi, másodéves közösségszervező alapszakos hallgatói négy online rendezvényt szerveztek szemináriumi projektmunka keretében. A részletekről Gyergyák Dorinát és Kovács Kornéliát kérdeztük.
Gyakorlatorientált projektmunka
Az ELTE közösségszervező alapszakja széleskörű és gyakorlatorientált tudást kíván nyújtani a hallgatók számára. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a szakmájukkal kapcsolatban nem csupán jelentős ismeretanyagra tesznek szert, hanem kipróbálhatják magukat élesben is, például a rendezvényszervezésben. A másodévesek számára meghirdetett, A kultúraközvetítés gyakorlata című kurzus célja a korábbi tanulmányok alapján megismert közösségszervezési folyamatok elméletének gyakorlatba történő átvitele egy projekt megvalósítása során, így a hallgatók az idei őszi félév folyamán csoportokba rendeződve álmodtak meg és hívtak életre összesen négy online rendezvényt; természetesen az előkészítés, a lebonyolítás és az elszámolás fázisait is teljesítve.
A hallgatók szeptemberben kapták feladatul, hogy négy csoportra osztva rendezzenek egy-egy online rendezvényt egy bizonyos téma – közművelődés, ifjúságszervezés vagy humánfejlesztés – köré szerveződve. A kurzusoktató, dr. Koós Ildikó egyetemi docens mindössze a témát szabta meg a csoportok számára, de azon belül teljesen szabad kezet biztosított nekik a saját rendezvényük kitalálását és megvalósítását illetően. Bár a feladat egészen könnyűnek hangzik, ügyelniük kellett a részletekre is: a rendezvény felépítése, az előadók meghívása, a felület mint „helyszín” megteremtése, a sorrend felállítása, valamint a minél szélesebb körű célközönség toborzása mind-mind fontos részét képezte a szervezésnek.
Négy csoport, négy rendezvény
Az ifjúságszervezés témát kapó első csoport azért a rendezvényért felelt, amelynek a Függöny fel! címet adták. Tanárnőjük javaslatára felkeresték Kiss Lajost, aki jelenleg pajtaszínházat működtet Gersekaráton, ő pedig a Nagymákfán, illetve Vasváron közösségeket vezető Gergye Rezsőt ajánlotta előadópárjának. „Hozzánk is közel áll a színházak világa, valamint az olyan ágai a közművelődésnek, amelyek a gyerekeket és a fiatalokat hivatottak megszólítani, ezért örömmel kértük fel őket” – árulta el Kovács Kornélia, a csoport egyik tagja. Miután elkészültek a programtervvel és az előadókkal is egyeztettek, elkezdtek érdeklődőket toborozni a rendezvényre; egyetemistatársaik és középiskolás ismerőseik mellett 10–12. évfolyamos diákok körében is hirdették az eseményt. Mivel élő programmal készültek a Microsoft Teamsben, fontosnak tartották azt is, hogy főpróbát tartsanak az előadókkal, hiszen ők korábban nem ismerték ezt a felületet. Az alapos előkészületek meghozták a várva várt sikert: november 23-án a kezdeti technikai nehézségeket követően gördülékenyen zajlott le a rendezvény. A két előadó egyebek mellett részletesen elmesélte mivel foglalkoznak, hogyan jött az életükbe a pajtaszínház, és hogyan lehet hozzájuk bekerülni. Az eseményről videófelvétel is készült, ami később megtekinthető lesz a Facebook-eseményre kattintva. „A visszajelzések alapján nagyon jól érezték magukat a résztvevők, akik kifejezetten érdeklődők voltak, kérdéseket is feltettek az előadóknak, akik úgyszintén hasznosnak ítélték meg a rendezvényünket” – értékelte az eseményt Kornélia.
A humánfejlesztés témát kapó második csoport tagjai állhattak talán a leggyakorlottabban a feladathoz. A leghűségesebb olvasóink emlékezhetnek arra, hogy tavaly ilyenkor beszámoltunk a szombathelyi campus első egyetemi összművészeti estjéről, amely a Boldogság! Rendezvény! címet viselte. Az akkor elsőéves hallgatóknak azzal a feladattal kellett volna csak megbirkózni, hogy tervezzenek meg eseményt elméletben – de ők továbbmentek, és meg is valósították azt. Antal Dániel csoporttag a tavalyi rendezvény folyamán ki is jelentette, hogy szándékukban áll hagyományt teremteni – ez eddig így is lett. A szervezőbrigád újra összeállt, és idén ősszel sikerrel lezajlott a Boldogság! Rendezvény! 2.0, amely ugyan a konferenciaterem helyett az online térbe költözött, színvonalát tekintve mégis az egyéves évforduló méltó megünneplése lett. A szervezők legfontosabb célja idén sem változott: lehetőséget teremteni egy összművészeti est keretein belül, hogy a tehetséges fiatalok bemutathassák művészeti tevékenységüket, függetlenül attól, hogy milyen művészeti ágat képviselnek, vagy hogy mennyire komolyan foglalkoznak vele. A felkért résztvevők idén sajátos módon mutatkozhattak be: a Boldogság! Rendezvény! 2.0 ezúttal egy előre felvett és megvágott premier film keretein belül valósult meg, amely november 24-én debütált a Facebookon. A filmben – amely ide kattintva továbbra is megtekinthető – olyan Szombathelyhez vagy Budapesthez kötődő nyolc fiatal mutatta meg tehetségét, aki az irodalom, a vizuális művészetek vagy a zene világában érzi leginkább otthon magát.
Karrier Kalauz – ezzel a címmel szervezte meg a harmadik csoport szintén humánfejlesztés témakörben a rendezvényét november 30-án, amelyen az érdeklődők Buza Edit egyéni vállalkozó, coach, lelki segítő interaktív, élő előadása alatt arról hallhattak, hogy milyen képesítéseket szerzett meg, és milyen lehetőségei vannak a 21. században tanult nőként érvényesülnie a munka világában. Persze azok számára sem volt érdektelen a szakértővel folytatott kötetlen beszélgetés, akik nem nőként vettek részt a rendezvényen: számukra egyrészt az egyéni vállalkozás első lépéseinek tapasztalatairól történő beszámoló bizonyulhatott hasznosnak, másrészt pedig az Erényi Péterrel készített podcast. Utóbbi a tökéletes és meggyőző önéletrajzról, valamint a sikeres állásinterjúról osztott meg értékes információkat az érdeklődőkkel. A podcast ide kattintva visszahallgatható.
Végül pedig december 7-én a negyedik csoport Egy sokszínű mesterség névre hallgató eseménye zárta a rendezvénysorozatot, akik a közművelődésen belül a kultúra témára fűzték fel a programjukat. Ezúttal előre felvett interjúkat hallhattak az érdeklődők olyan közművelődési szakemberekkel, akik különböző településtípusokon – falun, városban, megyei jogú városban – helyezkedtek el. „Az volt a célunk, hogy bemutassuk négy, különböző típusú intézményben dolgozó közművelődési szakemberen keresztül a választott szakmánk sokszínűségét” – árulta a csoporttag Gyergyák Dorina. A rögzített beszélgetésekhez felkérték Tóth Tamást, a Büki Művelődési és Sportközpont, Könyvtár igazgatóját, Borsitsné Pásti Ritát, a Bertha György Művelődési Ház programszervezőjét, Varga Albint, a Gencsapáti Művelődési Ház és Könyvtár igazgatóját, valamint Simon Ádámot, a H+ Média és Kulturális Egyesület elnökét, akik mindannyian igyekeztek bemutatni, hogy milyen szakmai életutat jártak be, és hogy jelenleg milyen tevékenységeket végeznek a közművelődés különböző színterein.
Levonták a tanulságokat
Most, hogy véget ért a szorgalmi időszak és ezzel együtt a rendezvénysorozat, felkerestük Gyergyák Dorinát és Kovács Kornéliát a tapasztalataikkal kapcsolatban. „Egyből a mélyvízben találtuk magunkat, ahol megtapasztalhattuk azokat a kihívásokat, amelyekkel az életben majd rutinszerűen kell szembenéznünk” – kezdett bele Kornélia, aki hozzáfűzte: itt még volt mentőöv a tanárnő személyében, ha bármi probléma adódott, segítette és támogatta a hallgatókat. Dorina szerint az elmúlt félév folyamán a gyakorlati helyzetek megoldásába kóstolhattak bele, ugyanakkor úgy véli, mindez biztosan másképp nézett volna ki, ha személyes, jelenléti rendezvényeket tarthatnak. „Nehezebb volt így, online, mert én nem mozgok olyan otthonosan a technika világában, ezért sokkal nagyobb kihívásnak éreztem, mintha élőben, az emberekkel szemtől szembe kommunikálva kellett volna egy ilyen rendezvényt levezényelni” – fejtegette Kornélia.
Bár mindketten szeretnének a szakmájukban elhelyezkedni, kíváncsiak voltunk, vajon befolyásolja-e őket a jelenlegi, valamint egyesek szerint a jövőben egyre inkább gyakrabban jelentkező járványügyi helyzet, és ezzel együtt a digitális platformokra való átállás. Egyetértettek abban, hogy kénytelenek lennének megbirkózni vele, mert ha feladnák, az a szakma végét is jelenthetné. „Egy idő után átvesszük a vezetést a szakmában, és ha mi sem fogjuk csinálni, akkor ki?” – tette fel a költői kérdést Kornélia, aki úgy véli, ők nem lennének pályaelhagyók ilyen körülmények között sem, de kihangsúlyozta: ennek a szakmának a személyes jelenlét adja a sava-borsát. „Ebben a szakmában az a legnagyobb kihívás, ha az emberi kommunikációt és a szemtől szembeni részt kiveszik, hiszen úgy nehezebb megoldani, hogy a létrejött közösségek a továbbiakban is életben maradhassanak” – fűzte hozzá. Dorina kiemelte, hogy hallgatókként nem ők az egyetlenek, akiknek online rendezvények létrehozásában kellett gondolkodni, hiszen a közművelődéssel foglalkozó intézmények is bezártak a közönség előtt, ezért nekik is egyre inkább szükséges bekapcsolódniuk az online térbe és eredményesen helyt állni ott olyan eseményekkel, amelyek ebben a különös időszakban is érdeklődésre tarthatnak számot – persze csak ha megfelelő marketing-tevékenység előzi meg őket.
Visszatérve a kurzus tanulságaira, Dorina röviden úgy foglalta össze az elmúlt félévet, hogy terveztek, szerveztek és híreszteltek, ami szerinte nagyon jó tapasztalat volt mindannyiuk számára, amivel szaktársa is egyetértett. „Ez volt az első rendezvény, amit mi szerveztünk, és azt is megtapasztalhattuk, hogy ez a pálya egyáltalán nekünk való-e vagy sem” – mondta, rámutatva: „úgy, ahogy egy pedagógus sem hiteles akkor, ha nem szereti azt, amit csinál, úgy egy közművelődési szakember sem az, ha viszolyog az emberektől, a közösségektől vagy a rendezvényektől. Szív és lélek nélkül nem lehet ezt csinálni”.
Összességében a lányok úgy vélik, ha újrakezdhetnék, akkor sem szerveznék meg másképp a rendezvényeiket, hiszen nagyon pozitív visszajelzéseket kaptak. Úgy érzik, megérte időt és energiát fektetniük az események megálmodásába és a lebonyolításába egyaránt.
Kiemelt kép: eventbrite.co.uk
