0
cikk
DTK. Három betű. Egy újságíró, egy híradós, egy tudósító, egy gyermekkönyvíró, egy műsorszerkesztő, egy showműsorvezető és mindez: egy személyben.
„Mit tart, mister, a városunkról? Azt, hogy sok és jó kávéháza van”- meséli Dezső bácsi (vagy Esti? Mindig rossz névmemóriám volt!) mosolyogva az angollal való kalandját, miközben épp felfelé sétálgatunk a kivilágított Logodi utcán.
Beszélgetés Dragomán Györggyel az Eötvös Collegiumban.
Gödörben vagyunk. Mese nincs. Az általános alany fedje az országot, az érintetteket, a nem érintetteket, a hallgatókat, a nem hallgatókat, vagy csak egyszerűen: minket. Csak a Gödör nincs a gödörben.
Mindenekelőtt szeretném leszögezni: két dologhoz egyáltalán nem értek. A matematikához és a tánchoz. Mégis amiről szólnék: az a matematika és a tánc. Paradoxon? Nem igazán. Sokkal inkább: Véletlen.
Guil: (megszólítja a másikat) Ronsencrantz! Ros: Mi az? Guil: (megszólítja a másikat) Guildentern? Ros: Mi az? Guil: Komolyan, neked tényleg mindegy?
„Kritizálni és kritizáltságot vállalni kötelező.” – Ünnepel a 100 éves Eötvös Collegium
A PIM, a kultusz és az androidos kiállításkalauz… „Ki vagyok én? Nem mondom meg…” Petőfi választásai címmel nyílt meg a Petőfi Irodalmi Múzeum új állandó kiállítása.
„Kinek a fülhallgatójából hallatszik ki ez az izé?” – kérdezte döbbenten a szobatársam. Pedig én csak zenét hallgattam! Pontosabban: igyekeztem felkészülni a Pándi Balázzsal való beszélgetésre…
Arany János a kapcsos könyvbe írt. Kosztolányiéknak kutyanyelv volt a kávéházi asztalon. Márai el sem indult írógépe nélkül. Hemingway bizonyos kis füzetkéjét már ne is említsünk…
