Sajnos bántóan kevesen követték a Fülledt utcákat (The Deuce, 2017–2019), amelynek nemrég ért véget a harmadik, egyben utolsó évada – pedig az egyik legkiválóbb sorozat volt ebben az évtizedben.
Az ok, amiért nem követték, valószínűleg hasonló lehet, mint az általam a legjobb sorozatnak tartott Drót (The Wire, 2002–2008) esetében: a Fülledt utcák dramaturgiai felépítettsége ugyanis nem követi napjaink szériáinak megszokott irányait. Nemcsak abban tér el, hogy például nem használ cliffhangereket a részek végén, de abban is, hogy nincsen benne igazán főszereplő. Illetve van, de azt úgy hívják, hogy Deuce, ami a sorozat eredeti címét is adja. Ez New York azon negyede, amely a valódi főszereplője a Fülledt utcáknak.
Ez a negyed a mai Times Square környékén volt, és egyáltalán nem hasonlított a mai képére. Lepukkant épületek, bűnözés és drogkereskedelem, elhanyagolt, mocskos utcák és pornómozik fémjelezték a környéket. Az összképhez hozzátartoztak az utcán strichelő prostik és stricijeik, illetve az olasz maffia, még pontosabban a Gambino-család kezében lévő szórakozóhelyek és bárok. A sorozat az 1970-es évek elején indul, és nagy vonalakban annyit érdemes tudni róla, hogy számos szereplőt mozgat, megmutatja az utca képét az említett személyekkel, eközben pedig átfogó képet kapunk az intézményi háttérről, a rendőrségről és a városházáról – szóval azokról is, akik kezelni próbálják a Deuce-ban kialakult helyzetet.
A Fülledt utcák három évada részletesen kidolgozott karaktereken, egyéni sorsokon keresztül ismerteti meg a nézőt ezzel a fontos korszakkal, amely az 1970-es évektől egészen 1984-ig tart. A sorozat szociológiai részletességgel mutatja meg a környéket és a rendszert, illetve ezek változását a bűnözéstől kezdve a prostituáltak és stricik világán át egészen a pornóipar megjelenésig és felemelkedéséig. Utóbbi a hívószó a Fülledt utcákhoz, hiszen a pornófogyasztás valóban ebben az időszakban kezdődött. Az első évadban még csak felvillantják ezt, a másodikban nyer igazán teret (ekkor már az 1977-es évben jár a cselekmény), de a harmadik sem engedi el ezt a témát.
A széria szülőatyja az a David Simon, aki a Drótot készítette, csak míg ott Baltimore droggal kapcsolatos problémáit járja körbe, és egy korrupciótól, bűnözéstől sújtott városi életkép rajzolódik ki, és a sorozat nem átall a demokratikus intézményrendszer súlyos hibáiról és bűneiről is regélni. A Fülledt utcák a Dróthoz hasonlóan építkezik, amennyiben részleteiben és kendőzetlenül mutatja meg a környék és a korszak változásait. Ez a tablószerű építkezés azt jelenti, hogy rengeteg szereplővel és cselekményszállal dolgozik a sorozat, valamint különlegessége, hogy nincs igazán kitüntetett főhőse. A koncepció ezen része elképesztően izgalmas, mert a számtalan cselekményszál keresztbe-kasul átszövi egymást, az alkotók így teljes képet adnak a korszakról. Ezt pedig úgy érik el, hogy tűpontosan megírt karaktereket mozgatnak, és rendkívül hiteles és részletes képet festenek az ábrázolt közegről.
Emberi drámákat ábrázolnak, azonban ezt nem úgy kell elképzelni, hogy elképesztően látványosak lennének, hanem a maguk hétköznapi (már ha a strichelés vagy a pornóiparban tevékenykedés hétköznapinak tekinthető) módján drámaiak. Sőt, az a nagyszerű a sorozatban, hogy a karakterei döbbenetesen árnyaltak, és még a legutolsó stricit is képesek vagyunk megérteni, aki például azon siránkozik, hogy kiveszik a kezéből a megélhetését, hiszen a lányait a pornóipar folyamatosan felszippantja. Nem ment fel és nem ítél el senkit, csak megmutatja a közeget a maga valójában.
Egyébiránt talán a két legnagyobb sztár által játszott karaktereket érdemes kiemelni, akiket James Franco és Maggie Gyllenhaal jelenítenek meg. Franco kettős szerepben látható, hiszen ő alakítja egy ikerpár mindkét tagját, Vincent és Frankie Martinót. Ők azok, akik a maffia segítségével bárt nyitnak a Deuce-ban, és általában ez az helyszín, ahol a szereplők összefutnak. Franco remekel, hiszen két ellentétes habitusú karaktert hoz nagyon meggyőzően. A harmadik fontos karakter Eileen „Candy” Merrell, aki független prostiként érvényesül az utcán, de megelégeli az utcán strichelést, és kapva kap az alkalmon ő is, csakúgy, mint több karakter, hogy az első évad végére pornófilmekben szerepeljen.
Az ő karakterének íve is nagyszerűen van kibontva, hiszen pornós körökben nagy népszerűségnek örvendő direktorrá növi ki magát, azonban állandóan szembesülnie kell azzal, hogy ebben a közegben soha nem fogja megkapni a lehetőséget, hogy női témákkal foglalkozzon vagy szerzővé avanzsáljon. Emlékezetes jelenetben magyarázza el neki a főnöke, hogy a pornó a dugásról szól, semmi másról. Egyébiránt Maggie Gyllenhaal fantasztikusan játszik a függetlenségéért harcoló nő szerepében, elképesztően érzékletesen adja át karakterének egyszerre szexi és kőkemény oldalát is. Őket lehet talán kiemelni, de valójában húsz olyan karakter tűnik fel, akik legalább nyolc részben szerepelnek, és ezek mindegyike pontos háttérsztorit és motivációt kap. Ezek a figurák pedig hihetetlen skálán mozognak az egyetemet otthagyó és csaposnak álló fiataltól kezdve a rendőrségen dolgozó és járőrként kezdő, majd nyomozói rangig jutó hősig.
A Fülledt utcák középpontja mégis a benne megmutatott társadalmi tabló és rendszerkritika, valamint az 1968 utáni éra szexuális felszabadulásáról is szól. Arról, amikor a szexuális szabadosság megjelenik, illetve arról, hogyan viszonyul ehhez a társadalom. Hogyan alakul ki a ma ismert pornóipar, hogyan menekülnek a prostituáltak az utcáról a pornóba – miközben valójában egyik elnyomásból menekülnek a másikba. Ezzel a sorozat behozza a nemi egyenlőtlenség problémáját: rendkívül realista módon mutatja be a rendszerszintű kizsákmányolás témakörét, emellett nyíltan beszél a homoszexualitáshoz való viszonyról, számos politikai és faji kérdésről, és az a zseniális mindebben, hogy minden témát a maga természetességével jár körbe. Leginkább arról regél a Fülledt utcák, hogy milyen az, amikor változik a világ, és milyen válaszokat adhat erre a társadalom.
A sorozat tempója végig vontatott, de egyáltalán nem unalmas, hiszen egyszerűen ez a fajta cselekményvezetés alkalmas az aprólékos ábrázoláshoz. Éppen ezért ez egy olyan széria, amely emiatt valószínűleg sokakat ledob magáról. Talán ezért kerülte el a díjátadókat is, miközben színvonalában csak a legnagyobb sorozatokhoz mérhető. Meg talán azért is, mert a Fülledt utcák ténylegesen nem finomkodik: naturálisan ábrázolja a szexualitást, legyen az heteroszexuális vagy homoszexuális, emellett szókimondó minden tekintetben; ha erőszakot ábrázol, az mindig váratlan és plasztikus. Emellett tényleg nehéz végignézni, hogy embereket tárgyként kezelnek, akár gondolhatunk a stricik prostituáltakkal való kereskedésére vagy a pornóipar nyújtotta kizsákmányolásra.
Érdemes még kiemelni a Fülledt utcák képi világát, amely fantasztikusan el lett találva. Az alkotók nagyszerűen teremtik meg a korszak miliőjét, úgy pulzál az egész hetvenes-nyolcvanas évek a tévéképernyőn, hogy párját ritkítja. Nagyon autentikusak a díszletek, a ruhák, a zenék; csak úgy lüktet az adott korszak a vásznon mindhárom évadban.
Hamisítatlan, magas színvonalú HBO-sorozat a Fülledt utcák, amely a Dróthoz hasonlatosan precízen ábrázolja világát és nagyszerűen meséli el a történelem eme izgalmas időszakának történetét. Teszi mindezt nyersen, de szórakoztatóan, igazi hús-vér karakterekkel, számos remek színészi alakítással, akkurátusan megkomponált közegábrázolással, valamint nagyon határozott és átgondolt koncepcióval. Merthogy ez a széria csak három évadig tartott, mégis talán mindent elmondott választott témájáról, amit csak lehetséges. Az utolsó jelenete pedig olyan csodálatos, annyira zseniálisan összegzi az egészet, hogy a Fülledt utcákat már csak amiatt is érdemes megnézni.
A képek forrása: theplaylist.net, theatlantic.com, dailymail.co.uk, nme.com
