Magyarország vidéki, periférikus térségeit igen erősen érinti az elvándorlás. Észak-Alföld elmaradott falvaiban a kevés munkalehetőség, a fejletlen infrastruktúra és a továbbtanulás nehézsége tömegével „üldözi” el az embereket. Milyen következményei lehetnek ennek a fenntarthatatlan állapotnak? Hogy lehetne megoldani ezt a problémát?
2012-ben napvilágot látott egy tanulmány, mely a szelektív vándorlással, illetve a kiegyensúlyozatlan nemi arányokkal foglalkozott a rurális térségekben. Az ESPON SEMIGRA projekt célja volt, hogy feltérképezze a rurális térségekben élők igényeit, szükségleteit, és azt a motivációt, mely sokukat arra kényszeríti, hogy elhagyja otthonát.
Ahogy említettem, a vidéki terekből való elvándorlás mindkét nemet érinti, ám a fiatal nők nagyobb arányban hagyják el, illetve szeretnék elhagyni falujukat, mint a hasonló korú férfiak. Miért lehet ez?
A megkérdezettek szerint a nők jobban hajszolják a jobb élet lehetőségeit, mint a férfiak. Rengeteg ilyen térségben az egyetlen munkalehetőség az önkormányzatok által biztosított közmunkaprogram, mely többnyire csak fizikai munkát biztosít az álláskeresőknek; ez a fizikai munka pedig többnyire nehéz, nem túl optimális a nőknek. A frissen érettségizett lányok egy részének a környezetük is azt ajánlja, hogy hagyják el a falujukat; hiszen ha itt maradnak, nem valószínű, hogy megfelelő munkahelyet fognak majd találni. Kétségtelen: ahhoz, hogy valaki olyan álláshelyet találjon, amely minden igényének megfelel, érdemes tanulni, ez alól pedig még a nagyvárosban élő lakosság sem kivétel.
Az egyik legfőbb kérdés azonban az, hogyha egy frissen érettségizett lány elmegy tanulni a fővárosba vagy esetleg valamely régióközpontba – majd szerez egy diplomát –, mi fogja visszahozni őt a faluba? A munkahelyek biztosan nem, hiszen a faluban nem lesznek olyan álláshelyek, melyek megfelelnének az ő magas kvalitásainak. A SEMIGRA összefoglaló leírja, hogy a legtöbben nagyon szeretik a települést, ahol születtek, és szívesen itt is maradnának, ha lenne munkahely. A kevés álláslehetőség azonban nem csak a diplomásokat sújtja; rengeteg elmaradott falu még a képzetlen lakosságot sem tudja eltartani.
Egy, a kérdőíves felmérés alapján készült ábra. Forrás: Dr. Timár Judit, Dr. Velkey Gábor, Dr. Nagy Terézia (2012): SEMIGRA − Szelektív vándorlás és kiegyensúlyozatlan nemi arányok a rurális térségekben: Esettanulmány. Vezetői összefoglaló. Észak-alföldi Régió, (ESPON), Békéscsaba: MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont. Regionális Kutatások Intézete. Alföldi Tudományos Osztály. 18 p.
A megkérdezett 30–40 éves nők is hasonlóan vélekednek a helyzetről, mint a fiatalabbak. Ebben a korosztályban természetesen már kisgyermekes anyákat is találunk, kiknek helyzete még egy fokkal bonyolultabb is, mint a fiatal lányoké. A fejlett országok népességfogyása részben azzal is magyarázható, hogy rengeteg nő manapság inkább a szakmai előmenetelére koncentrálna ahelyett, hogy gyermeket vállalna. Egy gyermek születése akár 2–3 évvel is lerövidítheti egy nő karrierjét, arról nem is beszélve, hogy sok munkaadó nemigen szeret felvenni egy nőt, ha tudja, hogy néhány éven belül el fog menni szülési szabadságra. Gondoljunk bele, ha fejlett térségekben a gyermekvállalás ennyire meg tudja nehezíteni a karrier kérdését, milyen esélyekkel indul egy elmaradottabb térségben élő fiatal nő.
A dilemma pedig továbbra is fennáll. Az interjúalanyok szeretik a falujukat, ami lényeges helyben tartó erő. Szeretik a nyugodt, barátságos légkört, a szabad levegőt, a nagy kertet és a családias falusi légkört (minden hátrányával együtt). Ezeket a tényezőket pedig a legtöbb anya előnyösnek tartja gyermeke egészséges fejlődése szempontjából. A falvakban alapvetően olcsóbbnak tartják az életet, azonban a városok távolsága, illetve rossz megközelíthetősége megdrágít néhány közellátáshoz való hozzáférést. Ennek ellenére az óvoda, iskola, egészségügyi, kereskedelmi alapellátás minden faluban megtalálható.
Olyan megoldást kell tehát találni, mely biztosítja a lehetőséget az ebből a közegből való kiszakadásra, mégsem okozza az elmaradott térségek elnéptelenedését.
Fotó: Pangea Blog / Biczó Dezső
Kétségtelen, hogy a jelszó valóban a „munkahelyteremtés”, ám nem hiszem, hogy ez az első állomás a siker felé vezető úton. Én az infrastruktúra fejlesztését nevezném meg egy úgymond nulladik lépésként, hiszen megfelelő úthálózat, internetkapcsolat, épített környezet nélkül esélytelen, hogy olyan munkahelyteremtő szereplők jelenjenek meg a vidéki térségekben, melyek versenyképes álláshelyeket tudnának létrehozni. Véleményem szerint az ilyen korszerű álláshelyek azok, melyek a probléma kulcsát jelentik, különös tekintettel a távmunkára. A távmunka biztosítása egy fenntartható megoldás lenne, hiszen nem követelne meg jelentős beruházásokat az önkormányzatoktól, továbbá a fiatal nők gyermekszülési terveit is támogatná, ami ugyancsak égető probléma. Egy ilyen, sajnos már-már utópisztikus megoldás forgatókönyve szerint a frissen érettségizettek elmennének tanulni a városba, majd a felsőoktatási képesítés megszerzése után visszatérnének a falvakba távmunkát végezni egy városi központú cégnek. Ez valamelyest levenné a nőkről a stresszt a gyermekvállalást illetően, hiszen az otthonról történő munka „szülési szabadsága” jóval rövidebb lehet, mint egy hagyományos munkahely esetében, továbbá a gyermeknevelést is megkönnyítené. A terv megvalósítását nehezíti, hogy Magyarországon nincs akkora hagyománya a távmunkának, mint például Finnországban, így a nálunk tevékenykedő cégeknek sem feltétlenül jelenthet perspektívát az ilyen álláshelyek létrehozása. Ez kisebb probléma, ám véleményem szerint a vidéki térségek középiskoláinak színvonalát is fejleszteni lehetne, így biztosítva, hogy ne ez akadályozza a tanulni vágyó fiatalok terveit.
Fotó: MTI / Sóki Tamás
Szó volt a kicsit idősebb, már-már középkorú anyák helyzetéről is. Elég valószínűtlen, hogy az ő esetükben működne a fentebb felvázolt narratíva, nekik már aligha opció a nagyvárosban való felsőoktatási képzés. Számukra olyan megoldást kell találni, mely ugyancsak támogatja őket mint anyákat; nem követel magas szakértelmet, és még fenntartható is. Szóba jöhet olyan, esetleg kézműves ajándéktárgyakat, szeszes italokat előállító „szövetkezetek” létrehozása, melyek termékeit egy webshopon keresztül árulnák. A termékek előállítása otthonról is történhet, az értékesítéshez pedig nem kellene más, mint egy cég, és természetesen megfelelő internetkapcsolat.
A helyzet tehát elég súlyos, de semmiképp sem reménytelen. Egy modern, fenntartható, innovatív szemlélettel, továbbá Európai Uniós pályázatok felhasználásával sikerülhet javítani a fent felvázolt körülményeken.
Forrás: Dr. Timár Judit, Dr. Velkey Gábor, Dr. Nagy Terézia (2012): SEMIGRA − Szelektív vándorlás és kiegyensúlyozatlan nemi arányok a rurális térségekben: Esettanulmány. Vezetői összefoglaló. Észak-alföldi Régió, (ESPON), Békéscsaba: MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont. Regionális Kutatások Intézete. Alföldi Tudományos Osztály. 18 p.
Fejléckép: Courtney Pedroza / Cronkite Borderlands Project
