A Trónok Harcának jogi és politikai elemzése

A George R. R. Martin regénye alapján indult fantasysorozat, melynek egy-egy epizódját több mint 16 millió néző követi feszült figyelemmel, nem véletlenül kasszasiker. Az író a könyvsorozatában, majd az HBO a 8 évados sorozatban – a Gyűrűk Urához hasonlóan – egy sokrétű világot jelenít meg történelmi múlttal, földrajzzal, összetett nyelvvel és királyi dinasztiákkal, melyek a több szálon futó történetben a Vastrón megszerzéséért és a Birodalom felvirágoztatásáért küzdenek. De arról, hogy miért is ilyen közkedvelt ez a sorozat, úgy gondolom, hogy minden rajongó órákat tudna áradozni. Azonban az esemény előadói nem rajongóként, hanem tudományos nézőpontból szemlélték a történetet.

A rendezvény során 6 jeleneten keresztül fedezhettünk fel párhuzamokat a történelmi múlt, a kultúra, bizonyos erkölcsi normák és a sorozat között. Ilyen jelenet volt a Dr. Hoffman István által választott – egy, a történet szempontjából sorsfordító – jelenet, a „King of the North”. Ekkor Havas Jont kikiáltják Észak urai királynak. Ez a jelenet közigazgatási jogi szempontból is érdekes lehet, hiszen a főrendek saját akaratuk szerint döntenek, maguk mögött hagyva a korábbi trónutódlási hagyományokat, hiszen Havas Jon nem vér szerinti fia a korábbi királynak. Kialakulóban van a modern közigazgatás alapeleme; a demokratikus (itt még inkább rendi) legitimáció. Ugyanakkor Dr. Tóth Csaba kiemeli, véleménye szerint Havas Jon a Trónok Harca történelmében minden idők legrosszabb és legjobb királya. Kétségkívül megosztó személyiség a Falon szolgáló fattyú, aki igencsak önfejű, azonban annál hatékonyabb harcos. Döntéseit tekintve kiszámíthatatlan, hiszen a főrendi legitimációt követően két rész múlva letérdel Daenerys előtt, aki ugyancsak egy potenciális uralkodójelölt. Jó király Jon, hiszen legitim, reflektál az alávetettjei preferenciáira, erkölcsileg feddhetetlen, valamint népszerűségét aligha csökkenti, hogy deus ex machina feltámad. Kiáll az elvei mellett és példát mutat azoknak, akik esküiket megszegve kiüresedett életet élnek. De kit is nevezhetünk jó királynak? Alkalmas-e Jon az uralkodásra, vagy a Stark családból származó Sansa sokkal hatékonyabb lenne? Pragmatica Sanctióról szó sincs északon, mégis sokak számára kétes, Jon valóban legitim király lenne-e…

Tywin Lannister véleménye szerint a válasz erre a – bonyolult, összetett, valószínűleg empirikusan nem mérhető – kérdésre egyszerű: az a jó király, aki hallgat tanácsadóira. Aligha kérdés, hallgatnánk-e egy olyan tanácsadóra, akinek jól láthatóan minden szava hazugság, és saját érdekei vezérlik. Szó se róla, hihetően adja elő, hogy őt igenis Tommen – az új király – sikeressége vezérli. A gond csak ott válik égetővé, mikor a Lannister családból származó, talán egyetlen jóságos és szerethető uralkodójelölt nem fog tudni dönteni az őt bábuként rángató tanácsadói között, és Westerost olyan válsághelyzetbe kormányozza, amilyen még az Őrült Király idején sem volt. Láthatóvá válik tehát, hogy a kormányzás nem a politikailag befolyásos urakra való hallgatás alapján válik sikeressé, hiszen a tekintélyelv itt nem működik. A tanácsadók gyakran saját érdeküket érvényesítik minden áron. Azonban, ahogy az a Trónok Harcára oly jellemző, a Joffrey sírjánál játszódó jelenetnél sem beszélhetünk fekete-fehér karakterekről. Hoffman kiemeli, Tywin alakja talán az egyik legfontosabb Westeros történelmében olyan szempontból, hogy az északi rendi jellegű államot összekötve a déli abszolutista rendszerrel ő lehetett volna az, aki kialakítja a modern közigazgatás alapjait. Sajnálatos módon – mikor már majdnem elkezdtek szurkolni neki a nézők – halálával megtorpant ez a folyamat, és Tommen szabadon sodródott… a szó szoros értelmében…

A harmadik jelenetben tárgyalt tanácsadó kontra vezető kapcsolat kiélesedik Lord Varys és Daenerys párbeszéde során. Milyen hatása lesz egy erős uralkodó – erős tanácsadó kettősnek? Felmerül a kérdés, egy erős vezetőnek mennyire kell a tanácsadókra hallgatnia? Fenntarthatja-e egy tanácsadó a jogot, hogy váltogassa az uralkodókat, ha ő a „birodalmat” szolgálja? Varys ez alapján köpönyegforgató, vagy igaz törvényességre hivatkozik a Birodalom által? Hoffman kiemeli, nem egyszerű meghatározni, mi kell egy birodalom sikerességéhez és fennmaradásához. A kormányzat részéről a programhoz, személyhez vagy szakértelemhez való ragaszkodás az alapvetés? Megjelenik a Machiavelli által képviselt szemlélet is: az uralkodó, az állam első szolgája csak akkor lehet jó, ha az állam érdekeit szolgálja. Daenerys megfelelne ezeknek a feltételeknek? Neki talán elhisszük, hogy azt tartja szem előtt, hogy a nép embereinek jobb sora legyen? Ugyanakkor a cél valóban szentesíti az eszközt? A politikai moralitás valóban különbözik a hétköznapi moralitástól, ugyanakkor nem egyértelmű, hogy szabad-e esküt szegni, elárulni valakit, tömegmészárlást véghezvinni azért, hogy egy modern társadalmi normák alapján jobbnak ítélt rendszer jöhessen létre. Dr. Kisteleki kiemeli, Daenerys ösztönből cselekszik, ezért sorsdöntő, hogy mikor a negyedik tárgyalt jelenetben megkérdezi Jon véleményét, ő érzelmeit félretéve, igaz elvei szerint, őszintén a szemébe mondja véleményét, és ezzel képviseli az északiakra jellemző szemléletet, miszerint akkor beszélhetünk jó tanácsadó-vezető viszonyról, ha mindkét fél megteheti, hogy őszintén megosztja véleményét. Hiszen amint ez nem jelenik meg egy államigazgatásban, a vezetés rossz irányba mehet el. Minden esetben szükség van egy jól működő rendszerben fékekre és egyensúlyhelyzetet kialakító intézményekre, tanácsadókra. Végtére is a sárkányok kulcsa sem csak egy kézben lehet…

Kihagyhatatlan jelenethez érkeztünk az előadás vége felé közeledve. Jon és Daenerys szerelme által egyesül a Targaryen és a Stark uralkodóház. Vagy mégsem? Kettejük kapcsolata megjeleníti a Trónok Harcában oly sokszor megjelenő vérfertőzés kérdését és nagy uralkodócsaládok egyesülését. Ennek az alapja már az egyiptomi fáraóknál megfigyelhető: a fáraók isteni vére nem keveredhet, ez lesz csak igazi uralkodói vér. Ez teljes mértékben elfogadott volt, de a keresztény kultúrában ezt kezdettől fogva elítélték. A sorozatban mindkét felfogás jelen van, és ellentétben állnak egymással. A Targaryenek ezt művelték, a Lannisterek azért titkolják, de művelik. Starkoknál fel sem merül ez a lehetőség. Hogy gondolkodnak az emberek a büntetésről? Magyarországon az egyenesági rokonnal létesített vérfertőző kapcsolat olyan bűntett, ami 1-5 év börtönnel jár. De testvérek közötti nemi kapcsolat csak vétség, és csak 2 évet jelent. Kettősség figyelhető meg ebből a szempontból is.

A Dr. Hoffman által választott jelenetben megjelenő Tyrion arckifejezése mindent elárul Daenerys és Jon szerelmi viszonyáról. A bölcs tanácsadó természetesen nem tud a tényleges családi viszonyokról, ő csak annyit lát, hogy két hatalmas uralkodóház egyesül. Dr. Tóth Csaba kiemeli, Tyrion számára a mérsékelt politika lenne fontos, és éppen ezért szeretné kicsit korlátozni Daenerys erejét. Hiszen nem a Lannisterek, – saját családja – pusztulását szeretné, hanem megtörni azt a körforgást, miszerint jön valaki, letarol mindent és mindenkit, meghal, majd jön a következő jelölt. Tyrionnak a konszolidáció a ténylegesen kitűzött célja. Azonban a Daenerys és Jon által létrejött hatalmi központtal szemben nehéz egyensúlyt találni.

Sansa vajon hogy fogadja a hírt, hogy Jon – nem elég, hogy térdre ereszkedik Daenerys Targaryen előtt –, de mellé még csak nem is Stark? Elismerik-e uralkodónak a rabszolga-felszabadító, esküszegő Daeneryst? A normaszegés szükséges-e az érvényesüléshez, vagy egy lejtőt indít meg a Birodalom moralitásával kapcsolatban? Számos kérdés merül fel a Trónok Harca világában, nem is reménykedhetünk benne, hogy mindre választ kapunk az utolsó évad részeiben. Azonban ahhoz kétség sem fér, hogy izgalmas és fordulatokkal teli befejezésre számíthatunk George R. R. Martintól és az HBO csapatától. Én már tűkön ülök… és Ti?

Fejléckép: HBO