Mindenki Segít címmel szervezett jótékonysági napot a PPK Hallgatói Önkormányzata szeptemberben. Az esemény keretében a hallgatók, valamint az oktatók végezhettek önkéntes munkát különböző szervezeteknél. Lehetőségük volt egy-egy önkéntes csapat tagjaként kutyát sétáltatni, gyerekekkel játszani, felolvasni időseknek vagy akár kerítést festeni, majd egy jótékonysági bállal zárult az este. Szerencsére én is tagja lehettem egy önkéntes csapatnak, így saját tapasztalataimat is meg tudom Veletek osztani a többi önkéntes beszámolója mellett. Remélem Ti is kedvet kaptok az önkénteskedéshez, mert tavasszal a tervek szerint ismét lehetőségünk lesz kicsit segíteni!
Mivel előre jeleznünk kellett, hogy hol szeretnénk önkéntes munkát végezni, így reggel már eszerint rendeződtünk csapatokba és indultunk el az általunk választott cél felé. Én a Vázsonyi Vilmos Idősek Otthonának Dózsa György úti telephelyén segíthettem sokadmagammal. Csapatunk egy része a kertben tudott segíteni az otthon dolgozóinak, így megragadtuk a gereblyét, valamint az ásót és nekiálltunk kicsit megszépíteni a lakók által használt közös udvart.
Mások felolvastak a lakóknak: hogy kit mennyire kötött le a történet, változó volt, néhányan át tudták adni magukat a könyv világának, többen viszont a beszélgetés közben lelkesültek fel. Elmesélték ügyes-bajos dolgaikat, érzéseiket, történeteiket, és hogy milyen eseményeket, foglalkozásokat várnak a közeljövőben. Ez számukra egy program volt a többi között, de én jól éreztem magam – és a visszajelzések alapján sikerült az ő napjukat is színesebbé tenni – mondta a napról Dávid.
A felolvasás, mint program az idősek otthonában szuper ürügy volt szerintem némi beszélgetésre mind a mi, mind a nénik-bácsik részéről. Gyuszi bácsival, aki a legkitartóbb hallgatóságnak bizonyult, és aki nemcsak az egész Borsószemkirálykisasszonyt végighallgatta, de még alternatív befejezést is írt a végére (“El kéne ültetni azt a borsót! Annak van értelme!”), azt hiszem, egészen pajti viszonyba kerültünk. Legalábbis erre engedek következtetni abból, hogy egy indokolatlan pajzán székely viccel ajándékozott meg a végén – idézte fel emlékeit Alexandra.
Egy másik csapat a Schweitzer Albert Református Szeretetotthont látogatta meg. Amikor odaértünk, elmondták nekünk röviden, hogy hogyan működik az otthon, milyen foglalkozások vannak, hogyan néz ki náluk egy nap. Ezután ketten-ketten maradtunk egy-egy emeleten, ahol a nővérek vártak minket. 10-től fél 3-ig sétáltunk a bent lakókkal, segítettünk az étkezésben, és beszélgettünk az idősekkel. Az egész élményben nem csak az volt az érdekes, hogy bepillantást nyerhettünk egy ilyen otthon mindennapjaiba, hanem az, hogy az otthonban a nővérek szeretettel, türelemmel és odaadással fordultak az idősek felé, pozitívan álltak minden feladat elé, ezáltal sokkal élhetőbbé téve a szeretetotthont – számolt be a pénteki napról Katalin.
De a Budaörsi Állatmenhely sem maradt segítség nélkül ezen a napon. Heléna és csapata itt segítettek. Tizenkét lelkes önkéntest kísérhettem a hosszú úton, viszont az aranyos kutyusok kárpótoltak minket a fáradtságért. A telepvezető szívélyesen fogadott minket és az ottani munkások voltak segítségünkre abban, hogy a kutyusokat elvihessük sétálni. A kennelekbe tilos belépni idegennek, így ők engedték ki és vitték vissza a hosszú séta után a kutyusokat. A környéken volt lehetőségünk egy kiadós sétára és ezt ki is használtuk. A lányok nagyon élvezték és voltak, akik alig akartak visszajönni a telepre, mert úgy megszerették a kutyusokat – mesélte.
Persze az ovisok sem maradhattak ki. Nagyon kedves volt mindenki az óvónőktől a kertészig. Az udvart szedtük rendbe heten a lányokkal. Az ovisok nagyon aranyosak voltak és folyamatosan jöttek a “levélszedő lányoknak” segíteni. Hozták a mini lapátot, gereblyét és szedték velünk a lehullott leveleket – számolt be Krisztina.
A szorgos délelőtt után csak egy rövid pihenőre jutott időnk, este már várt minket a jótékonysági bál, melynek bevételét (156.850 Ft-ot) az Age of Hope alapítvány kapta, amely egy főként szegénységben élő gyermekes családokkal és aktuális katasztrófahelyzetekkel foglalkozó szervezet. Az alapítvány tevékenységének bemutatása után Farkas Izsák hegedűművész adott zseniális koncertet, amit a tombolahúzás követett (én sajnos nem jártam szerencsével, de cserébe mások nagyon örültek a nyereményeknek). Hangácsi Márton fellépése után, DJ PlattenZ zenéjére bulizhattunk önfeledten egy eredményes nap után.
Számomra hatalmas élmény volt részt venni ebben, mert nem csak új embereket ismerhettem meg, de láthattam milyen sokat jelenthet az a kis segítség is, amit mi tudtunk adni. Ne legyetek restek, ha lehetőségetek adódik részt venni a következő Mindenki segít napon, akkor kartól és szaktól függetlenül bátran jelentkezzetek!
Képek: facebook.com; Nagy Ádám Zoltán
