Új sorozatunkban az ELTE Online kultúra rovatának szerzői mutatkoznak be. A bemutatkozás formája tökéletesen rájuk bízott: esszé, öninterjú, listába szedett vallomás, képekkel, videókkal, linkekkel telepakolt tárca… Ami jön. Ami ők, az adott illető. Negyedikként Szántó Kamilla.
A legőszintébb hajnalban szoktam lenni. Valamikor 3 óra magasságában van a tetőpont. Megnyugodhatsz, amikor ezt írom, még csak fél kettő van, ilyenkor egy minimális hazudozás belefér. Nappal behúzom a függönyeimet, éjjel ki. Nézzük egymást a sötéttel. Én egyre őszintébb vagyok. Nem tudom, milyen lenne, ha találkoznál velem. Elsőre biztos zárkózottnak találnál, de azért kedvesnek. Bevallom, keveset beszélek, és sokat alszom. Nagyjából olyan vagyok, mint egy növény. Igyekszem kevés kárt tenni. Azért biztos, ami biztos, néha cserepestül leborulok a szekrény tetejéről, és akkor kiborul a föld, kifordulnak a gyökereim, és összetörik a cserép. De ilyen ritkán van, nem beszélek erről, csak most, tudod, rajtam van ez az őszinteség.
amikor leborul egy növény a szekrény tetejéről
Azt is bevallom, hogy napi szinten nézek szamojéd kiskutyás videókat, és ha lesz egyszer saját lakásom, előbb veszek egy ilyen kutyát, mint ágyat. Azt is tudom, hogy az lesz a neve, hogy Hágár. Most képzeld el, milyen boldog lennék. Jó, tudom, fogalmad sincs, milyen az a szamojéd kiskutya, te nem szúrod el ilyen hülyeségekre az idődet. Tessék, itt van, ilyen.
Én elszúrom ilyen hülyeségekre az időmet. Ebben igazán jó vagyok. Amikor esténként Anyukámmal telefonálok, és megkérdezi, hogy mit csináltam ma, akkor felváltva mondom azt, hogy császkáltam vagy csámborogtam, mintha lenne a kettő között különbség. Olyan vagyok, mint egy macska. Ennyi idősen már talán le kéne szoknom arról, hogy állatokhoz hasonlítom magam, de tudod, itt van ez az őszinteség, és hát igen. Olyan vagyok, mint egy macska. Ha bejössz a Trefort Kertbe, akkor van is itt egy olyan, mint én. Szürke, és az a neve, hogy Sutyi. (A portás bácsitól tudom, hogy ez a neve, ne aggódj, én soha nem adnék ilyen nevet állatnak.) Elsőre azt gondolnád, hogy elég zárkózott, de azért kedves. Kicsit fél az emberektől, de azért hagyja magát megsimogatni, engem még csak kétszer harapott meg közben, ez, ha belegondolsz, nem egy rossz arány. Ha igazán jókedvében van, akkor azt is hagyja, hogy felemeljem és megöleljem, persze kapálózik és nyávog, de még én vagyok az erősebb, úgyhogy egy idő után feladja az ellenkezést, és dorombol. Szóval ilyen ez a Sutyi macska. Szóval ilyen vagyok én.
Éjjel őszinte, délelőtt alvós, délután csámborgós. Éjjel őszinte, és most bevallok neked mindent magamról. Szeretem a puha dolgokat, az erkélyeket, azt, amikor lehet mezítláb lenni, Dékány Dávid-verseket, mindent, ami csillog, az esőt, a sajtburger menüt, azt, ha van virág az asztalon, a farmerdzsekiket, az időt, amikor farmerdzsekit lehet hordani, azt, amikor valaki mesél nekem magáról, azt, amikor valakinek mesélhetek magamról. Ezt a csöndet kettőnk között, amikor már nincs mondanivalónk, mégis mindketten itt maradunk.
Nem tudom, milyen lenne, ha találkoznál velem. Persze ez a napszaktól is függ, de ki tudja. Hát látod, hibába van rajtam az őszinteség, mégis csak növényekről, szamojéd kiskutyákról és Sutyi macskáról beszélek, mintha ez lenne a lényeg. Nem tudom, mi rólam a lényeg. Találd ki te, vagy várd meg az éjszakát, vedd elő a laptopodat, és próbálj őszinte lenni, és próbálj bemutatkozni. És akkor ott találod magad, hogy nézed a sötétet, a sötét meg téged, és te növényekről, szamojéd kiskutyáról és Sutyi macskáról beszélsz. És lassan hajnali 3 lesz, amikor lehetnél végre teljesen őszinte, de már fáradt vagy, és inkább alszol. Nem tudjuk meg a lényeget. Vagy pont, hogy de, és ez az.
A kiskutyás kép forrása: instagram.com
