A járványhelyzet miatt március óta először került újra színpadra – az eredeti koncepciótól kissé eltérő módon – a Seres Tamás által rendezett monodráma, melynek előadója a Jászai Mari-díjas színésznő, Hámori Gabriella.
A Várkert Bazár rendezvénytermében félhomály uralkodik, egy kivetítőn fényképek látszanak. A mindenki által ismert síelős kép „Fifiről” és „Mikről”, a Liliom-jelmezes páros, majd portrék és karikatúrák Radnótiról. De van kép Nagybaczoni Nagy Vilmos volt honvédelmi miniszterről, a Napló megjelentetőjéről, Ferencz Győzőről és persze az est címszereplőjéről, Radnóti Miklósné Gyarmati Fanniról. Hol fiatalon, fürdőruhában, hol idősen, fehérré vált hajjal, de tiszta tekintettel.
Igen, róla szól a darab, a fiatal, játékos lányról, a házasság velejáróitól hol szenvedő, hol boldogságban úszó feleségről, a gyermek nélküli anyáról, a házasságtörést elviselő hitvesről, az alkotótársról és az özvegyről. Gyarmati Fanni mindegyik volt, több szerepet többször is játszott. Hámori Gabriella mindegyiket a szemünk elé hozza ebben a másfél órás előadásban, melynek minden egyes mondatát a Napló adja.
A színpad berendezése igen egyszerű: egy háromlábú asztalka, rajta víz és aprósütemény, egy fa kisszék és egy villanykörte világítás gyanánt, melyhez olykor felső reflektorok társulnak – szükség is van rájuk, mert a villanykörte önmagában kellemetlenül vakító lenne. A Fanni-jelmez is igen szerény: törtfehér, laza blúz, piros kardigán, drapp színű szoknya. Az előadás előtt Hámori bejelenti, hogy eredetileg a nézők között sétálva-játszva adná elő a darabot, viszont a járvány miatt csak a színpadon és környékén fog mozogni. A rendezés azonban tudott alkalmazkodni jelen helyzetünkhöz, a színésznő kreatívan és látványosan él a terem adottságaival: leül a lépcsőre, mikor visszaemlékezés történik, elfekszik a színpadon, mikor a Miklóssal való kapcsolat kerül elő, kiáll a legelső bejárati ajtóhoz, és az előcsarnok visszhangos akusztikáját használva kiáltja ki politikai helyzetbírálatát.
A színészi munka cserébe módosítás nélküli erővel érvényesülhet, ahogy az érzelmi hullámvasút is, mely a nézőben végbemegy. Elsőnek azt látjuk, hogy éli meg Fanni Radnóti földi maradványainak megtalálását. Ahogyan kételkedik, kíváncsi, nem rémíti meg a szag és a látvány, melyet a koporsónak szánt deszkatákolmányban lát. Majd visszaugrunk 1935-be, a Napló első bejegyzésének legelső mondatához, és végigkövetjük kettejük kapcsolatának alakulását, házasságkötésüket, együttlétüket, Fanni személyes gondolatain keresztül.
Különösen ijesztő és megrendítő egyben az öt abortusz taglalása. Mindketten racionálisan közelítették meg ezt a kérdést, és abban maradtak, hogy „egy ilyen bizonytalan világba” nem vállalnak gyermeket. A legelső terhességénél Fanni tényszerűen jelenti ki: „Akkor cselekedni kell.” Azonban egy ponton elgondolkodik, hogy miért ne próbálhatná meg mégis, hogy gyermeke legyen. Addigra azonban késő…
Az előadás végén egy beszélgetésnek vagyunk tanúi színész és rendező között. Kiderül, hogy többféle verzió is létrejöhetett volna az anyagból, nyugatos, gazdasági, háborús vagy akár bulváros témával. Megjegyzendő, hogy az alkotóknak nehéz dolguk volt, hiszen Hámori Gabriellának és Seres Tamásnak a 900 oldalas dokumentumból, majd egy 100 oldalas „szűkített” gyűjteményből szűrték le az előadás 34 oldalas szövegkönyvét, így bőven voltak kettejük között viták arról, hogy mi maradjon, és mit vessenek el.
A női olvasat, női nézőpont Hámori Gabriellának volt köszönhető, aki ragaszkodott hozzá, hogy a nőket érintő témákon legyen az előadás hangsúlya. A színésznő elmondta, hogy számára Radnóti volt az első költő, aki a gimnázium alatt meghatározó volt, a költészetén keresztül pedig Fanni alakja is közelebb került hozzá. Amikor pedig a naplója megjelent, és érkezett egy felkérés Fischer Iván lakásszínházába, úgy érezte, muszáj előadást csinálnia belőle. Azt gondolta azonban, hogy néhány este idejére futja majd csak, mostanra pedig már a 130. előadás környékén járnak – szúrja közbe az adatot Seres Tamás. A rendező hozzáteszi: „Fanni egy nagyon összetett személyiség, ha van türelmük, olvassák el a könyvét.” Én pedig azt mondom, nézzétek meg az előadást is!
Kiemelt kép: femina.hu (bal), Zsámbéki Nyári Színház (jobb)