Sorozatunkban arra vállalkozunk, hogy olyan intézmények munkásságát mutassuk be, melyek célja a kulturális értékek megőrzése és ezek megismertetése, bemutatása. Szó lesz többek között színházról, irodalomról, filmekről, személyes és hivatalos dokumentumokról, könyvekről, kegyeleti kultúráról és népi hagyományokról. Ezúttal a Trefort-kerti Campus szomszédját, az Olasz Kultúrintézetet látogattuk meg.
A Bródy Sándor utca 8. szám alatt található épülethez egy tavaly februári koncertélményem kötődik, amikor is megtapasztalhattam a Giuseppe Verdi terem kiváló akusztikai adottságait. Most is kíváncsian lépek be a nehéz ajtón fotós kollégám társaságában, hogy többet megtudjak az Intézet működéséről. Az épület bárki számára ismerős lehet, hisz a 20 000 forintos bankjegy hátoldalán is látható. Tervét Ybl Miklós készítette az ideiglenes országház építésére kiírt pályázatra 1865-ben, melyet egy évvel később meg is valósítottak. Ezután évtizedekig itt tartották az országházi gyűléseket, ezt bizonyítja az előcsarnokban látható, mívesen faragott pad is.
Huszthy Viola sajtóreferenssel először körbejárjuk a belső tereket, végigmegyünk a széles folyosókon, benézünk a most üresen álló Galériába, felmászunk a Nagyterem mellett futó csigalépcsőn és bekukkantunk az egyik tanterembe is. Itt kisebb meglepetés ér, mivel az ablakon keresztül a Gólyavár hátát pillantjuk meg kb. 20 méteres távolságra. Mondhatni, a két épület tényleg tőszomszédja egymásnak. Meglátogatjuk még a 130 fős mozitermet és a könyvtárat, amely több mint 21 000 kötetet foglal magába többek között szépirodalom, tanulmány, ismeretterjesztés és önéletrajz kategóriában. Könyvtári tagságot bárki igényelhet, ezzel hozzáférést kapva az online adatbázisokhoz is, ahonnan e-book és hangoskönyvek kölcsönözhetőek. Ha valaki több programon kíván részt venni, felvetetheti magát az Olasz Intézet Baráti Körének tagjai közé egy jelképes tagsági díjért cserébe.
Az Intézet napi működéséről és tevékenységéről Gian Luca Borghese igazgató úr mesél, aki öt éven keresztül állt az Intézet élén, azonban júniustól már egy másik országban fog szolgálatot teljesíteni. Igazgató úrral magyarul folyik a beszélgetés, aki igényesen, odafigyeléssel használja a számára idegen nyelvet, öröm hallgatni. Elmondja, hogy az Olasz Kultúrintézetet 1935-ben alapították az Olasz Kultuszminisztérium szervezeti egységeként, amelynek a mai napig fő célja az olasz nyelv és kultúra népszerűsítése. Nagyjából nyolc évvel később a magyar államtól kapta ajándékba jelenlegi székhelyét, így az épület Olaszország tulajdona és egyben diplomáciai területnek minősül. Állandó jelleggel hat kolléga tevékenykedik az igazgató mellett, rajtuk kívül pedig időszakosan további munkatársak dolgoznak. „Egy COVID nélküli átlagos nap nagyon intenzív” – meséli igazgató úr – „naponta legalább 30 e-mailre válaszolok, kollégáimmal folyamatosan szervezzük az eseményeket és részt veszünk az aznapi rendezvényeken. Nyelvtanárokkal tartunk megbeszéléseket és előkészítjük az új programokat. A kedvenc feladatom a kulturális események, koncertek, kiállítások, filmvetítések szervezése, ezeket nagyon szeretem, mivel kreativitást igényelnek.”
Az Intézet számára a legnagyobb kihívást a közönség ízlésének beazonosítása és egyben az autentikus olasz kultúra támogatása jelenti. A jelenlegi járványhelyzet is nehezít a dolgon: minden tevékenységüket az online térbe helyezték át. „Ezek ugyan sikeresnek mondhatók, de nagyon hiányzik a közönség” – mondja Borghese igazgató úr. „Őszintén reméljük, hogy nyár után már folytathatjuk a programokat, itt most főleg az Olasz Filmfesztiválra gondolok. Nagyobb vidámság lenne, ha a nézők személyesen lehetnének jelen.”
Egyetemistaként is érdemes követni az Intézet munkásságát: egyfelől 50%-os kedvezményt ajánlanak a tagsági díjból, továbbá gazdag információ- és kulturális forrás az olasz nyelv és/vagy kultúra kedvelői számára. Azok a hallgatók, akik magas szinten használják az olasz nyelvet, be is kapcsolódhatnak az itteni mindennapokba: leginkább a közönség számára készülő kommunikációs anyagok fordításában kél el a segítség.
Az Olasz Kultúrintézetben a nyelvoktatáson kívül a koncert- és a filmprogramok is otthonra találnak. Ezekről Grega Lilla koncertszervezésért és Giovanni Cataluccio kiállításokért és filmes programokért felelős munkatárs mesél nekünk. Az egykori ülésteremben már több évtizede zajlanak koncertek, jelenleg a Budapesti Fesztiválzenekar, a MÁV Szimfonikusok vagy a Nemzeti Filharmonikusok tartoznak a rendszeres bérlők közé – akár fellépés, akár felvételkészítés céljából. Grega Lilla, aki 1995 óta tagja a csapatnak, elmondta, hogy a programok összetétele nagyban függ az igazgató elképzeléseitől, célkitűzéseitől, ami jelenleg az, hogy minél több magyar intézettel működhessenek együtt. A koncepció része az is, hogy fiatal zeneakadémista zenészek fellépési lehetőséget kapjanak, illetve, hogy évente legalább egy kortárs zenei és jazz koncert valósulhasson meg. Volt már kísérlet könnyűzenei koncertre is, azonban erre a terem felépítése nem a legideálisabb.
De milyen kihívások is jellemzik a koncertszervezési munkát? „Technikai oldalról nézve az, ha olaszul kapjuk meg a koncerthez szükséges eszközök listáját. Egy régebbi aranyos eset ezzel kapcsolatos volt, amikor clavicembalo-t – csembalót – kértek, ehelyett azonban egy cimbalmot rendelt a kolléga. Az is okozhat nehézséget, ha egy ritka, nehezen beszerezhető hangszert kell előteremtenünk. Ilyenkor jó, hogy több zenekarral vagyunk jó viszonyban, és ki tudjuk segíteni egymást. Egykori igazgatónkhoz, a nagyszabású ötleteiről és projektjeiről híres Giorgio Pressburgerhez [magyar származású olasz író, dramaturg, rendező – a szerző] kötődik talán a legtöbb „extrém” kérés. Ezek egyike, amikor Vieri Tosatti Partita a pugni (Bokszmeccs) című operáját vitte színre, amelynél egy ringet a díszlethez, és egy bokszedzőt, aki az alapmozdulatokra betanítja az énekeseket, kellett beszerveznem.” – emlékszik vissza nevetve Lilla.
Az általában szeptembertől júniusig tartó filmklub felügyelője Giovanni Cataluccio, aki már 32 éve hű munkatársa az Intézetnek. Tőle tudom meg, hogy a legnagyobb filmes rendezvény a novemberben tartandó Olasz Filmfesztivál – a MittelCinemaFest – melyet először 2003-ban rendeztek meg. „A Fesztiválon mindig a legfrissebb filmeket igyekszünk bemutatni, azok közül is a legjobbakat. Ezek mellett néhány magyar forgalmazó által rendelkezésre bocsátott filmet is levetítünk.” – magyarázza Giovanni. „2006-ban az olasz állami társaság, az Istituto Luce-Cinecittà hivatalos filmfesztiváljává tette meg a MittelCinemát, általuk pedig több közép-európai ország kultúrintézete is csatlakozott az eseményhez, továbbá szélesebb filmválasztékhoz lett hozzáférésünk. Sőt, a Cinecittà azt is lehetővé teszi, hogy a filmnapok idejére 4-5 művészt meg tudjunk hívni egy-egy személyes beszélgetésre. A szervezést igyekszünk minél hamarabb megkezdeni, mivel azonban a partnerünk szeptember közepéig a Velencei Filmfesztiválra koncentrál, csak ezután tudunk mi is a nagyobb feladatokkal foglalkozni, így sokszor van versenyfutás az idővel.”
A járvány ellenére nincs megállás, most is közreműködnek néhány budapesti filmfesztiválon: a múlt heti Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon két olasz rendező műve is felbukkan, majd a március 13-ig tartó Budapesti Építészeti Filmnapok keretében is látható egy olasz alkotás. A szeptemberi BuSho-n (Budapest Short Film Festival) mindig van egy olasz nap, illetve a zárórendezvényt is a Bródy Sándor utcai palotában tartják. Május végére pedig egy új kezdeményezés várható, melynek célja a filmhez kapcsolódó mesterségek és általuk az olasz filmművészet bemutatása. Giovanni a kiállításokról is mesél egy kicsit: „Két tervünk van éppen, az egyik a Budapest Fotófesztivál keretében Letizia Battaglia, a maffiáról készült képeivel híressé vált szicíliai fotográfus kiállítása, aki, amennyiben a helyzet engedi, a finisszázsra ide fog utazni. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy sikerült ezt a kiállítást összehoznunk. A másik tárlatunk pedig Gio Ponti olasz építész és formatervező munkásságát mutatná be.”
Hallgatva a fenti terveket, jó érzéssel tölt el, hogy a járvány ellenére milyen sok projekt van készülőben vagy épp kivitelezés alatt. A szavakból a kollégák lelkessége is kihallatszik. Ez lenne talán az a bizonyos olaszos jókedv?
Köszönet Gian Luca Borghese-nek, Giovanni Catalucciónak, Grega Lillának és Huszthy Violának, hogy a rendelkezésünkre álltak!
A fotókat Lazar Anilla készítette. A cikket kiegészítő galériát itt éritek el.
