Hamarosan kezdődik a vizsgaidőszak, ezért néhány tanáccsal szeretnénk segíteni nektek abban, hogy könnyebben menjen a tanulás.
1.) Tervezd meg!
Sokat javít a produktivitásodon, ha egy naptár vagy táblázat segítségével előre felosztod magadnak a megtanulandó anyagot. Igyekezz minél pontosabban meghatározni a teendőidet, vagyis ne az kerüljön egy adott rubrikába, hogy 14:00 és 16:00 között szociálpszichológiát tanulsz, hanem az, hogy ebben az idősávban elolvasod és kijegyzeteled a tankönyv 3. fejezetét.
A „to do”-listák mintájára írj magadnak egy „not to do”-listát: ezen a cetlin szerepeljenek azok a tényezők, amelyek a leginkább hátráltatnak tanulás közben, vagy képesek nagyon gyorsan elterelni a figyelmedet. Tedd a papírt olyan helyre, ahol mindig látod, és próbáld csökkenteni ezeket a rizikófaktorokat. Nyomtasd ki a tematikákat és a tételsorokat, így időben szembesülhetsz azzal, hogy mely témákról nincs még semmilyen anyagod.
Gondold át, milyen a számodra az ideális tanulási környezet. Arra van szükséged, hogy teljes csendben lehess a szobádban, vagy pont az segít, ha kimozdulsz, netán szívesen ötvöznéd a kettőt, és jó lenne, ha otthon ülve érezhetnéd úgy, hogy egy kávézóban, egy erdőben, esetleg egy kandalló közelében vagy?
2.) Ne ugord át a tartalomjegyzéket, az előszót és a táblázatokat!
Hajlamosak vagyunk arra, hogy ne foglalkozzunk a tartalomjegyzékkel és az előszóval, pedig mivel a szakirodalmat jobbára nem az érdekes történetek, hanem az információszerzés miatt olvassuk, megéri tanulmányozni a kötetek első néhány oldalát is. Ha nem igazodsz ki a feljegyzéseiden, a tartalomjegyzék segítségével pontos képet kapsz arról, hogy mik a fő témakörök, a kisebb kérdésköröket átböngészve pedig rögtön láthatod azt is, hogy a tételsorod szempontjából melyik fejezetek lesznek igazán fontosak.
Az előszóban a szerző gyakran összefoglalja a könyv legfontosabb állításait, és kifejti azt is, hogy milyen módszerek alkalmazásával jutott ezekre a megállapításokra, sok esetben röviden bemutatja az egyes fejezetek tartalmát is. Előfordul, hogy egy olyan hosszabb tanulmányára, konferencia-előadására hivatkozik, melyben summázta a kezedben tartott mű alapjait, úgyhogy ha nincs sok időd a vizsgáig, érdemes utánanézni ezeknek a szövegeknek.
A diagramok, táblázatok nem csupán akkor járulnak hozzá a memorizáláshoz, ha vizuális típus vagy, hanem akkor is támogatást nyújthatnak, ha egy hosszabb szövegrész összefoglalására vagy az ahhoz tartozó kiegészítő, de fontosnak vélt adatokra vagy kíváncsi.
3.) A saját jegyzeteidből tanulj, a vizsga formájának megfelelően!
Mindannyiunkkal előfordult már, hogy vészhelyzet esetén az ismerőseink jegyzeteiből tanultunk, de nyilván te is tapasztaltad, hogy ez nem ideális, már csak azért sem, mert rengeteg időt vesz el mások kézírásának silabizálása.
Jegyzetelés közben figyelj arra, hogy tagold a szöveget, jelöld az összetartozó témaköröket, az ok-okozati összefüggéseket. Nem kell kifestőkönyvet csinálni a füzeteidből, de a nevek, évszámok, fogalmak könnyebben megjegyezhetők, ha színes tollakkal írod őket (ebben legyél következetes, pl. a definíciók mindig zöld színnel szerepeljenek).
Érdemes a vizsga formájának megfelelően felkészülni. A feleletválasztós teszteknél pici részletekre, helyekre, évszámokra kell visszagondolni, ezért a dátumokat ajánlott megjeleníteni egy idővonalon, vagy könnyen felidézhető szavakat, mondatokat összerakni a memorizálandó nevek kezdőbetűiből. A feldatlap kitöltése előtt tanácsos átfutni az összes kérdést, mert előfordulhat, hogy egy későbbi kérdés hasznodra lesz egy korábbi megválaszolásában. A figyelmes olvasás itt elengedhetetlen, hiszen sokszor a kapkodás miatt karikázunk rosszul a „melyik nem…” vagy a „melyikre jellemző leginkább, hogy…” típusú kérdéseknél. Ha esszét kell majd írnod, akkor néhány fejezet elolvasása után fontold meg, hogy mi lehetne az a 2-3 átfogó kérdés, ami lefedné azt az anyagrészt. A kifejtendő kérdéseknél mindig ügyelj arra, hogy pontosan mit kell csinálni („mutassa be két példán keresztül”; „sorolja fel”; stb.), hogy a bevezetésed ne a feladat szövegének megismétlése legyen, valamint arra is, hogy a befejezésben már ne hozz be új szempontokat, hanem azt foglald össze, hogy mire lehet következtetni a leírtakból. A szóbelire úgy tudsz a legjobban gyakorolni, ha hangosan előadod a tételeidet, és közben felidézed, hogy milyen kritikákat kaptál a kiselőadásaid után (motyogsz; csak állítasz; nem érvelsz; túl hevesen gesztikulálsz), és igyekszel ezeken javítani.
4.) Ezt már olvastam ≠ Ezt már tudom!
Néha abba a hibába esünk, hogy a jegyzeteink olvasgatása közben felbukkanó ismerős részeknél azt hisszük, hogy azt már meg is tanultuk. Ez sokszor félrevezető, hiszen valójában csak felismerjük azt, amit az első figyelmes olvasásnál kiírtunk. Az emlékképződéshez aktív tanulásra van szükség.
Minél többféle módon teszteled magad, annál inkább segíted az adatok elraktározódását. Beszélj összefüggően, a saját szavaiddal arról, amit olvastál. Emeld ki a definíció 2-3 kulcsszavát, és próbáld meg azok segítségével elmondani, hogy mi a fázistér. Írd a margóra, hogy miről volt szó azon az oldalon. Kösd össze az új információkat a korábban tanultakkal, keress összefüggéseket. Ha vannak a könyvben kérdések a fejezetek végén, válaszold meg őket.
5.) Ismételj!
Az időközönkénti ismétlés alapja a felejtési görbe, ami azt mutatja meg, hogy aktív felidézés nélkül mennyi idő alatt felejtesz el valamit. A leghasznosabb az, ha este átnézed, amit aznap tanultál, másnap tanulás előtt gyorsan átfutod a jegyzeteidet, majd pár nap múlva ismét visszaemlékszel az adott anyagrészre. Ennek a gyakori előhívásnak is több formája lehet: készíthetsz magadnak tanulókártyákat (a papír egyik oldalán a kérdés/fogalom/évszám stb. legyen, a másikon a válasz), ha a gyorsabb megoldás érdekel, akkor használd az erre a célra kifejlesztett weboldalakat (Anki, Memrise).
Képek: Pinterest, Tumblr
