„Csillogó szemű, értelmes diákok érdeklődnek irántunk továbbra is”

Elég sok negatív hír terjedt az elmúlt fél évben a BTK-s megszorítás kapcsán. A múlt héten volt egy PDSZ által tartott tájékoztató, amelyen dékán úr is ott volt. Akkor ismertette ezt a megszorítási csomagot. Milyen út vezetett eddig, miért lett a BTK-nak ilyen megszorítási csomagra szüksége?

Rengeteg hír jelent meg a BTK-ról, ennek a többsége valóban nem volt pozitív. Úgy döntöttünk, hogy tartunk egy tájékoztatót az ügyben, mert az nyilvánvaló, hogy hatalmas érdeklődés van a sajtóban a BTK iránt, ami érthető, mert az ország legnagyobb és legrégebbi kara, maga is gyakorlatilag nemzeti kulturális örökség, ezért minden sajtótermék érdeklődik irántunk.

Hogy hogyan jutott ide a BTK? Ami a fenntartóval való számos egyeztetésből is nyilvánvalóvá vált, hogy a felsőoktatási normatíva nem fedezi az oktatás költségeit. Ez az alapvető probléma. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy a tárgyalásainknak köszönhetően 2019-től felmenő rendszerben emelkedett a bölcsésznormatíva. Megnőtt a tanárképzési normatíva is, tehát ez mindenképpen pozitívan fog hatni a költségvetésünkre már idén is. Emellett az EMMI jelzéseinknek köszönhetően felmérte azt a helyzetet, amibe az ELTE, illetve az ELTE két nagy kara került, és a fenntartó külön támogatást adott 2019-ben: az ELTE egy mintegy egymilliárdos céltámogatáshoz jutott, ami a „műszaki, természettudományi, bölcsészettudományi, pedagógus képzésre” kell fordítania. Ennek volt köszönhető, hogy nem azt a számunkra elfogadhatatlan megszorítási intézkedést kellett foganatosítanunk, ami a Költségvetési Tanácson az ősszel megfogalmazódott.

Miért vált alacsonnyá a normatíva?

A normatíva alacsony szintje országosan probléma. Ami az ELTE BTK esetében különösen nehéz, hogy nálunk igen nagy az ún. kis szakoknak az aránya, valamint az, hogy az elmúlt 5-6 évben a bolognai rendszer, illetve a munkaerőpiaci változások miatt egy számunkra nem kedvező elmozdulás történt: számos MA-képzésünk iránt megcsappant az érdeklődés. A BA-t végzett hallgatóink iránt olyan nagy a munkaerőpiaci igény, hogy nem érdekeltek emelt szinten tanulmányokat folytatni, hacsak nem akarnak kutatók lenni. De sajnos jelenleg keveseknek adatik meg, hogy kutatói karriert építsenek a bölcsészettudomány területén.

Mit jelent a megszorítás az állások tekintetében, pontosan hány oktató kerül ki a BTK állományából?

Összesen 34 státusz fog megszűnni. Többségüket nyugdíjazással, egy kisebb számukat (9 főt) pedig a bevezetett minőségbiztosítási rendszer, illetve oktatásszervezési okok miatt kell felmentenünk.

Most a 65 év fölöttiek közül kerülnek nyugdíjba. Továbbra is marad az az alapvetés, hogy 70 év lesz a nyugdíjazás ideje a professzoroknál, vagy ez 65-re lesz lecsökkentve?

Nem! Azt nagyon fontosnak tartom, hogy ez egy egyszeri alkalom volt, legalábbis az én dékáni mandátumom alatt biztosan. Amikor státuszvesztéssel jár a nyugdíjazás, nyilvánvaló, ha így folytatnánk, akkor bezárhatnánk a Kart – egyszerűen kihalnánk. Hozzátenném, hogy igen rossz a kari korfa, elöregedett az oktatói állomány, ami ugyancsak rossz hatással van fiatalok kutatói ambícióira. Ha azt látják, hogy nincs esélyük ide bekerülni oktatónak, akkor nem fognak se MA-ra, se doktorira jönni. Fontos célunk a fiatalítás!

Visszatérve: A törvény szerint a egyetemi tanár mentesíthető a közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetése alól, annak ellenére, hogy nyugdíjasnak minősül. Egyetemi docens esetében 65 év felett alkalmazását az oktatási-kutatási szempontok figyelembevételével, az intézménynek az ágazatért felelős minisztériumnál szükséges kezdeményezni. Eredetileg docensek esetében volt 65 év a nyugdíj-korhatár, amin enyhített a törvény, és azt mondta ki, hogy miniszteri engedéllyel, ha szükség van a 65 év feletti docens munkájára, akkor alkalmazható. Gyakorlatilag nálunk ez a további alkalmazás természetessé vált, de ez mára újragondolást igényel.

Ennek az újragondolásnak a szellemében született meg a tudománymetriai alapú oktatói értékelés?

Igen. Éppen egy éve lettem dékán. Nagyon fontosnak tartottam az elejétől fogva a minőségbiztosítási szempontokat, és azt, hogy és átlátható, transzparens módon történjen meg a kinevezés is. Összeállítottunk egy kiválósági szempontrendszert, ami csak a kutatói tevékenységet méri. Nagyon szerencsétlen, hogy ennek az elfogadása épp összeért az elbocsátásokkal, mert sokan azzal asszociálják, hogy minőségbiztosítás egyenlő az elbocsátással, pedig nem! Ez egy teljesen nemzetközi sztenderd, amit az ELTE-n a mi karunk vezetett be elsőként ilyen következetes módon. A Magyar Tudományos Művek Tárán és az ELTE Stratégiai Adatbázisán alapul a mérésünk. A téli negatív események közepette mindenképp pozitívum, hogy a Kar feltöltöttsége a Stratégiai Adatbázisban 100%-os, ami egyedülálló az ELTE-n.

Milyen adatok számítanak ebben a szempontrendszerben?

Hatalmas bizonytalanság övezi az tudománymetriát, főleg a bölcsészettudományokat. Mi egy 5 szempontú rendszert határoztunk meg, ami a későbbiekben módosítható és finomítható. Ennek része a tudományos publikációszám, az idézettség, a pályázati aktivitás, a konferenciarészvétel, és az ötödik egy ún. nemzetközi mutató, amit az idegennyelvű publikációkból és az idegennyelvű konferencia-részvételek alapján számítottunk ki.

Azért nemcsak elbocsátás, hanem előrelépés is lesz.

Jól mondja, van pozitív üzenetünk is: a mutatók alapján leginkább kiemelkedő három tanársegédet és három adjunktust ebben a csomagban előléptetjük. Üzenet a Kar felé, hogy itt nem arról van szó, hogy folyamatosan darabolni kívánjuk az oktatói állományt. Az elfogadhatatlan lenne. Ehelyett a minőségi kutatási, és majd hamarosan kidolgozandó oktatási kiválósági szempontok szerint próbálunk minél több előléptetést, illetve alkalmazást eszközölni a jövőben.

Mennyire kell a hallgatóknak attól tartaniuk, hogy az oktatói létszámcsökkenés miatt az oktatás minősége is csökken a karunkon?

Mintegy 500 fős az oktatói állományunk, ami kiegészül több mint száz lektorral és nyelvtanárral. Így 600 fölötti az oktatói létszám –  a 34 felmentett oktató 500-zal számolva még a 7%-ot sem éri el. Nagyon vigyáztunk, hogy az intézkedés hatása egyenlő arányban érvényesüljön Intézetek között, tehát egyetlen Intézet sem lesz túlságosan megterhelve. Minden egyes felmentett kolléga személyéről egyeztettünk az intézetigazgatóval.

Biztos vagyok benne, hogy ez az oktatás színvonalát nem fogja csökkenteni, de azzal a feltétellel, hogy többet ilyet nem lehet ilyen intézkedést vállalni! Egy újabb ilyen, vagy egy nagyobb mértékű elbocsátás már nagyon komolyan az oktatás színvonalának a rovására menne.

Hogyan fogadták az oktatók ezeket a híreket?

Remélem, hogy az oktatók belátják azt, hogy szükség van egész egyszerűen a megújulásra. Azt meg kell említeni, hogy működési szempontjaink alapján alapvetően konzervatív intézmény vagyunk. Ugyanakkor a világ sokat változik.

Mindenkit ­– így személy szerint engem is – nagyon rosszul érintett a kialakult helyzet. Ezt egy nagyon nehéz döntéssorozatnak éltem meg, hiszen emberek életébe kellett beleszólnom. Hangsúlyozom, hogy biztos, hogy nem kívánok még ilyen folyamatot végigcsinálni. Nyilvánvalóan itt nem a minőségbiztosítási elvek és gyakorlat bevezetésére gondolok, azt elengedhetetlennek tartom.

Azt is említette, hogy más intézkedések is lesznek, máshonnan is el kell vonni, hogy ez a 250 milliós hiány megszűnjön. Ez milyen területeken lesz?

A kancellária arra is kötelezte a két Kart, hogy területeket is engedjen át. Itt szerintem ellentmondásos helyzet alakulhat ki. Mi egy adott épületet javasoltunk, ám annak a kiürítése is komoly erőfeszítéseket fog a Kar egészére róni, és nyilván az ott levő oktatási egységekre alapvető szükségük van, tehát gyakorlatilag át kell gondolnunk a különböző Intézetek elhelyezkedését a Trefort-kerten belül. Komoly problémát jelent, hogy a mai napig nem áll rendelkezésünkre a Trefort-kert műszaki felmérése a szükséges részletekbe menő leírása, aminek az elkészítése az üzemeltető feladata. Ennek hiányában bármiféle, az elvárt intézkedési tervben megfogalmazott átfogó átalakítás felelőtlenség.

Nagyon fontos annak belátása, hogy a Bölcsészkar egy igen összetett rendszer a maga 16+2 intézetével és több mint 170 képzésével. Elfogadom a racionalizálás szükségességét, például a kari könyvtárak fragmentálódott állapotára vonatkozóan. Ez utóbbira egyébként épp most dolgozunk ki stratégiát az Egyetemi Könyvtár közreműködésével. Kellő előkészítés nélkül ugyanakkor a racionalizálási szándék károkozáshoz vezethet.

Ehhez azért anyagi befektetés is kell.

Pontosan. A másik, amit nem szabad elfelejteni, hogy ez a Trefort-kert Nemzeti Történelmi Emlékhely. Idén emlékezünk meg Eötvös Loránd halálának 100. évfordulójáról. Eötvös Loránd nemcsak itt oktatott és kutatott, de személyes életterének egy része is a Trefort-kerthez kötődött. Nagyon fontos a hely szellemének tisztelete, amihez a Kar 207. dékánjaként kötelességem ragaszkodni.

A BTK-t elég sok negatív sajtóhír érte ősztől kezdődően. Ez mennyire rontja a BTK társadalmi megítélését?

Nyilvánvalóan az, hogy itt létszámleépítés lesz, október óta benne van a levegőben, és mivel ez a Kar nemcsak – belvárosi elhelyezkedésénél fogva – fizikálisan, hanem a média figyelme szempontjából is igen kitett az ország és a főváros érdeklődésének, természetes, hogy ami történik, az azonnal országos üggyé válik. Én ezt jónak tartom. Hangsúlyoznám, hogy a Magyar Időkben decemberben velem megjelent interjúban nagyon sok pozitív üzenet is megjelent a BTK és általában a bölcsészettudomány szempontjából. Ugyanakkor féltünk attól, hogy a leépítés hírei negatívan fog hatni a jelentkezési számra, de épp múlt héten volt a nyílt nap, és ötszázzal több érdeklődő volt, mint tavaly. Több mint ezerhétszázan voltak kíváncsiak az ELTE BTK képzéseire. Ugyanúgy csillogó szemű, értelmes hallgatók érdeklődnek irántunk továbbra is, mint ezelőtt bármikor. Nem félek tehát attól, hogy ezek a hírek elriasztanák a jelentkezőket. Nagyon fontosnak tartom, hogy nyíltan, szabadon beszéljünk arról, ami a Karon történik. Így nyugodtan állhatunk a média figyelmének középpontjában. Arra nagy hangsúlyt szeretnék a jövőben fektetni, hogy pozitív üzenetek is jöjjenek a Karról, hiszen ez egy hatalmas oktatási és kutatási potenciállal rendelkező intézmény. Az ELTE BTK egyedülálló érték, amire a kari és az egyetemi vezetésnek együttesen, közös felelősségük tudatában kell vigyázniuk.

Kiemelt kép: Burkus Dávid (ELTE Online)