Jonathan Larson, a mára világhírűvé vált Rent musical írója és zeneszerzője tragikusan 1996. január 25-én, a Rent New York-i Színház műhelyének premierje előtti este hunyt el 35 éves korában. A fiatal művésznek ez az egyetlen olyan darabja, amelyet a Broadwayn is bemutattak. Azt már kevesebben tudják, hogy Larson a Rent elkészítése előtt évekig egy Superbia című disztopikus sci-fi musicalen dolgozott, majd ennek bukása után színpadra állított egy félig önéletrajzi estet, a tick, tick… BOOM!-ot. Ennek feldolgozása november végén jelent meg a Netflixen Andrew Garfield főszereplésével és Lin-Manuel Miranda rendezésében. Ismerjük meg Jonathan Larson életét három meghatározó alkotása tükrében!
Jonathan Larson a zenés színház egyik úttörő alakja volt, aki, habár nagyon fiatalon, mindössze 35 évesen vesztette életét, nagy mértékben járult hozzá a musicalírással, -játszással és a műfajjal kapcsolatos előítéletek megváltoztatásához. Larson mindig is nagyratörő álmokat dédelgetett, ez a 2006-ban megjelent No Day But Today: The Story of ’Rent’ című dokumentumfilmből is kiderül. Testvérei elmondása szerint Larson egészen az egyetemig színésznek készült – erről a Why? című számában is megemlékezik – általános iskolában tehetségkutató műsorokban, gimnáziumban pedig a West Side Story feldolgozásában szerepelt. Az Adelphi Universityn hamar kiderült, hogy zeneszerzőként és íróként még nagyobb tehetség, mint színészként, amivel ő teljes mértékben tisztában is volt. „Én vagyok a zenés színház jövője” – hangzik el tőle a kijelentés a tick, tick… BOOM!-ban is.
Larson az egyetem után New Yorkba költözött, ahol heti 3-4 napot dolgozott a Moondance Dinerben, maradék idejét viszont fanatikusan a zeneszerzésnek szentelte. Kereset-kiegészítésként elvállalt időszakos, kisebb-nagyobb megbízásokat, például gyerekműsorokhoz írt zenéket. De tudta, hogy igazi feladata a zenés színházzal van. Diplomázása után mindössze egy évvel George Orwell klasszikusát, az 1984-et szerette volna megzenésíteni, amihez viszont nem kapta meg a jogokat. Ezután egy saját futurisztikus, disztopikus sci-fi musicalt kezdett el írni, a Superbiát. Csak ezen az anyagon összesen nyolc évet dolgozott. Habár sosem mutatták be a darabot, néhány dal így is fennmaradt, ezeket a tick, tick… BOOM!-ban is hallhatjuk. Az évek alatt Larson pozitív visszajelzéseket kapott a munkájával kapcsolatban, mindezek közül a legfontosabb a példaképe, Stephen Sondheim bátorító szavai voltak: „Nem volt alkalmam, hogy elmondjam, de szerintem nagyon jó volt. Gratulálok. Örülnék, ha találkozhatnánk és beszélhetnénk róla. Az a lényeg, hogy kiváló munka és van jövője. Ahogy neked is.” Larsonnak egy-egy hasonló dicséret elég erőt adott ahhoz, hogy ismét éveken keresztül dolgozzon teljes erőbedobással.
Lin-Manuel Miranda, a tick, tick… BOOM! rendezőjének elmondása szerint az eredeti egyszemélyes előadás azért született meg, mert Larson csak ebben a formában volt képes feldolgozni azt, hogy miután az egész 20-as éveiben a Superbiát írta, senki nem akarta azt színpadra állítani. Ez a musical a művészi útkeresésről és a kudarcokról szól leginkább. Az előadás szereplője Jon, egy zeneszerző, aki megkérdőjelezi saját szerepét és jelentőségét a zenés színházi világban, kezdi elveszíteni a hitet, hogy valóban a művészettel kell foglalkoznia. A netflixes változatba beépítették az eredeti egyszemélyes performanszot is. A filmben három különböző művészi pályát ismerhetünk meg Larsonon, a barátnőjén és a legjobb barátján keresztül. Larson az, aki semmi áron sem hajlandó lemondani az alkotásról, számára ez az élet természetes része. Barátnője, Susan egykoron elsőrangú táncos volt, akinek karrierje egy sérülést követően félbeszakadt. Legjobb barátja, Michael pedig feltörekvő színész volt, akinek végül elege lett a nélkülözésből és egy marketingcégnél vállalt munkát, jó fizetésért. Az útkeresés mellett erősen megjelenik a filmben (és Larson életében) az amerikai művészvilág, a 90-es évek hangulata és az AIDS-krízis is. Mindezen témák pár évvel később a világhírű, Rent című musical központi kérdéseivé fognak válni.
Forrás: elle.com
„Ezekben a veszélyes időkben, amikor a világ feltépi az összevarrt sebebeket, sokat tanulhatunk azoktól, akik mindennap úgy néznek a halál szemébe, hogy közben nem bújnak el az élet elől, hanem segítenek, összefognak és közösséget alkotnak” – nyilatkozta Larson a Rentről. A New York-i művészekről szóló történetet Larson Giacomo Puccini Bohémélet c. operája alapján készítette el. A történet főszereplői fiatal művészek és a társadalom megszokott rendjéből kilépve a bohém életérzés bajnokaivá válnak. Az egyes szereplők mind különböző művészeti ágat és életfelfogást képviselnek. A musical erősen szakított az addigi zenés színházi hagyományokkal, mind a témáját, mind a szereplőit és mind a zenei világát tekintve.
Ahogy Larson életének, úgy musicaljeinek is egyik legfontosabb központi témája a művészléten túl az idő kérdése volt. Szinte az összes karaktert nyomasztotta az idő (hiánya). A tick, tick… BOOM!-ból is láthattuk, hogy Larson milyen ijesztően pontosan érezte, hogy véges az ideje, és ezért feszélyezte annyira, hogy 30 éves kora előtt nem alkotott még valami világraszólót. Erről a belső feszültségről a Rentben Roger karakterén keresztül, a One Song Glory című számban beszélt.
Larson a zenés színházi világra gyakorolt hatása örökké érezhető lesz, a Rent szinte az egész világot bejárta. Magyarországon 2001-ben a Győri Nemzeti Színházban állították színpadra, az ikonikus dalokat Miklós Tibor fordította magyarra.
Borítókép forrása: Playbill
Forrás: Deszkavízió, Elle, Filmtekercs
