Ne öld, öleld magad! – így is hangozhatna a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedőknek adott képletes tanács. Érdekes paradoxon húzódik a mitológiai Narküsszosz és a nárcisztikus emberek között. Előbbi vízbe fulladt, mert át akarta ölelni a tükörképét, míg a nárcisztikusoknak az lenne a legnagyobb segítség, ha végre át tudnák ölelni a saját lényüket.
Azaz elfogadni és szeretni magukat. Persze ehhez előbb rést kell ütni azon a páncélon, amiről sokan nem is tudják, hogy létezik, s ezért úgy gondolják, hogy a nárcisztikusok soha nem változnak meg. Az látszik rajtuk, hogy mennyire magabiztosak, önimádóak, és mennyire tökéletesnek gondolják magukat úgy, ahogy vannak, pedig ez csupán a sebezhetőség – főként a bizonytalanság, a félelem és a szomorúság vagy a magány és a szégyen elrejtéséért tett – sokszor kiváló – színészi alakítás, amelyet több szakember egy megkreált, hamis énként definiál.
Fontos, hogy zavarról akkor beszélhetünk, ha a nárcizmus olyan méreteket ölt, amely negatív irányban befolyásolja az egyént élete bármely területén. Hogy miért jön létre? A nárcizmus genetikailag is öröklődő hajlam, de – mint általában minden területen – kiemelendő szerepet játszik a szülők hatása kisgyermekkorban. Az ő viszonyulásuktól, nevelésüktől függhet, hogy gyermekükben a grandiózus vagy a sérülékeny nárcizmusnak kedveznek. Sokan úgy tartják, hogy a nárcisztikus személyiség kialakulását a szülői elutasítás okozza, amely következményeként a gyermek úgy kezd vélekedni, hogy a világon számára egyetlen megbízható személy létezik, mégpedig önmaga. A nárcisztikusok leginkább magukról szeretnek beszélni, roppant módon érzékenyek a negatív kritikára, könnyen haragra gyúlnak, és sértettségük manipulációba is átcsaphat. Úgy érzik, sokra hivatottak a világban, többet megtehetnek, mint az „alacsonyabb rendű” társaik, hogy megszeghetik – és szeretik is megszegni – a szabályokat. A partnerüket sokszor helyezik alárendelt pozícióba, aki ha „páncélosodással” hárít, két makacs pajzs fog egymásnak feszülni. Nehéz megtalálni a nyitját a nárciszok páncéljának… A szakemberek szerint az első legfontosabb lépés, ha mi magunk is kinyílunk: nekünk is fel kell tárnunk az érzéseinket, megmutatni a sérülékenységünket. Ez nem egyszerű feladat, hiszen önmagunk védelmében frusztrációval, dühvel vagy bénultsággal reagálhatunk nárcisztikus partnerünk arroganciájára és érzéketlenségére. Craig Malkin, a Harvard Egyetem pszichológiatanára azt állítja, hogy ha nárcisztikus társunk képes megélni és megosztani az olyan fájdalmas érzéseket, mint a magány vagy a szégyen, akkor van remény. Ha a páncél mind a két fél részéről kinyílt, a következő lépés az ego lebontása. Léteznek-e olyan ösztönzők, amelyek segítségével a nárcisztikus emberek alkalmasabbá válnak a szeretetre és az elköteleződésre? Eli Finkel, Keith Campbell és Laura Buffardi, a Northwestern Egyetem, valamint a Georgiai Egyetem munkatársai The Metamorphosis of Narcissus (Narkisszosz átváltozása) című tanulmányukban ezt a kérdést járták körbe. Craig Malikin könyvében az olvasható, hogy ha arra ösztönözzük őket, hogy törődjenek többet másokkal, és váljanak együttérzőbbé, már csökkenhet a nárcizmusuk mértéke. Nárcisztikus partnerünk empátiáját olyan alapvető elemekkel tudjuk ösztönözni, amelyek egy kiegyensúlyozott kapcsolat működéséhez szükségesek. Csupán annyival tehát, ha hangot adunk a kapcsolat fontosságának, felfedjük saját érzéseinket, és az én és a te individuumtornyai közé hidat építve a „mi”-re fektetjük a hangsúlyt. Ha magunk megtettük ezeket a lépéseket, rajta a sor. A változás nehéz. A változtatás igényét, az érzelmi kölcsönösség kérését a nárcisztikus egyének számonkérésként is értelmezhetik. Ha semmi nem segít, a szakemberek a szakítást tanácsolják. Ám ha sikerül betörnünk a páncél mögé, s lebontanunk az egotornyot, magunkhoz szoríthatjuk az árva nárciszokat.
A Jog és Pszichológia szervezésében április 12-én egy előadás keretében lehetőség nyílik a személyiségzavarról bővebben informálódni. Az esemény az alábbi linken érhető el: https://www.facebook.com/events/1580353345414934/.
Források:
http://7koznapi.blog.hu/2017/03/13/narcizmus_971
http://hvg.hu/pszichologiamagazin/20180301_Ha_narcisztikus_a_tarsunk_az_is_marad
