Április 16-án, hétfő este a szombathelyi Malom Söröző belső helyisége nem izgatott focidrukkerekkel telt meg, sőt nem is valamelyik holland darts-legenda versengése ültette asztalhoz a vendégeket: helyette korlátok között versek készültek.
A Savaria Irodalmi Műhely három éves volt márciusban. Három év alatt egy embergyerek már tud járni és beszélni, lassan óvodába készül, de még gyakran orra bukik, keresi a helyét a világ viszonyrendszerében. Hasonló korban van a szombathelyi egyetemisták által alapított Irodalmi Műhely is: már nem karon ülő kisember, ellenben hangos és van szava. Ez a szó a vers.
A vers pedig szabadság, vágja rá a laikus, de úgy gondolom, hogy a vers sokkal inkább futónövény: szükséges pár korlát és keret, amire felnövekedhet, mert a szára gyenge, könnyen elhajol a szélben. Korlátok a kötött formák, a vért izzadva kigördülő helyes szótagszámok, a költői gyakorlatok és könnyed versengések; ezeken kapaszkodnak meg a szellem-kacsok.
Fotó: Lutor Katalin
Ezekre a korlátokra építkeztek a Műhely tavaszi házigazdái, Vincze Márton és Vincze Bence, akik ezúttal a már ismert „hatszavas” játékkal támasztották alá a verseket. A gyakorlat lényege, hogy hat asszociatív módon és a véletlen segítségével előhívott szót kell belefoglalni a helyben íródó „versbe”, amely, ha még nem is mű, de mindenképpen alkotás. Természetesen matematikailag is kevés az esély arra, hogy valóban jó versek szülessenek, de az erőfeszítések megtérülnek, ráadásul a felolvasott írások nyomán olyan beszélgetések is feltörhetnek, amelyek az ihlető versnél is fontosabbak; így kerül egyetlen kalapba Kányádi Sándor és Závada Péter, így hozza össze a pillanat Nemes Nagy Ágnest és az Interstellar című filmet.
Ha már Nemes Nagy Ágnes, akkor nem szabad elfelejteni a Között című versét, amely a „házifeladat” keretét adta és Szabados Petra készített hozzá madárszárny-finomságú illusztrációt, amelyben a „meszes csontok”, a „szaggatások”, a „hasgatások”, a „levegőre támaszkodó madártan” benne foglaltattak; nem csak vers és írás került terítékre az éjszakába nyúló hétfő estén.
Szabados Petra alkotása
Mindenképpen pártolandó dolog a verseket szülő játék, a csapongó és messzire vezető beszélgetés, az egyetemi tanárok érdeklődése és az örökös földrajzi helykeresés. Ugyanakkor hiába kezdő verselők terepe az Irodalmi Műhely, nem szabad elfelejteni a legfontosabb közös alapelvet: sem a lelkesedés, sem a jóakarat nem emelheti piedesztálra a rossz verset, és nem a felszínes kedvesség, hanem az értő figyelem és kompromisszummentes vélemény az, ami a legerősebb korlátot nyújtja, amin majd egyszer felmászhat a költőcske.
Fotó: Lutor Katalin
