A költészet napi cikksorozatunk elérkezett a 2. részéhez, amelyben fővárosunk, Budapest irodalmi életébe vethettek bepillantást. A költőkkel túlfűtött kávéházak bemutatkoznak, s arra is fény derül, hogy „ki ivott koffeint és ki cikóriát?” Hogy kik fordultak meg Pest leghírhedtebb kávéházaiban, és milyen nyomot hagytak maguk után, az a cikk elolvasása után kiderül.
A kávéházak sorsa mai napig az, hogy hemzsegjenek benne a vendégek, társalogjanak, kikapcsolódjanak és informálódjanak egy kellemes, főzött kávé mellett a kényelmes székeken. Sajnos a jelenlegi helyzet nem engedi meg ezt az élményt, de pont emiatt tárulhat elénk az az idilli képzelet, hogy összeülünk a barátainkkal egy jó feketére a kávézó egyik eldugott kanapéján. Sánta Gábor egyik írásában érveket nem kímélve győz meg minket arról, hogy „Budapest a kávéházak városa”.
A szociális események egyik legfőbb törzshelye a kávéház. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy Petőfiék miért jártak oly gyakran kávézni nyolcvan-száz évvel ezelőtt. A feketekávén és a társalgáson túl illő megjegyezni, hogy akkoriban sem rádió, sem televízió nem létezett, melyből tájékozódhattak volna az emberek. A Duna-parton fekvő kettősváros eseményeit a kávéházak újságjaiból szerezhették meg – akkoriban a hazai újságok mellett New York-i hírállományt is találhattak ott a vendégek.
A fentebb említett kérdésre próbál választ adni Szentes Éva és Hargittay Emil az Irodalmi kávéházak Pesten és Budán című könyvükben, melyből megtudhatjuk, hogy mit jelentett Csokonaiéknak a „pipásház”-nak is nevezett Márványos kávéház, valamint kiderül, hogy a forradalom közismert kávéháza a Pilvax mellett a Philosphus is volt.
Pilvax – egy eltűnt kávéház története
Már több mint 150 éve annak, hogy a Pilvax kávéházból elindították a forradalmat Petőfiék. Az eredeti kávéház 1911 októberében élte utolsó napjait, ugyanis 1913-ban lebontották azzal a házzal együtt, aminek alsó szintjén a magyar irodalmi alakok számára népszerű találkozóhely jeleskedett. Ahol a belvárosban ma a Pilvax közt találjuk, pontosan ott állt a háztömb és benne a Pilvax kávéház.
„Az első kávéházi törzsvendég Petőfi Sándor volt. Azóta a magyar irodalom a kávéiparral együtt fejlődik, a forradalom a kávéházakban tört ki, csitult el, s egy jövendő történész feladata megállapítani, milyen hatással volt a versekre, az elbeszélésekre, a cikkekre a kávé, ki ivott koffeint és ki cikóriát? Ha gyöngül az irodalom, akkor a feketekávé is gyöngül.” – Kosztolányi Dezső tollából.
Az osztrák származású Karl Pillvax eltanulta a bécsi szakemberektől a kávémesterséget. A szerelem hozta őt ide, Magyarországra, ahol magyarosította nevét Pilvax Károlyra. Az évek során megszerzett tapasztalatait kamatoztatni szerette volna, így keresett egy olyan helyet, ahol népszerűsítheti kávémesterségét. A Petőfi utcában vette át az akkor még Café Renaissance-ként ismert kávézót, így 1842-ben átfestette a falakat, jól ismert hazafiak képeit tetette rájuk, valamint (akkor még tekeasztalnak ismert) biliárdasztalokat állított fel a magáról elnevezett Pilvax kávéházban. S vajon miért fedezte fel a Tízek Társasága a Pilvaxot, mi vonzotta őket és az akkori egyetemistákat és jogászokat oda? A kérdést pontosan megválaszolni már nem fogjuk tudni, viszont a népszerű kávéház a város központjában jól megtalálható volt, a hazafias falfestmények megihlethették a költőket, de az sem kizárt, hogy a felállított biliárdasztal mellett könnyebben iszogatták a feketét. Arany János nem szívlelte mindig a társai által ivott erős fekete kávét, így általában cikóriát kért, ami a mai tejeskávénak felel meg.
A fénykorát az 1840-es éveiben élte meg a közismert kávéház, majd 1891-ben Schowanetz János lett a kávézó új és addigi legjobb tulaja. Bár a hely fenntartotta kultuszát, a forradalmi hangulat már sohasem tért vissza, bejárata fölött emléktábla függött, aminek ünnepélyes avatójára maga Jókai Mór is elment.
S hogy akkor hogyan üzemelt a Pilvax kávéház, az egy 3D-s rekonstrukció alapján megtekinthető Hyper and Hyper videójában itt.
Philadelphia – ahova Berzsenyi nem a kávé miatt járt
Bár a Tízek Társasága legkedvesebb törzshelye a Pilvax kávéház volt, gyakran szerettek összeülni a Philadelphia – általuk csak Fila – falain belül is. Sokan azzal érvelnek, hogy otthon is lehet kávét inni, és miért éri meg elmenni és drágábban meginni azt, mint otthon. Erre a választ a Philadelphia kényelmét bemutatva adom meg, hiszen a zene, a kényelmes székek, a kellemes kiszolgálás teszi kávéházzá a helységet. Szükség van a „díszletre”, a fényekre, legyen meg a háttér. „Berzsenyi azonban nem ezért járt előszeretettel ide, ha kimozdult Nikláról, hanem a híres prímás, Bihari János kedvéért, hogy biliárdasztalokat kizárólag a kávésok állíthattak fel termeikben, és hogy a nevezetes Budai Karambol Kör a Philadelphiában működött.” – jegyezte meg írásában Sánta Gábor.
Az Alagút u. 3. szám alatti Philadelphia 1898. június 1-jén nyitott meg, első tulajdonosa Fuith Lajos volt. A nevet állítólag azért választotta, mert eltűnt barátjáról az utolsó hírt Philadelphiából kapta. A kávéház tündökölt pompájában, és igyekezett a legprofibb szolgáltatást nyújtani: mindig friss és hűsítő italok, gyors kiszolgálás, minőségi hírlapok, valamint a 4 tekeasztal vonzotta a vendégeket. Ide jegyezték be a Budai Sakkozó Társaságot és a Budai Karambol Kört, akiknek a kedvéért még verseny-biliárdasztalt is vásárolt a tulaj.
Törzsvendégei közé sorolható Ady Endre, akinek egy-egy versvázlata keletkezhetett a Philadelphia asztalai fölött. A pincérek úgy emlékeztek rá vissza, hogy sokszor verseket írt, vagy akár elaludt a cimbalmokon, kedvéért összetolták a kártyaszobában található székeket, ha ott maradt reggelig. Ady mellett a hely vendégei közé tartozik még Kaffka Margit, Hatvany Lajos, Karinthy, Babits, Kosztolányi és Szabó Lőrinc is. Ám a kiemelkedő vendége Szabó Dezső volt, aki húsz éven át itta náluk a feketét, és írásait a „Kelt Philadelphia…” kezdetű mondattal zárta.
Az épülettel szemben működő Budai Nyári Színkör, annak társulata és közönsége is gyakran megfordult egy társalgásra. Haraszty Miciről, a Színkör szép művésznőjéről egy likőrt is elnevezett a kávéház.
A Philadelphia a gazdasági válság során búcsúzott vendégeitől. Bár próbálták újranyitni egy másik helyen, a második világháborút már nem élte túl. Ma már csak egy emléktábla idézi fel a hely költőkkel teli, kávéillatú emlékét:
Centrál kávéház – ahol az ELTE-sek átvették az irányítást
A kávéház ma is működik Budapest V. kerületében, a Károlyi utca 9. szám alatt. Erényi Ullmann Lajos házában nyílt meg 1887-ben, aminek terveit Quittner Zsigmond készítette el. A kávézó érdekessége, hogy a földszinten található kávéterem rendelkezett még nyolc különálló szobával, két játszószobával, egy kávékonyhával és egy ruhatárral – hatalmas teret tudhatott magának a budapesti Centrál kávéház. Az 1900-as évek elején élte virágkorát a kávézó, a pesti szellemi élet egyik centrumaként tartották számon. A háborúk után bezárták, áttelepítették, majd 1965-től az ELTE Eötvös Klub néven diákklubként üzemeltette. Márványtábla őrizte a nagy hírű vendégek emlékét. A hetvenes-nyolcvanas években kedvelt egyetemi találkozó- és szórakozóhely volt.
A Centrál egyik leghíresebb eseménye, amikor Kiss József a Váci utcából átköltöztette Kerek Asztalát, és megalapította A Hét szerkesztőségét az épületben. A legtöbb cikket itt írták, majd a frissen elkészült irományokat átküldték az Atheneum nyomdába. A Hét fiatalabb íróinak csoportjából alakult meg Nyugat, amely az új eszméket, új hangot képviselte. A Nyugat központja tehát a Centrál kávéház lett, ahol az első, 1908-as alapítástól kezdve 8 éven át minden kedden összegyűltek. A Nyugat 2. nemzedéke már a Philadelphiában találkozgatott.
Karinthy Frigyes, Ottlik Géza és Szabó Lőrinc is törzshelyének tekintette a Centrál kávéházat.
Szabó Lőrinc így emlékezik meg a helyről lírai önéletrajzában, a Tücsökzenében:
„A Centrál, modern akadémia,
pezsgett, forrt. A költők törzsasztala
rég befogadott. Zsiga bácsi, Tóth,
Schöpflin, Király György, Trostler s aki volt
tudós és író, öt és nyolc között
mind odagyűlt. Vers-börze működött,
és lexikongyár; Elzevirt hozott
Kner Gyomáról; Karinthy vitte új
feleségét; Heinrich, az öregúr,
csepülte a konzervativokat;
Táltos hümmögött, kis Káldor szaladt
Meredithet lekötni; pletyka, pénz
s száz terv lengett a szivarfüstben; és
hogy túlvoltunk Shakespeare Szonettjein
(s Horváth Henrik új kecskerímein/ó),
Mihály kocogott: „Főúr, fizetek!”-
S mentünk, nézni detektívfilmeket.”
A három ikonikus kávéház mellett fontos megemlítenem az idén 127. születésnapját ünneplő New York kávéházat, amely mára kinőtte magát a kifinomult gasztronómia fellegvárává. A kávézó, amely ma már a New York Palace Budapest hotelje alsó szintjén található, fontos szerepet játszott az irodalmi életben. A művészkedvelők egyik legnépszerűbb kávéháza volt 1894-től. A mai napig megőrzi 19. századi hangulatát, az épület pompája kivirágzik az arannyal, márvánnyal és kristállyal borított mennyezeten és falakon.
S hogy mit hagytak hátra Petőfiék, azt a Petőfi Irodalmi Múzeumban még inkább meg lehet találni. A pesti irodalmi élet ott is kibontakozik, így érdemes egy sétát tenni a fővárosban, körbejárni a kávézókat, s azoknak helyszíneit, majd betévedni a múzeumba. Valamint a múzeum mellett található Magyar Nemzeti Múzeum kertjében megpillantható Arany János-szobor, mely tökéletesen megkoronázza az utó-költészet napi sétát.
A kávéházak mai napig virágoznak, és majd, ha a helyzet úgy engedi, bizonyára számos vendég fog megfordulni falaik között. De vajon Petőfi, Ady, Kosztolányi és még sokan ismert hazafiaink közül jól éreznék magukat a 21. századi kávéházakban? Talán az egyik legfontosabb feladat a kávézótulajok számára, hogy megteremtsék azt a légkört, ami bevonzza a vendégeket. Ezt már jól tudták híres költőink is, okkal jártak a koffeinillattal dús kávéházakba: „..a kávé csupán ürügy arra, hogy az ember kávéházba menjen (…) az a pikoló feketekávé, amit ebéd után megiszik az ember, csak »kifogás« arra, hogy kávéházba menjünk. A kávéházba járásnak csak bevallott oka a feketekávé; igazi titkos ok pedig maga a kávéház. Bár feketét otthon is tudna mindenki inni, ám ugyancsak szinte mindenki vágyódik a közös kávézás azon élvezetére, amelyet a hozzá hasonlók társasága szerezhet.” (Pásztor Mihályt idézte Sánta Gábor)
Felhasznált forrás:
Sánta Gábor: Irodalmi kávéházak Pesten és Budán (Kávéház az irodalomban – irodalom a kávéházban)
A képeket Lazar Anilla, az ELTE Online fotósa készítette.
A bővebb galériát az ELTE Online Facebbok–oldalán lehet megtalálni.
