Július 12-én hivatalosan is kezdetét vette a 2019-es nyári Margó Irodalmi Fesztivál. Már a kezdőnapon nagy tömeg fogadta az előadókat, írókat és költőket. Többek között bemutatkozott a 20 éves Lyrikline, Ott Anna a Margó Extrában Bérczesi Robival beszélgetett, és a nemrég elhunyt Térey Jánosról is megemlékeztek. A Petőfi Irodalmi Múzeum Vörös-szalonjában mindezek mellett sor került egy rendhagyó könyvbemutatóra, amit szintén érdemes volt végighallgatni. Ahogy az Ezentúl lesz banán! kortárs ifjúsági antológia bemutatójához, úgy a következő tudósításhoz is elengedhetetlen az irónia és a rejtett üzenetek felismerése!
Estünk moderátora, Szabó Amanda kultúrarajongó érdeklődési körét főleg a média teszi ki, ezért is érte nagy megtisztelésként, hogy fiatal kora ellenére a Tilos az Á Kiadó őt kérte fel a kötetbemutató levezényléséhez. Amanda széles érdeklődési körrel rendelkezik: felnéz az írókra, érdekli a rádiózás (de akkor sajnos ő maga nem látszana, így inkább hanyagolja) és elvégzett egy pszichológia OKJ-t is, melyben irodalomterápiára specializálódott. Szerencsésen jött ki a helyzet, hiszen néhány művész pont kiírta magából régóta őrzött gondolatait, és összegyűltek kibeszélni ezeket magukból. Így alakult meg Amanda számára egy analítikus kísérleti csoport, ahol a fókusz a lélekre és a beszédre helyeződött. A közös trauma: a rendszerváltás.
Fotó: Valuska Gábor
Természetesen mindenki tegeződött egymással, hiszen az első lépés egy ilyen úton a megnyílás. Már az írók bemutatkozását sem mondhattuk hagyományosnak, először egy különleges pszichológiai kérdésre kellett válaszolniuk, majd ezután mutatkozhattak be. Milyen állat lennél: oposszum (Gerőcs Péter). Milyen ruhadarab lennél: sál (Molnár T. Eszter). Milyen bevásárlóközpont lennél: Mammut (Magyari Péter). Milyen autó lennél: 12 hengeres Ford (Mészöly Ágnes). Milyen tantárgy lennél: matek (Vörös István). Milyen szőnyeg lennél: pólóból szőtt ruhaszőnyeg (Kiss J. Ágnes). Ki lennél az itt jelenlévők közül: Laboda Kornél (Laboda Kornél). Milyen női cipő lennél: magassarkú (Baranyai András, illusztrátor).
Ezután indulhatott is a csoportterápia, első kérdésként mélyvízbe ugrottak a résztvevők, hiszen arra kellett választ adniuk, hogy mennyire volt fájdalmas az írás folyamata. A válaszok sokrétűek és egymástól nagyon különbözőek voltak. Akadt, aki egyenesen a vérével írta, valakinek megtisztulást jelentett, de volt olyan is, akinek még mindig rettentően fáj. Ketten is hosszabb szövegeikből szedtek ki és húztak részeket, de úgy gondolták, inkább ebből húzzanak, mint a demokráciából. A kötet illusztrátora sem menekülhetett el a kérdés elől, neki inkább olvasni fájt.
A terápiás foglalkozás mindent eldöntő pontjának egyértelműen az idézetfelismerés számított. Amanda kis idézeteket választott ki a novellákból, ezekről kellett a résztvevőknek kitalálni, hogy vajon kihez tartozik. Elsőként Mészöly Ágnesre került sor. Novellájában Csilla németországi babysitter, és nevét inkább ejtik Schillának, mert az könnyebb. Számára a megszabadulás és a berlini fal lebontása által kialakult közösségi élmény jelentette a traumák feldolgozását. Molnár T. Eszter erős édességfüggőségről és igazi rendszerváltáskori ínyencségekről számolt be. Zselés szaloncukor, rumos kocka, puncs- és kókuszgolyó is terítékre került.
Laboda Kornél egy gyerekkora óta őrzött traumáról számolt be, melyet egy eltűnt pilóta okozott. Ugyan próbálták lecsillapítani az egyre mérgesebb írót, az sem tudta őt megnyugtatni, hogy ezentúl lesz banán. Szerencsére kiderült, hogy Gerőcs Péter őrizte ezt az elveszett játékot, aki nem csak a pilótákra, de az eredetileg 13 éve írt novella részleteire sem emlékezett pontosan. A Vörös Istvánnak szóló idézetben feltűnt Vörös Istvánné is, ami felvetette a kérdést, hogy ő vajon a szerző édesanyja, vagy a felesége. Hamar kiderült, hogy az édesanyja, hiszen a rendszerváltás egyik vívmánya többek között, hogy a nőknek nem kötelező felvenni a férfi nevét. Érdekes alternatívaként merült fel, hogy ha a nőt a férfi nevével kell jelölni, akkor a férfiak is vegyék fel a nők nevét a -fi utótaggal ellátva.
A később csatlakozó Gévai Csilla kisdobosokról írt, míg az illusztrátor Baranyai András olyan dolgokkal szembesült a munka során, amelyekről azt hitte, már a múlté. Magyari Péter az igazságtalan iskolarendszerről és az osztályzásról írt, bár ezzel kapcsolatban arra jutott, hogy rendszerváltásfüggetlen. Kiss J. Ágnesnek, aki ellenzéki családban nőtt fel, a mai napig rettegést jelent a gondolat, hogy valami olyat mond, ami miatt majd másnak lesz baja.
A csoportterápiák megszokott zárása a „ki mit visz haza magával”, de ezt Amanda inkább mellőzte. Szerencsére az udvarból már szólt a Rájátszás és az Ezt is elviszem magammal, így az utolsó kérdés inkább irányult arra, hogy kinek mi a véleménye est önjelölt OKJ-s pszichológusáról. A válaszokban nem kellett csalódni, és szerencsére mindenki rendszerváltástrauma-mentesen térhetett haza.
Fejléckép: Margó Irodalmi Fesztivál hivatalos Facebook-oldala
