A 10. Margó Fesztivál őszi előadássorozata ismét rengeteg programmal és beszélgetéssel várt minket. Az előadások estébe nyúlóan váltották egymást, ahogy a nemrég publikált írók, a megkerült történetek, a felkért költők és a rendhagyó bemutatók. F. Scott Fitzgerald csillogását, Arany megalkotott szerelmes verseit és Závada Péter új kötetének székfoglalóját is láthattuk a hétvégén.
A Nagy Gatsby világa és zenelejátszási listája mögé bújtatott, és valamiért hosszú-hosszú időre ott is hagyott F. S. Fitzgerald végre teljes valójában a színpadra került, azokkal a történetekkel, amikben igazán bravúrosan mutatja be a 20. századi, ébredő Hollywood arcát. A Jelenkor Kiadó által, Dunajcsik Mátyás fordításában megjelent, Fitzgerald fiókban hagyott novelláit és jegyzeteit tartalmazza. A Meghalnék érted című program keretei között Winkler Nóra beszélgetett a fordítóval.
A fordítás Dunajcsik számára az, amivel megismeri a világot. A szövegek fordítása során egy olyan világban élt, amit valaki megírt előtte, de saját nyelvén ő teremtette meg. Nevetve hozzá is tette, hogy mindig azokat a könyveket akarja lefordítani, amit legszívesebben ő írt volna meg. A fordítás az, amivel a világ apró részleteit is meg lehet tudni, akár a harisnyák anyagának különbségét is. Bár a fordító külön kiemelte, hogy mikor az amerikai foci szabályait és működését kellett fordítania, akkor muszáj volt segítséget kérnie.
F. Scott Fitzgerald személye egészen tisztán körvonalazódik ezekben a novellákban. Egyszerre jelenik meg a hollywoodi élet és a költészet kettőssége. A középszerű partik forgatagában szerelmes és a csillagokban álmok után kutató férfi. Dunajcsik szerint ez teszi izgalmassá, a hihetetlen közvetlenség, egyszerűség és mellette az apró, szinte alig észre vehető költőiség. A nők ábrázolására külön kitért, ami számára érdekessé tette a fordítást, valamivel többet értett meg belőlük. Végül is azzal összegezte, hogy Fitzgerald szövegeinek olyan a hatása, mint amikor az öreg Harrison Ford megpillantja egyetlen Leia hercegnőjét, Carrie Fishert, és abban a pillanatban ott van a gyerekkorunk, a történetük, a szerelmük, a mi szerelmünk, úgy minden.
A Litera 15. születésnapjára felkért költők írták meg Arany János elveszett vagy épp le nem írt szerelmes, erotikus verseit. Az előadást Szabó T. Anna nyitotta meg a Tetemre hívás balladának a sötét titkait, vagy ahogy Litkai Gergely, a műsorvezető mondta, Arany sötét ötven árnyalata, leleplező verse. A versben egy ijesztő, erotikusan agresszív és túlfűtött jelenet jelenik meg, melyben Kund Abigélt igen csak átformálja Szabó T. Anna fantáziája. Vörös István a Toldi-ra rájátszó versében, a Toldi Prágában című műben komikusan és parodisztikusan figurázza ki gyerekkorunk szépirodalmi hősének szerelemi életét. Az előadás közben egyébként a háttérben vetített jelenetekről alig lehetett levenni a tekintetet, mert hol fekete-fehér erotikus filmjelenetek, hol pedig meztelen színes nők és bukfencező meztelen férfiak mozgolódtak a költők mögött. Karafiáth Orsolya és Babiczky Tibor sűrű elnézéskérésekkel léptek fel a színpadra, mert a többi íróval ellentétben ők kicsit komolyabban vették a feladatot. Karafiáth Orsolyánál megjelent a fiatal Arany szerelme és csalódása, illetve az öreg Arany megkeseredése, Babiczky Tibor lírájában a sötét szerelemi bánat és sikertelenség került előtérbe. Litkai Gergely minden vers végén egy miniinterjú keretében a szövegek születéséről kérdezősködött, ami ezt az amúgy is tabunak számító témát meglágyította és közvetlenebbé tette. A pályázat győztese, aki egyben a Litera-díjat is hazavihette, Kukorelly Endre lett, akinek izgalmas páros versét Csete Soma, a diákzsűri elnöke méltatta.
A Litera szülinapjára jobb ajándékot nem is kaphatott volna, szerintem még Arany János is örült volna neki. Vagy talán elgondolkozott volna, hogy miért gondolja őt az utókor ennyire sikertelennek és/vagy ennyire rossz szeretőnek?
A Margó Fesztivál záróprogramja Závada Péter nemrég publikált Roncs szélárnyékban című kötetéről szóló beszélgetés. A színpadon kicsit több szék volt elhelyezve, mint amennyi átlagosan szokott lenni. Ezúttal nem csak Valuska Lászlónak, a verseket felolvasó Csákányi Eszternek és persze a szerzőnek jutott egy-egy kényelmes fotel, de nyolc különböző méretű és típusú szék áll a színpadon. A beszélgetés megszokott menete, kérdezek-felelsz forgatókönyve helyett egy picit izgalmasabb, mozgalmasabb játékra épült. Závada Péternek mindig más székbe kellett ülnie, tetszés szerint. Az egyes székek más és más témakörben járják körül a kötetet, más szemszögből világítanak rá egyes kérdésekre és más szövegrészeket elevenítenek meg. Valuska játéka megragadta a könyvben megjelenő különböző nézőpontokat, a befogadó és alkotó kettősségét. Závada sokat merített a színházból, amiben ugyanez a két látásmód áll egymással szemben. Ezen kívül a kötet erősen épít a természetre és a technikára, és ennek a látszólagos ellentétnek a fura harmóniájára. Bár a költő nincs szoros kapcsolatban a természettel, de mint kiderült, van egy örökbefogadott farkasa és live-ban nézi a természet alakulását. (Talán maga Závada és a kötete között is megjelenik valamilyen kettősség). A bezártság és a magába fordulás is nagy hangsúlyt kap, ami a versekben nem tud és nem is akar megoldódni. A szerző tengerparti nyaralásain ihletődött és alkotott, ahol, gondolom, nagyon kellett koncentrálni arra, hogy az ember bezárva érezze magát. A versekben az új és régi giccs fogalmát próbálja feszegetni, a magyar lírai hagyományokat tágítani.
Závada Péter nyolc különböző székben láthatta saját kötetét, mi csak egyből láthattuk őt. A nézőtéren is viszont még legalább kétszáz különböző székben ültek. Ez csak egy volt.
Összességében a Margó programjaiban rengeteg új és régi nagyokat sorakoztatott fel, amik megállták egymás mellett a helyüket. Fiztgeraldtól Aranyon át Závadáig, más és más stílusok és hangnemek keveredtek, amit élvezetes volt egy egészként megkapni.
Képek forrása: Závada Péter: Roncs szélárnyékban Facebook
Szerelmes Arany-A Litera 15. születésnapi estje Facebook
F. Scott Fitzgerald: Meghalnék érted Facebook
