Múlt héten érkezett Magyarországra Alekszej Navalnij, a legismertebb orosz ellenzéki politikus szóvivője, Kira Jarmis, aki eredetileg új könyvét jött volna reklámozni, az ukrajnai háború azonban átírta a hozzá intézett kérdéseket. Bár az Open Books által kiadott könyve, a Zárka nagy halmokban állt a kihelyezett asztalon, az ELTE Média által szervezett beszélgetés sokkal inkább az orosz propagandáról, a nem létező ellenzékről és a háború lehetséges kimeneteleiről szólt.
Az orosz jelen címmel hirdetett kerekasztal-beszélgetést az ELTE Média, melynek keretében a tanszékvezető, Polyák Gábor moderálásával beszélgetett Kira Jarmis szóvivő és sajtótitkár, valamint Krekó Péter politikai elemző és szociálpszichológus, a Political Capital igazgatója. Nem sok ember van Oroszországban, akire kapásból rávágnánk, hogy hangosan bírálja a Putyin-rezsimet, Alekszej Navalnij személye azonban megkerülhetetlen. Az ellenzéki politikus évek óta börtönben van, így az, hogy szóvivője, Kira Jarmis ellátogatott a tanszékre, történelmi jelentőségű esemény. Bár a fiatal politikus és író jelenleg az egyik legnagyobb ellenzéki aktivista, nem voltak mindig politikai aspirációi. Az első nagy „szembesülés” számára az volt, amikor rájött, hogy ellopták a szavazatát. Ezt követően kezdett el tüntetni járni és ellenzéki gyűléseket látogatni. Ezeken az eseményeken megkedvelte az embereket, és bár Navalnijjal is találkozott, elmondása szerint ő nem volt különösebben szimpatikus neki.
Ebben az időben Oroszország azzal vádolta Navalnijt, hogy 16 millió rubelt lopott egy cégtől, Jarmis pedig kíváncsiságból utánanézett az ügynek, hiszen úgy gondolta, a kormány nem vádol meg senkit azzal, hogy ennyi pénz lopott. Jarmis alapfeltevése az volt, hogy ha valaki mégis megteszi, akkor „el is kell rejtenie” valahogy egy új ház vagy éppen egy autó formájában. Ő viszont semmi ilyesmit nem talált, Navalnij tényleg végig transzparens maradt. Egyre szimpatikusabbá vált számára a politikus, majd mikor 2014 körül Navalnij szervezete, a Korrupcióellenes Alapítvány szóvivőt keresett, Jarmis elküldte az önéletrajzát. Így kezdődött Jarmis és Navalnij közös szakmai karrierje, mivel azonban Navalnij házi őrizetben volt, amikor Jarmist felvették, ő hónapokon keresztül nem is találkozott a főnökével, csak a felesége közvetítésével tudtak kommunikálni egymással.
A továbbiakban Polyák átvezette a beszélgetést az orosz valóság kérdésére, és arról kérdezte Krekó Pétert, hogy hogyan juthat el idáig egy társadalom. A politológus aggasztónak írta le az orosz politikai közeget, és már a legelején leszögezte, hogy – ahogy ő fogalmazott – „az orosz ellenzék, az egy nagyon rövid történet.” Az ellenzéknek mondott Kommunista Párt ugyanis szintén Putyint támogatja: ez meglátszik például az ukrajnai háborúval kapcsolatos hozzáállásukban is. „Azok a pártok, amik fenyegetést jelenthettek volna Putyinra, már be vannak tiltva, vagy le vannak tartóztatva, vagy elhagyták Oroszországot” – tette hozzá. Jarmis erre reagálva megjegyezte, hogy pont ezért van Navalnij folyamatosan börtönben és folyik egyszerre több eljárás is ellene, hiszen ténylegesen veszélyt jelenthet Putyin számára. A rendszer nemcsak koholt vádak alapján próbálja őt ellehetetleníteni: 2020-ban meg is mérgezték a politikust, aki kómába esett, és míg egy németországi kórházban lábadozott, Oroszország olyan magyarázatokat talált ki az ügyhöz, mint hogy valószínűleg a német kórházban mérgezték meg (ahova már öntudatlanul vitték be), hogy az amerikaiak állnak mögötte, vagy hogy túlzásba vitte a vodkát. Mindezek ellenére a szóvivő szerint nem volt kérdés, hogy Oroszország a hazájuk, és ott a helyük, így vissza is tértek, bár rövid időn belül mindkettejüket őrizetbe vették. Jarmist azért, mert „megszegte a koronavírus védelmi szabályait”, amikor egy Navalnijt támogató tüntetést szervezett. Jarmis rögtön Finnországba menekült, és azóta is ott dolgozik. „Én ezt nem bevándorlásnak tekintem, csupán egy helynek, ahol végre dolgozhatok” – mondta ezzel kapcsolatban.
„Putyin nem egyenlő Oroszországgal”
Míg Jarmis együttérez az ukrajnaiakkal, nem győzi hangsúlyozni, hogy ennek a háborúnak az orosz emberek sem örülnek. Tüntetni, ellenkezni egyenesen törvénytelen, de az emberek valid információkhoz sem tudnak hozzájutni, tekintve, hogy csak a kormány által működtetett médiákból tájékozódhatnak. „Ha valaki kimondja azt a szót, hogy háború, 15 évre börtönbe kerülhet” – mondta a szóvivő. Ugyanez a sors vár azokra az anyákra, akik esetleg hivatalos szerveknél érdeklődnének fiaik hol- és hogyléte felől. „Az orosz sajtóban a háború az ukrán emberek felszabadításának mozgalma a neonáci uralom alól, az orosz csatornákon pedig főműsoridőben többek között arról számolnak be, hogy találtak egy ukrajnai laboratóriumot, ahol Covid-anyagot állítanak elő” – tette hozzá Jarmis a Kreml manipulatív kommunikációjával kapcsolatban. Krekó Péter szerint a dezinformáció akörül kezdődött, amikor Putyint már megválasztották, de még volt szabad sajtó, ennek következtében pedig rájött, hogy akár alkalmatlan vezetőnek is titulálhatják. Ezt egészen egyszerűen megoldotta azzal, hogy átvette az uralmat a saját reprezentációja felett, az oknyomozó újságírást betiltotta, mára pedig eljutottunk oda is, hogy semmilyen független média nem létezik.
Arról, hogy mégis milyen kiskapukat lehet találni ebben a végtelenül zárt és ellenőrzött világban, Jarmis azt mondta, hogy egyre nehezebben boldogulnak, ugyanis a Facebookot és a Twittert is betiltották. Mivel a YouTube még elérhető, ez lett a saját médiaplatformjuk, ahol rövid idő alatt nagy számú nézőjük és feliratkozójuk lett; ebből is látszik, hogy az orosz emberek szeretnék tudni és hallani az igazságot. Felméréseik alapján főleg nagyvárosi, 25-34 éves férfiak nézik a tartalmaikat. Jarmis ezzel kapcsolatban keserű mosollyal jegyezte meg, hogy a nemi erőviszonyok még mindig elképesztően egyenlőtlenek Oroszországban. Persze attól még, hogy ma még tudják a YouTube-ot információs csatornaként használni, egyáltalán nem biztos, hogy ez holnap is így marad. A szóvivő erre azonban csak annyit mondott, hogy ha Putyin betiltja a YouTube-ot, akkor keresnek más utat, felmennek például az Instagramra. „Ha pedig azt is letiltja, akkor majd galambpostával fogunk kommunikálni, de mi mindent megteszünk, hogy eljuttassuk az emberekhez az igazságot” – ígérte.
Szóvivő és személyes olvasási tanácsadó
Az orosz–ukrán konfliktustól az utolsó kérdés erejéig visszakanyarodtak ahhoz a bizonyos könyvhöz, aminek csíkos borítójától villódzott az ember szeme, akárhányszor az ajtó melletti könyvhalomra nézett, és ami miatt végső soron Jarmis Magyarországra látogatott. Elmondása szerint mindig is szeretett írni, és rengeteget olvasott, sőt Navalnijnak is rengeteg könyvet ajánlott az évek során, amik nemcsak hogy tetszettek a politikusnak, hanem ő volt az, aki biztatta Jarmist, hogy ez neki is menne, hogy vágjon bele az írásba. Amikor mindkettőjüket kiengedték a börtönből, a szóvivő megfogadta Navalnij tanácsát, és elkezdte írni a Zárkát, bár sokáig nem találta el a megfelelő hangot, és többször is újrakezdte. A Zárka, bár saját élményen alapul, fikció; főszereplője Ánya, akit egy korrupcióellenes tüntetésen fognak el és vesznek őrizetbe. A regény egy fogvatartási központ hármas cellájában játszódik, ahová hozzá hasonló nők hasonló „törvénytelen” cselekedetek miatt kerültek, amelyek egy demokráciában rosszabb napokon is maximum szabálysértésnek számítanának. A börtön hideg és koszos falai között az egyhangúság elkerülése végett ezek a nők egyre jobban megismerik egymást, megosztják egymással az életüket, mígnem Ánya elkezd félelmetes dolgokat látni, amikről nem tudja eldönteni, valóságosak-e, vagy csak a képzelete szüleményei. „Oroszországban eleinte kedvezően fogadták, aztán homoszexuális propaganda és drognépszerűsítés miatt erősen nekimentek, viszont még nem tiltották be” – jegyezte meg Jarmis kedélyesen a könyvvel kapcsolatban. Egyelőre német kiadása van kész, de hamarosan érkezik a norvég is, és még tíz másik nyelvre is le lesz fordítva. „Most már az életem része az írás, Alekszej nélkül pedig nem ment volna” – zárta le a beszélgetést Jarmis.
Fotók forrása: Telex, HVG
