The Rembrandts, Knoll Gabi, Ramin Djawadi és Gavin DeGraw. Vajon mi a közös bennük? Elsőre talán úgy tűnhet, hogy semmi, viszont valami mégis összeköti őket: mindannyiuk nevéhez egy ismert sorozat főcímdala kapcsolódik. Olyan dalok, amelyeket a rajongók ezer közül is felismernének… Na és az előadóikat? Róluk mit tudunk? Többnyire nem sokat, ezért cikksorozatunkban igyekszünk utánajárni, mi is a helyzet velük mostanában.
A Kemény motorosok (Sons of Anarchy – SoA) című sorozatot bizonyára senkinek sem kell bemutatni, de a biztonság kedvéért az alapinfók: egy hét évadot megélt szériáról van szó, a történet középpontjában a Sons of Anarchy nevű motoros banda áll. Főszereplői Charlie Hunnam (Jax Teller), Ron Perlman (Clay Morrow), Katey Sagal (Gemma Teller-Morrow) és még sokan mások. Nekünk azonban nem is ez az érdekes, hanem a főcímdal, amely a This Life címet kapta, előadói pedig Curtis Stigers és a The Forest Rangers.
Stigerst nem ismertem korábban, így a SoA betétdala után elég nagy meglepetést okozott, hogy többnyire a dzsessz és soul műfaján belül alkot, illetve amellett, hogy énekel, dalszerzőként is tevékenykedik, és szaxofonon játszik.
A most 52 éves énekes már gyerekkora óta nagy zenerajongó, erről így nyilatkozott: „Én voltam az a gyerek, aki imádta a dalokat és a zenészeket, akik létrehozták őket. Akkor a poprádió mindent játszott: Aretha Franklintől a Led Zeppelinig, Marvin Gaye-től Willie Nelsonig. Imádtam mindet.” A rajongás olyannyira nagy volt, hogy 1991-ben – 26 éves korában – meg is jelent az első lemeze, a Curtis Stigers, majd ezt még tizenkét album követte, amelyeken saját szerzeményei, illetve korábbi nagy sikerű dalok feldolgozásai is szerepelnek, például Sinatrától a Love is here to stay vagy a That’s All.
A számait hallgatva egyébként sokszor felidéződtek bennem Michael Bublé dalai – főleg a You make me feel so young esetében, ami szintén egy Sinatra-feldolgozás, és engem az Idina Menzel és Bublé által előadott Baby, it’s cold outside-ra emlékeztetett mind hangzásában, mind hangulatában.
Most pedig térjünk át a The Forest Rangersre. A bandát sokan a sorozat sajátjaként emlegetik, ugyanis annak zenei felelőse, Bob Thiele Jr. hívta össze zenész ismerőseit, létrehozva ezzel az együttest, amely az epizódok zenei aláfestésének jelentős részéért felel. Később, a SoA végével azonban a formáció nem szűnt meg, épp ellenkezőleg: fejlődött, és 2015 júliusában lemezt jelentetett meg LAND HO! címmel, amelyben többek között Audra Mae, Alison Mosshart és Katey Sagal is közreműködött. Thiele több dalszöveg írásában is részt vett, és azt mondta a lemezről, hogy bár a dalok szorosan nem kapcsolódnak a történethez, a DNS ugyanaz.
Folytassuk is a Dokik (Scrubs) című sorozat főcímével, a Supermannel a Lazlo Bane-től (LB). Az összes általam ismert betétdal közül egyébként talán ez a legfülbemászóbb. Így gondolhatta ezt Zach Braff is, a sorozat J. D.-je, ugyanis az ő ötlete volt, hogy a Superman legyen az intró aláfestő zenéje, de elsőre sajnos az LB visszautasította a kérést. Nem sokkal később azonban mégis meggondolták magukat, és elfogadták az ajánlatot. Ezt követően még más filmek számára is szolgáltattak betétdalokat, többek között a Manhattan kicsiben című családi vígjátéknak és a Kamuzsaruknak is.
1995 óta dolgoznak együtt, és 2013-ig jelentek is meg albumaik, azonban az utolsó már nem is kifejezetten LB-lemez, ugyanis időközben létrehoztak egy alteregót (vagy inkább mellékprojektet), és megalapították a The (Silent) Rage nevű zenekart. A The (Silent) Rage kedvéért a bandatagok lecserélték a hangszereiket, és mindannyian olyan hangzatos álneveket választottak maguknak, mint a Dino, Fuzzy, Licks és Stixx. 2006-ban létrehozták a MySpace-fiókjukat, ahol négy daluk elérhető is lett, majd évek múlva kiadták a már említett lemezüket, amely a Big Spill nevet kapta.
Maga a zenekar – bár a Wikipédia szerint jelenleg is aktív – mostanra eléggé eltűnt az internet különböző felületeiről. Facebookon és Instagramon egyáltalán nem lehet őket megtalálni, hozzájuk tartozó honlapra sem bukkantam, egyedül csak egy Twitter-fiókra, amin nincs egyetlen bejegyzés sem.
A második rész befejezéseként pedig jöjjön a Netflix egyik legnépszerűbb sorozatának, a Kártyavárnak (House of Cards) a főcíme, amelynek zeneszerzője Jeff Beal.
Beal már gyermekkorában érdeklődött a zene iránt: édesapja hatására trombitán kezdett játszani. Valószínűleg a nagymamája, Irene Beal is hatással lehetett rá, ő ugyanis zongoraművész volt, aki profi játékával némafilmeket kísért. Később az Eastman Music of Schoolban szerzett diplomát, ezt követően pedig kiadta első albumát, a Liberationt. Ez után kezdett belekóstolni a filmekhez és sorozatokhoz készülő zenék készítésébe, az első ilyen munkája a Pollock című filmhez íródott. Innentől már több nagy produkcióhoz készített zenéket: például a már említett Kártyavárhoz, a Monkhoz vagy a Blackfishhez.
Munkásságát tizennégy Emmy-jelöléssel ismerték el, amelyből 5-öt sikerült is díjra váltania, a legutóbbit épp a tavalyi évben.
Legközelebb ismét három főcímzenét és azok előadóit vonultatjuk fel, két régebbi klasszikust és egy nem is olyan régi magyar sorozatét.
Forrás: Curtis Stigers, Phenom’enon, Billboard, Wikipedia, Jeff Beal, IMDb, Wikipedia Wikipedia
Kiemelt kép: List
