Szociális munka Magyarországon 2018-ban. Milyen keretek közé vannak szorítva a kutatások? Egyáltalán nevezhetjük-e klasszikus értelemben tudománynak a szociális munkát? Vagy ami még ennél is fontosabb: számít-e egy ilyen vitathatatlanul fontos téma esetében, hogy milyen címkét aggatunk rá?
A Magyar Tudomány Ünnepe kapcsán több intézmény előadással készült – nem volt ez alól kivétel az ELTE TáTK Szociális Munka Tanszéke sem. November 22-én egy, a Körkép: kutatások a szociális munkában címen meghirdetett beszélgetésre került sor. Az esemény előadói az ELTE TáTK munkatársai voltak: Bass László adjunktus, Darvas Ágnes egyetemi docens, Rácz Andrea habilitált egyetemi docens, valamint Szécsi Judit tanársegéd. A beszélgetés moderátora pedig Hubai László tanársegéd volt.
Szóval a szociális munka… Kissé viccesen, ugyanakkor szomorúan megjegyzésre került az előadás elején a helyzet furcsasága. Egész pontosan az, hogy a szociális munka mint tudomány a közízlés számára nehezen illeszthető be a standardizált tudományok közé (mint például az ősmagyarokról szóló kutatások…). Persze megegyeztek abban, hogy ez a téma „kommunikálásán” is múlik. Mindenesetre tény, hogy a szociális munka – lényegéből fakadóan – egy alkalmazott tudomány. Az öncélú használata teljesen felesleges lenne, hiszen társadalmi problémákkal foglalkozik. Szécsi Judit kiemelte, hogy a párbeszéd-orientáltság mindenképp központi elem. Gyakorlati tapasztalatokból építkeznek, és ezeknek valamiféle hozadékuk kell hogy legyen. (Természetesen ez általánosságban jellemző a társadalomtudomány ágazataira.)
De mégis milyen limitekkel kell számolni? Vagy bármilyen – szociális szempontból hasznos – témában lehet kutatni? Sajnos nem. Szomorú aspektus ez, aminek elő kellett kerülnie. Jelenleg a szociális munka a legtöbb esetben – sajnos ki kell mondani – „kényszerkutatást” jelent az ezzel foglalkozók számára. Persze ez elsőre nem feltétlenül egyértelmű, de kis logikával belátható: a szociális munka magával vonja a terepmunkák, a felmérések költségeit. Ehhez pedig források szükségesek. Hogy mire van forrás, és mire nem, az egy igen kellemetlen és nehéz téma. Persze vannak anyagilag jobban támogatott kutatási területek (például a droghasználat, ahogy ezt Szécsi Judit megjegyezte), de a helyzet alapvetően eléggé kiábrándító. Egy egészen konkrét és tipikus példa lehet a gyerekszegénység kutatása: 2o11 óta gyakorlatilag nem mutatkozott meg politikai akarat arra nézve, hogy ezt az adott szakemberek kutassák. Márpedig otthon, az íróasztalnál ülve elég nehéz a témában felmérést végezni… Arról nem is beszélve, hogy a különböző pályázatok nem kizárólag financiális vonzatokkal járnak. Ez egy összetett folyamat. Darvas Ágnes például a Tony Blair által bevezetett gyermekszegénységi programot hozta fel: egyfelől jelentett struktúrát, részleteket a folyamattal kapcsolatban és egy komoly anyagi forrást. Szóval igen: komoly erőbefektetést igényel a társadalmi problémák kezelése…
Könnyen átlátható ezzel kapcsolatban az egyik nehézség (abban az esetben, ha nincs politikai igény a helyzetek kezelésére): a szociális munka „érdeklődési köre” ugyanis a vezetőség által is problémásnak ítélt kérdéseket foglalja magában. Ezekkel a kérdésekkel pedig – ha azok az anyagi forrást biztosítani képes emberek számára nem élveznek prioritást – nem fognak foglalkozni. Vagyis nagyon lebutítva a következőképpen áll a dolog: azt kutatják a szakemberek, amire van keret.
Egy másik, egészen más jellegű kérdéskör volt az alkalmazott tudományosság és a – nevezzük most így – elméleti, „magas” tudomány egymásnak feszülése. Először is probléma volt, hogy a szociális munka esetében elkülöníthető-e a kettő. – Semmiképp nem szerencsés, hiszen a tudományos elit gyakorlati anyagból építkezik, míg a gyakorlatot végző munka igényli a módszertant. Vagyis a klasszikus értelemben vett tudományosság szerves része a munkának. (Etikai szempontból érdemes azonban különbséget tenni a kutatásokban részt vevők között, hiszen akár egészen kényes szituációk is szóba kerülhetnek, mint amilyen az öngyilkosság, a droghasználat stb. Ilyen esetekben pedig nagyon nem mindegy, hogy aktív, közbelépő vagy megfigyelő magatartással rendelkezik-e a kutató.)
Persze sokszor nehezen feloldható a feszültség: sok hallgatót kiver a víz, ha egy fehér köpenyes tudósra gondolnak, aki kizárólag otthonról elmélkedik az élet nagy dolgain. Éppen ezért – ahogy azt ki is emelték az est során – az oktatóknak dolgozniuk kell a kétfajta tudományosság összebékítésén. Erre jó lehetőségként szolgálnak például a „szociotáborok”. Ezeken a nyári terepgyakorlatokon a hallgatók érezhetik a saját mozgásterüket, és sokszor itt találkozhatnak először a gyakorlat és elmélet valódi ötvözésével.
Az előadás kifejezetten élénk volt, a hallgatóság aktívan részt vett a beszélgetésben. Az egyik kérdés például a következő volt: Miben különböznek a külföldi szociálismunka-képzések a magyarországitól?
Sok példa érkezett: az esten jelen lévő kutatók rendelkeztek tapasztalatokkal például Németországból, Hollandiából és Angliából is. Alapvetően két szempont kristályosodott ki az elmondottak alapján, ami segít enyhíteni a fent vázolt kettősség okozta feszültséget: egyrészt sokkal aktívabb a „megrendelő” szerep egyetem és állam közt. Az egyetemi potenciált (mind a módszertani tudást, mind a gyakorlati tapasztalatot) a legkülönbözőbb felkérések esetében használják fel. Ezáltal a szakma társadalmi megítélése is pozitív irányba változik. (Az emberek érzik a képzés gyakorlati hasznát, a közösség és az egyetem kapcsolata pedig sokkal harmonikusabb.) Másrészt a kutatók sokkal nagyobb önreflexivitással dolgoznak. Nagyon leegyszerűsítve a következőről van szó: kevésbé feszül egymásnak a tudomány két „pólusa”, hiszen ahogy egy kutató terepmunkát kezd végezni, automatikusan igazítja, kialakítja, továbbgondolja az ehhez kötődő módszertant, folyamatosan keresve a lehetőségeket saját maga és a többi kutató számára. Arról nem is beszélve, hogy kevésbé éri az alkalmazott tudományokat „megvetés” az elméleti kutatók részéről, mint ahogy ez Magyarországon gyakran előfordul – természetesen hibásan. Vagyis a kettő közt nem lehet értékbeli különbséget tenni. Egyformán lényegesek, valamint – ebben az esetben – feltételei is egymásnak.
Összesítve egy nagyon izgalmas, jó hangulatú beszélgetés volt, az „ősmagyaroknál” sokkal aktuálisabb, ugyanakkor – sajnos – a közmédia által kevésbé felkapott témákban.
Források:
http://tatk.elte.hu/karihir?id=NW-1547
https://www.elte.hu/content/korkep-kutatasok-a-szocialis-munkaban.e.10498?fbclid=IwAR2Qbui-XsaQSdftWbo2KPvntG91iIdyIJflR5D9_3-S7HnwarfdcfEWFV0
A képek forrásai:
https://az616578.vo.msecnd.net/files/2016/10/18/6361241644684608871177337071_social-worker-Pq0GSw-clipart. jpg
https://www.drawingitout.com/bccollegeofsocialwork/
https://sites.google.com/a/tkschools.org/school-social-work/
